Eger - hetilap, 1881

1881-03-24 / 12. szám

108 sérült, a czár azon pillanatban kiugrott. Egy gárdatiszt hozzáugrott s a czár életéért való aggodalmában elfelejtve a szokásos megszó­lítást, kezét a czár vállára tette, s kérdezé: „Goszpodár, meg van 8ebe8itve?“ „Hála istennek nem sérültem meg, ne aggódjál. De a sebesültek után kell néznem.“ A földön nehány sebesült bevert. Kozákok voltak a czár kiséretéböl és czivilisták, kik épen arra meutek. A czár odalépett egy súlyosan megsebesült kozákhoz és elrendelte tovaszállitását. Közvetlenül mellette, az odatóduló közön­ségtől környezve, a Prevbrasinszky ezred egyik katonája a me­rénylőt karjánál fogva szorosan tartotta. A merénylő, ki egyik ke­zében tört, a másikban forgópisztolyt tartott, halvány arczú, szőke hajú, igen fiatal ember, pelyhedzö bajuszszal ; polgári öltözetet vi­selt. A czár egy ideig reá tekintett, azután megparancsolta, hogy elvezessék és gyalog akart hazafelé indulni, habár a kocsis felhívta, hogy szálljon be. Ekközbeu roppant néptömeg gyűlt egybe a hely­színén. Alig tett a czár nehány lépést, midőn a tömegből egy ifjú egészen közel lépett hozzá, magasra emelte kezeit és roppant erő­vel a czár lábai elé dobott valamit. A kik közel álltak, azt állítják, hogy a czár keresztet vetett magára. Ugyanezen pillanatban iszo­nyú robbanás történt, mely a körülállókat földre sújtotta. Az első és a második merénylet közben két-három perez folyt le. Midőn a hatalmas füstfelleg eloszlott, a czárt vérében látták a földön beverni. A gyilkost, ki a második bombát vetette, csak egy pillanatra lát­ták. Középtermetű, izmos fiatal ember volt, szemüveget hordott. A járdán állt, kezében fehér kendövei. A két orvos, ki a czárnak első segélyt nyújtott, élenyt szivatott be vele, mire a sebesült vissza­nyerni látszott eszméletét, de csak rövid időre; 2 perczczel 33/4 óra előtt a czár kiadta lelkét. Borzasztó csonkításokat szenvedett. A jobb lába egészen szét volt marczangolva. A téli palota előtti téren egy tanulót, ki midőn a lélekharangot meghúzták, hangosan fel- kaczagott, a nép agyonvert."—A császári ház tagjai, a katonaság és kormányzók letették már a hódolati esküt III. Sándor czár kezébe. Az uj czár külügyi politikája, ha hinnünk lehet a táviratok állítá­sainak, nem fog változni, de a belpolitika terén gyökeres reformok fognak életbe lépni. A görög-török határkérdés rendezése tárgyában a nagykövetek 19-én tartották az utolsó értekezletet, ezután a cabi- netek fognak egymással tanácskozni, a nagykövetek alkudozásainak eredménye fölött. Konstantinápolyból érkezett hírek szerint, a porta Kréta átengedését szándékozik újabban indítványozni, azon kikö­téssel, hogy azon esetben Thessaliából csak négy kilométer széles területet engedhet át Görögországnak. A hatalmak, Thessáliát ille­tőleg, ragaszkodnak az előbbi engedményekhez, és követelik Volo, Larissa és Kreta átengedését. A boerek és angolok között meg van kötve a béke; ezt jelenti egy londoni távirat minden kommentár nélkül. Hogy mily föltételek mellett köttetett meg a rég óhajtott béke ? s hogy a büszke Anglia meghajolt-e a boerek kemény követelései előtt ? arról mai napig semmit sem tudunk. Országgyűlés. A képviselöház raarcz. 14-iki ülésén Irányi Dániel kérdést intézett a közmunka- és közlekedési ministerhez a békésmegyei ár- vizve8zedelem iránt. Ordódy Pál minister előadta azon intézke­déseket, melyeket a kormány a vész elhárítására tett. Ezután a ház a fővárosi rendőrségről szóló tjavaslat részletes tárgyalását folytatta, elintézvén annak 7—15. §§-ait. A márcz. 16-ikán tartott ülésben a képviselöház folytatta a fő­városi rendőrségről szóló tjavaslat részletes tárgyalását s elintézte annak 16—34. §§-ait. Az ülés végén Szapáry Gyula gr. pénz- ügyminister válaszolt Mocsáry Lajosnak a zimonyi vasút kiépíté­se tárgyában előterjesztett interpellatiójára s előadta, hogy az elő­munkálatok oly stádiumban vannak, miszerint a törvényjavaslatot még a jelen ülésszakban benyújthatja a háznak. A ház és Mocsáry Lajos a választ tudomásul vették. A márcz. 17-iki ülésben a fővárosi rendőrségről szóló tjavas­lat részletes tárgyalása folytattatott; az ülés végén pedig Tisza Kálmán H e 1 f y Ignácznak a török-görög kérdésben benyújtott in­terpellatiójára válaszolt s kijelentette, hogy minden igyekezetét oda fordította eddig és ezután is oda fogja fordítani, hogy a béke, ha­csak lehet, meg ne zavartassák; mindenesetre pedig szorittassék oly korlátok közé, hogy az európai hatalmak egymáshoz való viszonyá­ra hatással ne legyen; szerinte az alkudozások jelen stádiumában többet mondani nem lehet. Helfy Ignácz nem tartja feleletnek, amit a ministerelnök mondott, s azért nem tudja: tudomásul vegye­e a választ vagy nem? Tisza felvilágosító nyilatkozata utáu a ház a választ tudomásul vette. A márcz. 