Eger - hetilap, 1880
1880-02-26 / 9. szám
67 A megye egyes járásait és rendezett tanácsú városait tekintve, a lakosság növekvése, vagy apadása következőleg állott: a finemű lakosság a nőnemű lakosság A lakosság általában Hol ? növekedett, apadt növekedett, apadt növekedett, apadt százalékkal százalékkal százalékkal. Egerben-- 0.12 0 .Q4-- 0.,6 Gyöngy ösön 0-,6 0*02- o.u Fel8ötarnaí járásban 0-89 0-89 -1-78 Középtarnai „ 0-46 0*57 1-03 Alsótarnai „ 0-82 0-62 — l-74 --Gyön gyös-patai,, 0.2, --0-49 -1-70 Gyöngyös-pásztói járás.O.j^ — 0-52 -1-07 Mátrai „ 0-57 0-81 -1-38 —' Tiszai „ 0-18 0-44 0-32 --Országgyűlési tudósítás. Ritkán voltak a képviselöháznak oly érdekes ülései mint a mostaniak. Pénteken vette kezdetét a budget-vita, péntek óta foly a harcz, mely el fogja dönteni, vájjon a jövö követválasztásig is Tisza Kálmán fog-e uralkodni Magyarországon vagy nem ? Az első napon a megindúlt harcz még csak az elöcsatározás jellegével bírt, de az előkészületek után sejteni lehetett, hogy nagy ütközet fejlődik belőle. Az első szónok Hegedűs Sándor volt, ki rövid s nem valami nagy verve-vel tartott beszéd után a költség- vetést elfogadásra ajánlotta. Utána Helfy a függetlenségi párt nevében határozati javaslatot nyújtott be a költségvetés elvetése iránt. Erre a kormánypárt részéről Kármán L. rontott a tüzbe, ki az engesztelés s béke olajágát lengette a pártok fölött s természetesnek találja, hogy az ellenzék a diadal pálmáját magához ragadni igyekszik, de azt kívánja, hogy az heveskedés nélkül békés úton történjék. Utána Gáspár a függetlenségi pártból röviden, de világos szavakkal kimondotta, hogy neki a közösügyes alap nem kell, a kormányban nem bízik s a költségvetést nem fogadja el. Utolsó szónok Lukács Béla volt, ki hosszú beszédben bírálta a kormány pénzügyi politikáját s végül kijelentette, hogy a költség- vetést általánosságban elfogadja ugyan, mert megszavazását szükségesnek tartja, de a mostani kormánynak bizalmatlanságot szavaz. A szombati ülésben intéztetett az első roham a kormány ellen. Először Orbán B. és utána Grünwald B. szólt, ki azt tartja, hogy politikai ideál nélkül reális politikát űzni nem lehet s azért, szerinte, azon az alapon, melyen a kormány áll, csak politikai szédelgés, vagy polit. impotentia lehetséges. A nap hőse Apponyi Albert gr. volt, ki nagy programra beszédben fejtette ki az ellenzék nézeteit és terveit az ország regenerálására nézve, különösen kiemelvén azon vezérszempontokat, melyek egy öntudatos magyar közgazdasági politika alapjaira nézve döntök, melyeknek főbb fejezetei: a hitel-politika, az ipari, földművelési termelési politika, s a keresk. és közlekedési politika harmonicus vezetése. Ezután éles bírálat alá vette a kormány egyes tagjainak eddigi működését s a miniszterelnöknek szemébe mondotta, hogy ö debatteur, virtuos a taktikában, de semmi egyéb s azért az említett feladatok megoldására képtelen. Végül határozati javaslatot nyújtott be, hogy a ház mondja ki, hogy a jelenlegi kormányt a nemzet ügyeinek vezetésére hivatottnak nem tartja. Tisza K. izgatott hangon válaszolt Apponyinak s kijelentette, hogy a bizalmi kérdés felvetését elfogadja. — Hétfőn is nehéz napja volt a kormánynak. Miután M a- darász, Lichtenstein, Turgonyi, mind a költségvetés ellen beszélt, Széli Kálmán emelt szót, ki rendkívül nagy feszültséggel várt beszédét azzal kezdette, hogy a pénzügyi bizottság jelentését nem tartja komolynak s szemére hányta a kormánynak, hogy futólagos sikert állandó javulásnak fogad el. Ő e budgetben nem javulást és haladást, hanem jelentékeny visszaesést lát, s szerinte az idei deficit nem 27millió, mint a hogyan a pénzügyi bizottság bemutatja, hanem legalább is 32 millió. Mi öt nyugtalanítja az, hogy deficitünket nem gyümölcsöző kiadások idézték elő, hanem az improductiv kiadásoknak aránytalan mértékben történt emelése s a kamatteher rohamos felszaporodása okozza. Netto bevételeinek mintegy 175—176 millióra rúgnak; ebből a közügyi és honvédelmi kiadások 22%-ot tesznek, s a kamatteher 53°/o-ot emészt fel, tehát az országnak a 176 forintnyi bevételből marad mindössze 41 millió frt, melyből, ha kivonjuk a pénzügyi administratio, Horvátország és a katonai határőrvidékek költségeit és a vasúti garantiákat, 18 millió frt az, mi az ösz- szes be 1 i ga z g a tási, igazságügyi, culturalis, gazdasági czélok és beruházásokr a rendelkezésünkre marad. „Az olyan háztartási mérleg — úgy mond, — mely ilyen eredményt mutat fel, fundamentomaig meg van rendítve.