Eger - hetilap, 1881
1881-03-24 / 12. szám
106 lyek úgy látszik igen mélyreható és alapos vizsgálódást tesznek szükségessé, és melyekre legalább általánosságban iparkodunk a következőkben megfelelni. Azon okok közül, melyek népünk növekvésének kedvező menetét megakadályozták, egész határozottsággal első helyre tehetjük az 1872—73. években országunk majdnem egész területén pusztított eholerát, a mennyiben e csapás rendkivül sok áldozatot ragadt el, annyira, hogy 1872-ben 17.000, 1873-ban pedig éppen 307.263. halálozási esettel több számiitatott, mint születés; minél fogva a népesség száma, mely Magyarországban a társországok nélkül 1870 ben 13.685.852 főre rúgott, 13 417.304-re szállott le 1873. év végén. Az 1874 ik év sem volt kedvező, a születések csak 716-al múlván felül az elhalálozásokat; sokkal kedvezőbb volt azon ban az 1875. és 76. év, a mennyiben a születések többlete 0.80 % illetve 1.07 °/0-ra emelkedett, úgy, hogy 1876-ik év végén azon csorba, melyet a két cholerás év népességünk állományán ejtett, 1876-ban már teljesen kiköszörülve lett. A népcsökkenésnek egy másik okául az esketések számának újabb időbeni apadását vehetjük; mert kétségbevonhatlan tény az, hogy az esketések számával a születések száma emelkedik és fogy. Hogy pedig újabb időben hazánkban is az esketések száma úgy általában, mint viszonylagosan megfogyott, kiviláglik a következő kimutatásból. Ugyanis mig 1869-ben 146.272 esk. után már 90 emberre esett 1 71 „ 142.853 „ Y> „ 95 V J? 72 „ 147.555 „ Í1 „ 93 ff n » 73 „ 153.068 „ » w 89 » % » Újabban : 1876 „ 135.111 „ ff * 100 n * n 77 „ 125.064 „ r „ 107 T> ff n 78 „ 129.346 „ r> * 105 » n n Már pedig, ha valahol a házasságok száma csökken, ha a család alapítási hajlam, mely a Teremtötöl oly mélyen oltatott be az emberek szivébe, alászáll: az csak kedvezőtlen társadalmi és politikai viszonyoknak lehet eredménye. Ez nálunk is tapasztaltatott; mert csakugyan a termések nem voltak mindig kielégitök; az adó szüntelen emelése a töke állagát is, tehát a termés egyik föténye- zéjét támadta meg, a nép elszegényedett, ipari viszonyaink kedvezőbbekké nem váltak, gabnakivitelünk csökkent, stb. stb. Népcsökkenési okul vehetjük továbbá a hazánkban székiben uralkodó roppant gyermekhalandóságot, mely Európa egy államában sem észlelhető oly mennyiségben, mint nálunk, s mely újabb időben sem látszik alászállni akarni. És fájdalom a legmagyarabb vidékek azok, melyek a legkedvezőtlenebb színben tűnnek fel. S ha daczára ennek, ott mégis a nép számának növekvése constatálható, mily nagy lehetne annak aránya, ha a gyermekhalandóság csak egy negyed részben csökkentethetnék! Igen természetes az, hogy a gyermekhalandóság a születési szaporasággal párhuzamosan jár: mennél több gyermek születik valahol, ott aránylag annál több is elhal. Mivel pedig statistikai felvételek szerint a magyar nép Európa népeinek legszaporábbika, mivel itt már minden 21 emberre esik átlag egy születés évenkint, mig Európában átlag csak minden 29—30 emberre, természetesen itt több gyermeknek is kell elhalnia, mint másutt. Csakhogy nálunk aránytalanul sok 5 éven alóli gyermek vesz el. Mert mig másutt a gyermekek ezen neme 35 - 40 %-kal van képviselve, nálunk az elhaltak nagyobb fele ezen apróságokból kerül elő. így országrészek szerint észleltetek 1876-ban, hogy az elhaltak között volt 5 éven alóli gyermek a Duna balparíi kerületében : 52.79 o/0 a » jobb ;; ■ 55 53.29 „ a Duna Tisza közén 55.76 „ a Tisza jobb partján 46.51 „ a „ bal „ . 47.33 „ a Maros-Tisza mentén 52.53 „ Erdélyben .... 42.21 . az egész országban átl. 50.55 %• Már ebből is kitűnik, hogy a magyarság vidékein a gyermek- halandóság óriási, s ba ennek daczára szaporodott itt a lakosság, azt csakis annak tulajdoníthatni, hogv a születések száma s a sza- poraság e vidékeken a'legnagyobb. Es csakugyan észleltetek, hogy: Megye esik születés gyerm. haland. szaporodás 76-ban 1 évben. 