18-iki ülésben a képviselöház a fővárosi rendőrség­ről szóló tjavaslatot végig tárgyalta. Ezután a főrendiház módosítá­sai az értékpapírok birói megsemmisítéséről szóló tjavaslatra nézve észrevétel nélkül elfogadtatván, S z a 1 a y Imre interpellálta a bel­ügyminisztert az iránt, hogy Vasmegye alispánja a függetlenségi párt elnökének a megyei levéltárban őrzött választási névjegyzéket lemásolni nem engedte. A képviselöház marcz. 19-én tartott ülésében vita nélkül el­fogadta a budapesti egyetem orvoskari épületeinek további kiépíté­séről szóló tjavaslatot. Ezután tárgyalás alá vette a bélyegtörvény­nek függőben maradt 7. és 20 §§-ait. A 20. §-nál rövid, de éles vita fejlődött ki. Vesz tér Imre hevesen megtámadta a kormányt azon ellenséges magatartás miatt, melyet az ügyvédség iránt tanú­sít; Szapáry ésPauler ministerek visszautasították Veszter vád­jait. Ezután a § Teleszkynek azon módosításával fogadtatott el, hogy az ügyvédek és közjegyzők által ismételten elkövetett bélyeg- csonkitás csak azon esetben képezzen jövedéki kihágást, ha a ki­rótt illeték 30 nap alatt meg nem fizettetik. Végül egyes jelenték­telenebb kérvények tárgyaltattak. Árvaügyi intölevél (admonitorium) 1748-ból. Zalár József hevesmegyei főjegyző, mint föispánilag helyettesített megyei árvaszéki ideiglenes elnök, a napokban pósta utján — kísérő levél s a küldő nevének közlése nélkül — egy 1748- ik évi marcziu8 hó 1-ejéröl keltezett árvaügyi intő-levél (admonito- rium) birtokába jutván, miután azt szerkesztőségünknek szives volt megküldeni, tartalmát, meglepő régiségénél fogva s érdekes eredetisége miatt olvasóinkkal követ­kezőkben sietünk ismertetni: „Nemes Püspöki Eger Várossá FöBi- rája Ntes Vallner Joseph uram psentibus böcsülettel requiráltatik, hogy Eger Várossában lakos Túza Mark bodnár mestert maga elei­ben hivatván, néhai Ntes Vzlö Szentgyörgyi István Úr Tutorsága alá Tettes N. Heves Vármegye által rendelt Fekete András nevű Árva gyermeknek Instantiájára, említett Túza Márkot ne terheltessen Törvényesen Admoneálni a végett: bogy a melly Száz Rhenes fo­rintokat azon Árva pénzit tavalyi esztendőben in Julio Törvényes Interesre meghirt Szentgyörgyi István Tutor Uramtúl Contractualiter fel vett, mivel azon Árva pénze nála veszedelmes helyett légyen, intra quindenam az Árva rendelt Tutorának Nzetes Vzlö Subics Pál, SzolgaBiró Uramnak tegye le és a mennyiben azon Pénznek Inte- ressit egész esztendőre megh adta, pro rato tempore imputalván a többit az Capitalis Száz forintbúi Kelletik defalcalni, s úgy defalca- tis defalcandis, imputatisque imputandis az Sumát fizesse megh, avagy maga helyett jó kezeseket állítson, vagy pedig más jó Secu- ritast adgyon. Különben, minthogy már Contractussa az böcsülletes N. Egri Tanács előtt Intabulaltatott is, ha hogy azon pénzt azon egy Quindena alatt le nem fogja tenni, se jó kezeseket nem fogh állítani, sem jó Securitást nem fog adni; Contractusának tenora sze­rint található jószágából fogh, azonnal elapsa quindena exequaltat- ni; ha pedigh exeeutióra való Jószága nem találtatik, in eum Casum Törvény szerint maga személyében is mint nyilván való adÓ88 le fogh arestaltattni. Melly Törvényes Admonitiórul ha az szükség úgy hozná magával, Titul. Biró ur hogy Tcstimonialissát is kiadni ne terheltessen, böcsülettel kérettik. Egerben, die 1-a Marty 1748.“ Nápoly, Vesuv, Pompeji.*) (Levél-töredék) I. Róma, 1869. marczius 5-én. Kedves bátyám! . . . . Hogy még egészen el nem múlt rossz kedvedet (a hosszas hallgatás miatt) teljesen jóvá változtas­*) Tisztelt Szerkesztő Úr! Midőn a lapokban leguj abban is közölve volt * szomorú hir, hogy Ischia szigetén Nápoly mellett a földrengés iszonyú rombolást vitt véghez, melynek közel 200 ember esett áldozatul, s hogy a Vezúv újra nem csak kitöréssel fenyeget, hanem egyszersmind már is nagy tömeg lávát tölt ki örök­ké forrongó bensejéből: azonnal elhatároztam, hogy, mit már régen tenni szándé­koztam, kiviszem, és eme bár tizenkét év előtt kelt, de azért folyvást érdekes és tanulságos levéltöredéket, egy szemtanúnak hü leírását, kedves lapja tisztelt olvasó közönségének mulattatására s okulására ezennel közlöm. F. T.

Next

/
Thumbnails
Contents