Eger - hetilap, 1880
1880-02-19 / 8. szám
60 építendő kaszárnyára 100 ezer forintot megszavazni, mig a megya- rok ragaszkodtak, e tételhez. Ez ügyben most közös szavazás döntött, természetesen — a mi hátrányunkra. Az osztrák miniszterválság akképen ért véget, hogy ö felsége Stremayr igazságügyminisztert a vallás és közoktztásügyi tárcza vezetése alól felmentette és Konrád helytartót vallás- és közoktatási miniszterré, Kriegsau osztálytanácsost pedig pénzügyminiszterré nevezte ki. Az a sötét pont, melyet „I tali a irr ede n t a“-nak neveznek csak nem akar lettinni a politikai láthatárról. E szövetség izgatásai nem ismeretlenek kormányunk előtt s azért nem tartotta feleslegesnek csapatösszpontosítások által biztosítani déli határainkat, mit a római cabinet rossz néven vett és ennek folytán ö is erődöket készíttet a Garda-tó partján, s így nem lehetetlen, hogy ez a kérdés, az ellenkező állítások daczára, mégis meg fogja zavarni a két állam közti jó (?) viszonyt. A német birodalmi gyűlés új ülésszaka e hó 12-én nyittatott meg. A trónbeszéd megemlékezik a hadsereg szaporításának szükségességéről s azt mondja, hngy erre Németországot más államok kényszerítik (?). A socialisták ellen hozott törvény hatálya csak a jövő évi marcz. 31-ig tartván, a kormány sürgetni fogja hatályának meghosszabbítását stb. Feltűnt, hogy a trónbeszéd egy szóval sem említi az osztrák-magyar-német gazdasági viszonyokat, mely épen oly közelről érdeklik Németországot mint minket. Hay- merle báró ugyan kijelentette, hogy a két állam közti viszony az érdekek közösségéből folyik s hogy a jó egyetértés biztosítékai iránt már megállapodás történt; de szeretnök hallani, mit mond erre Bismarck, 8 az a német barátság, melylyel oly nagyra vagyunk, tényleg létez-e , vagy csak a félhivatalos sajtóban? Az angol-orosz viszonyok Ázsiában mind jobban bonyolódnak. A Kabulban feltalált iratok kétségtelenné teszik, hogy az angol-afghán háború kitörése előtt orosz részről angol India megtámadása terveztetett. Oroszország segédcsapatokat Ígért s a terv sikerülése esetében Afghanisztán India nagy részét egész Lahoreig kapta volna. Angolország tudja, hogy az összecsapást Oroszországgal el nem kerülheti s azért elkészül rá. Legközelebb egyezmény jött létre közte és a perzsa sah között, mely a következő alapokon nyugszik : Heratot angol és perzsa csapatokból combinált hadtest szállja meg ; a perzsa határ véglegesen szabályoztatik és egészen Heratig kiterjesztetik; Angolország és Perzsia véd- és dacszövetséget kötnek egymással ; a herati erődön a perzsa és az angol lobogók egymás mellé fognak kitüzetni. Ezen szerződésnek első következménye lesz, hogy Oroszország, ha csakugyan Mérv ellen akar nyomulni, nem veheti útját perzsa területen keresztül. T .Á. ZE3 c z •Sf Miért sírsz ? ért arczodon e nagy bubánat, oh miért Könyeznek szemeid, Szép asszony, mint az éj oly szomorú s miként A hajnal oly szelíd? Mit bánod azt te, hogy az élet oly borult S a nőhöz oly rideg, Hogy lépteid alatt stilyed s elvész az ut ? Hát lelked nincs neked ? Az a lélek, mely egy perez múlva már talán Az ég felé röpül, Hová a fájdalom még utat sem talál E földi zaj közül . . . Tégy úgy mint a madár, ki egy száraz galyon Pihen meg gondtalan, Törik alatta az ág s ö mégis dalol — Tudván, hogy szárnya van! Hugo Vidor után. Fenyér *). *) Habár e kitünően sikerült műfordítás maga dicséri mesterét, mégis nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a Fenyér álnév mögé egy jeles költőnk rejtőzik, ki egy idő óta, a magyar költészet nem csekély kárára, pihenteti lantját, melyről már annyi mester-dal zengett, Vajha mindnyájunk gyönyörködtetésére mielőbb újra megzendűlne e lant ! Szerk. Potemkin regéje. Történet az orosz udvari életből Sacher-Masochtól. (Folyt.) III. Natália még sohasem látta bácsiját oly izgatottnak mint a hogyan ma a reggelire megjelent ; még beporozatlan s fésületlen haja kuszáit csomókban csüngött alá homlokába és vállaira, perzsa hálóköntösét hátúi mindkét kezével összegöngyölitette s a nélkül, togy a dúsgazdagon terített asztalt figyelemre méltatta volna, in- hulatosan járt fel s alá a szobában, mig a szolgák parancsoló intésére azt el nem hagyák. „Alexandrovics Gergely, mi baja van ?