0/ / 0 75-höz képest. Csanád 16 emberre 59 2.27 Békés 18 „ 57 2.17 Esztergom 18 „-54 1.38 Pest 19 „ 55 1.00 Komárom 20 „ 56 1.06 Heves 20 „ 52 1.11 enben fogyás Besztercze-Naszód 29 38 0.08 % Szóval, mennél több a születés, bár annál nagyobb a gyermekhalandóság, de egyúttal annál nagyobbak a népnövekedés arányai is. Végül népszámcsökkentö okul vehetjük még a pálinka mértéktelen élvezetének terjedését. — A pálinka kosmopolita. Minden nemzet úgy látszik tárt karokkal fogadja ez „életitalt,“ mely azonban következésben „halálitallá“ válik. — A pálinka megöli a test organismusát, elbutitja az észt, s barommá aljasitja az embert, a teremtés e remekét. Emeli az elhalálozási valószínűséget, tehát megrövidíti a valószínűségi élettartamot, s rósz hatásaiban átmegy az utódokra is. Végül csökkenti a házasság termékenységét, mert Ba- ernek kiszámítása szerint egy iszákos házasságára átlag csak 1.3, mig a hasonkoru mértékletesen élő egyén házasságára 4.3 gyermek esik. Mennél nagyobb tért hódit ennélfogva a pálinka, annál borzasztóbb ördögi müve. Hazánk egyes vidékeinek népcsökkentési egyik okául méltán tekinthetjük a pálinka mértéktelen élvezetét, mely ellen az államnak és társadalomnak minden eszközzel kellene küzdeni, kivált azokat ellenőrizni, kik pálinkával kereskednek, mert köztudomású, hogy népünk elszegényesedése a csapszéki hitellel kezdődik, mely uzsorakamattal adatván, előbb az adós ingóságait, utóbb szőlejét, házát elragadja. A női-ipar tanitónó-képezde Pozsonyban. 1. A nöi-ipar tanitónö-képezde czélja: hazánk leányaiból, kik erre hivatást éreznek, ipar- és munkatanitónöket nevelni, hogy általak az egyes városokban és községekben felállítandó nöi-ipar- tanmühelyekben a női munka és női házi-ipar rendszeresen tanit- tas8ék, terjesztessék, s hogy igy a nők keresetképesek legyenek. 2. A képezde szervezete. Az intézetbe kizárólagosan csak bentlakó növendékek vétetnek fel. A tanfolyam azoknál, kik ipar- tanitónöi képesitvényt s igy állami jellegű oklevelet kívánnak nyerni, négy év; kik munkatanitóaökké képesittetnek és ennek megfelelő bizonyítványt nyernek, három év; éspedig minden megszakítás nélkül. Az intézeten kívül tehát szünidők nincsenek. Minden oly növendék, ki ipari tanítónőnek képesittetik, a lehetőség szerint minél előbb elhelyezést nyer. 3. Felügyelet és igazgatás. A mennyiben az intézet állami segélyezést nyer, az intézet feletti ellenőrködő főfelügyeletet J a- gócsi Péterify József m. kir. ministeri biztos gyakorolja, támogatva az egyesület választmányának egy külön gazdasági és egy e czélra fölkért pártoló nöi-bizottság által. Az intézet igazgatója: Somogyi Mária asszonyság. Az intézet felügyelőnöje: Müggenburg Vilma asszonyság. 4. Gyakorlati tantárgyak: 1. A háztartás, mosás, mü- és közönséges vasalás, mángorlás stb. 2. Mindennemű fehérvarrás kézzel és géppel. 3. Mindennemű kerethimzés. 4. Fehérnemű és női ruha szabása. 5. Géppeli kötés és hímzés. 6. Csomózott rámamunka. 7. Mindennemű horgolás és diszitménymunka. 8. Müvirágkészités. 9. Szalmafonás és a szalma kikészítése. 10. Keztyüvarrás kézzel és géppel; végre 11. A fennevezett főágakkal kapcsolatos ipari munkák tömeges és gyors termelése. 5. Elméleti tantárgyak 1. írás, olvasás, levelezés magyar és német nyelven. 2. Természettan és rajz, vegytan és anyagismeret. 3. Történelem, földrajz. 4. Neveléstan és szépészet. 5. Számtan és könyvvitel. 6. Rajz, vonalzó és szabadkézi. A vallási gyakorlatot illetőleg kellően gondoskodva van. 6. Ellátás. A növendékek egészséges lakosztályt és jó élelmezést nyernek. Szórakozásukra télen tanulságos mulatságok, nyáron az intézet nagy parkja állanak rendelkezésre, mely utóbbiban virágaikat maguk kezelik, azután közös séták. 7. Felvételi föltételek. Csak oly leányok vétetnek fel, kik a 15. évet elérték és a 18. évet túl nem élték. — Kivételek rendkívüli esetekben történnek. Minden leány évenkint egyszáz és hetven forint évi tartásdijt fizet félévi elöleges részletekben, éspedig a folyó évtől kezdve belépők mindig junius és deczember elsején; ezért teljes ellátást, motást, ágyneműt, orvosi ápolást és gyógyszereket kap; —fizet továbbá rajz- és Íróeszközökre, valamint tanszerekre évi 10 irtot, mi a tartásdijjal egyszerre fizetendő. Felvételi dij a könyvtárra egyszer és mindenkorra 5 frt. Mindenki köteles magával hozni: a) egy köznapi és egy ünnepi ruhát (de nem mosót); b) hat inget, négy hálóznbbouyt, hét fehér szoknyát, télre színes szoknyát, bat zsebkendőt, hat törülköző kendőt, hat pár harisnyát, hat asztalkendőt, négy lepedőt; c) két pár czipöt; d) egyéb az öltözködéshez szükséges apróságokat, mint fésűket, kézi tükröt stb. e) végre kanál, kés és villából álló, ha csak lehet egész ércz- evöe8zközt. Ha valaki időközben az intézetet szeszélyből elhagyná