“ Beszédét azzal végzé, hogy a költségvetést elfogadja ugyan; de mert a bizalmi kérdés felvettetett, kénytelen kijelenteni, hogy a kormánynak bizalmat nem szavazhat. Hosszantartó éljenzés és nagy mozgás követte e beszédet, mely még ekkor sem akart véget érni, midőn 5 percznyi szünet után Tisza K. emelt szót, hogy Széli Helfy és Apponyi butgetbeszédeire válaszoljon. A miniszterelnök úr összeszedte minden erejét és tudományát s hosszú beszédben igyekezett a kormány ellen felhozott vádakat megczáfolni. Szólt azon teendőkről is, melyeket az ország pénzügyi helyzetének javítására szükségeseknek tart, s végül bizonyos közigazgatási reformokon kívül még a sajtó és társulási szabadság korlátozását helyezte kilátásba. Politikai heti szemle. E hó 17-dike óta az egész világ az orosz czár ellen elkövetett újabb merénylettel foglalkozik. E napon hozta meg a távíró Pétervárról azt a megdöbbentő hírt, hogy a nihilisták a czár téli palotájának egy részét esti 7 órakor felrobbantották; 18- és 19-én sűrűn érkeztek a merénylet részleteiről szóló táviratok, melyek közül a fontosabbakat kivonatosan adjuk. „A császári ebéd, szűk családi körben, esti 7 órára volt kitűzve az örszoba felett fekvő kis ebédlőbe. A robbanás az örszoba alatt történt. A császár és az edinburghi hgné egy szomszédszobában vártak a bolgár fejedelemre, ki jelentéktelen véletlen miatt (nem találta meg rendjelét) egy félórával elkésett. Ezen késésnek köszönhető, hogy a merényletkor a ezár és családja nem voltak az ebédlőben. A dynamit által a terem padlatán ütött nyílás nem nagy s épen a nagy ebédlőasztal alatt van. A czárné, a palota más részében épen ekkor oly mélyen aludott, hogy nem is ébredt fel a nagy zajra; csak másnap reggel közölték vele, hogy a palotában szomorú kimenetelű légszeszrob- banás történt. Csakhamar a robbanás után Schweinitz gróf német nagykövet, a diplomatiaí kar doyenje (legidösbje) jelentkezett kihallgatásra a czárnál, hogy szerencsekivánatait átadja. Szerdán délelőtt Dufferin lordot, az angol nagykövetet fogadta ö felsége. A czár igen nyugodtnak látszott, s különösen hangsúlyozta Dufferin lord előtt, hogy Isten csodálatos kegyelme folytán most már másodszor (első a moszkvai robbanás) menekül meg a gyilkosok kezei közül; most már el kell mindenkinek ismernie, hogy élete Isten kezében van. Az orosz udvari körökben eleinte azon véleményben voltak, hogy az egész szerencsétlenséget légszeszrobbanás okozta. Az bizonyosnak látszik, hogy a rombolás borzasztóságát légszeszrobbanás is fokozta; az azonban kétségtelen, hogy czélza- tos gonosz szándék is közreműködött a baj előidézésében. A katasztrófa következményei sokkal rettenetesebbek mintsem eddig gondolni lehetett. Az áldozatok száma a palota-őrségre rendelt finn testörezredböl igen nagy. Eddig 54 halál vagy súlyos sebesülési eset constatáltatott; nyolczan rögtön halva maradtak. Az izgatottság a lakosság minden rétegében leírhatatlan. A robbanás előtt három munkás dolgozott az örszobában; kettőt közülök elfogtak, a harmadik megszökött. Azt, hogy a merénylőknek a legszorgosabb őrizet daczára sikerült bejutniok a téli palotába, azon körülmény magyarázza meg, hogy három ezer ember lakik e palotában. — A czár, mint mondják, a merénylet pillanatában nem veszítette el lélekjelenlétét, most azonban igen komor hangulatban van, s mint újabb jelentések megerősítik, 25 éves kormányzati jubileumakor léié fog köszönni. Pétervárott most újra napirenden vannak a tömeges elfogatások és kihallgatások; azonban a bűnösök kilétét a rendőrség még eddig nem is sejti. Minthogy meg vagyunk szokva Berlinbe is ki-kitekinteni, hogy mit csinálnak ott, tehát felemlítjük, hogy a berlini, főleg pedig Bismarck lapjai erősen manoeuvriroznak, hogy a vaskanczellár katonai törvényjavaslatainak mentöl nagyobb többséget szerezzenek. Hanem mégis csak furcsa, hogy Bismarck egyik bizalmas lapja, néhány nappal Vilmos császár békés trónbeszéde után, azt bizonyítja, hogy a jelenlegi politikai viszonyok szörnyen abnormisak, hogy borzasztó, az egész világra kiterjedő válság előtt állunk, vagy már benne is vagyunk, ezen küzdelemben pedig a német nemzet csak teljes erejének kifejtésével mentheti meg léteiét, A czikk Írója kimaradhatatlannak tartja a franczia-orosz szövetségét és kijelenteni, hogy szemben ilyen körülményekkel megbocsáthatlan bűn volna azon takarékoskodás, amely megtagadná a bizalmat élvező hadügyi kormánytól azt, mire ennek múlhatatlanúl szüksége van. — Említést érdemel még, hogy a czár ellen intézett utolsó merénylet óta a berlini politikai körök különös érdemül tulajdonítják Bis*