“ szólt Natália, a kávékannát, melyből az illatozó mokkát két sevres-i porczellánból való csészébe önté, gyorsan félretéve, „úgy néz ki, mint ha a végítélet napjára viradt volna.“ „Jól mondod, ehhez hasonló valami áll a küszöbön,“ viszonzá a mindenható ember reszkető kézzel bontva szét egy levelet; „egy futár e pillanatban hozza nekem a czárnö e kéziratát, melyben tudatja velem, hogy legközelebb meg fog látogatni.“ „És ez izgatja fel önt ennyire, nagybátyám,“ szólt Natália, „nem volt-e ez számításainak czélja ?“ „Igen, igen,“ kiáltott Potemkin, „de a czárnö korán, nagyonis korán jő. Tudod, gyermekem, hogy ez uralkodni vágyó, s mint látszék, fékezbetetlen asszony azon a napon engedett befolyásomnak először, midőn gyöngéit, azokat eszélyesen felhasználva, hosz- szú pórázra eresztettem; Potemkin, a szerelmes, lemondott Katalin kegyéről, hogy Potemkin, az államférfi, annál nagyobb hatalmat nyerjen fölötte. Panin és Orloíf halála óta e téren nem volt ve- télytársam és azokat, kiket az ö szeszélye közém és a nő szíve közé helyezett, valahányszor kezöket a hatalom jelvényei után ki- nyújták, mindig jókor sikerült a homályba visszataszítanom, a honnan kiemelkedtek.“ „Az első, ki rád nézve komolyan veszélyessé válhatott volna, Lanskoi volt,“ jegyzé meg Natália; „te öt akképen akarád ellensúlyozni, hogy az állam szolgálatában nagy tettekre szántad el magadat s önkényt lemondottál azon hatalomról, melyet ö a czárnö fölött nyert." „így van,“ erősítő Potemkin, „azért hóditám meg magamnak a Krímet s jöttem ide kormányzónak; én a czárnö előtt egyszernél többször az által váltam ismét érdekessé és kedvessé, hogy közeléből egy időre távoztam; szerencsés fogás volt, mely ezúttal is a legszebb gyümölcsöket hozta volna számomra; de épen most kellett ennek a Lanskoinak meghalni. A czárnö, ez az önző asszony, ki kebelében kő-szivet látszik hordani, siránkozék, leánykához hasonlóan, ki kedveuez madarát eltemette; három teljes hónapon át elzárkózik a világtól, úgy él mint egy remetenö, gyászol s a bölcsészeiben keres vigasztalást. Három hónap múlva engemet kiván látni; ö az, ki meghí, de én nem merek menni, s most ö jövend hozzám, és ez a végítélet napja, mely mindnyájunkra be fog következni.“ „Hogyan?“ kérdé Natália csodálkozva. „Nem olvastad jelentéseimet a czárnöhöz ?“ Natália bólintott. „Nem elég gyakran festettem-e le Katalin előtt azon országokat, melyeket nevében igazgatok, mint paradicsomot, mely az én gondos kezeim alatt indúlt virágzásnak ?“ mondá Potemkin, „Mit fog e nő, ki minden alkalmat örömmel fog megragadni, hogy engemet megalázzon, mondani, ha a paradicsom helyet pusztaságot fog találni ? Honnan vegyem az utakat, városokat, falvakat, a legelő barmokban gazdag mezöségeket, a jól táplált s csinosan öltözött népességet, az élénk kereskedést, a hajórajokat, melyekről jelentéseim szólnak. Látod, hogy borzasztó Ítélet előtt állok, s ha csak arról lenne szó, hogy szédületes magasságomból a legmélyebbre bukom alá, vagy a halál vár rám, a nagyok ezen sorsának a legnagyobb nyugalommal néznék szemébe; de hogy én azon nő előtt, kinek eddig zsarnoka valék, rabszolgaként álljak, reszkessek, vagy talán térdeimen kolduljak bocsánatot és azután lehullott csillagként a megvetett tétlenség posványában aludjam ki, ez mardossa szivemet. Nem, így nem szabad bevégeznem pályámat, így nem akarom bevégezni. Hogysem ez bekövetkezzék, inkább mindent merészen egy kártyára akarok félteni: ide engedem jönni, hol én vagyok az úr, 8 kényszeríteni fogom, hogy kezét s a kormánypálezát nekem nyújtsa, vagy, ha legyözetem, a vérpadra küldjön.“ Engelhardt kisasszony pajzánúl hangos kaczajra fakadt.
