Eger - hetilap, 1880
1880-02-19 / 8. szám
58 ságnak, társadalmunk e mély sebének? és lelkem azt súgja: hogy egyrészt a törvényhozás tökéletlensége és az iskolai nevelés hiányossága, mindenek előtt pedig a rossz családi nevelés, melyek okozzák, hogy egy ifjúra nézve a k zéletben kínálkozó bünalkal- mak, mindannyi szirtek és örvények, vészesekké válnak. Ugyanis, hogy az ember első nevelését a családi körben veszi, hogy az édes anya karjai közt van az első elemi iskola, az tagadhatatlan; hogy a jó anya boldoggá, a ledér boldogtalanná teheti gyermekét, arra legfeltűnőbb a Venczel és Bolesláv cseh királyi testvérek története, honnan megértjük, hogy a jámbor Venczelt az angyal szelidségü Ludmilla, a dühös testvérgyilkos Boleslávot pedig az elfajult Dra- komira nevelte. Azonban én ezúttal nem annyira az anyákhoz akarok szólni, felteszem, hogy sok anya az ártatlan Ludmillát követi, hogy tanulnak Blankától, sz. Lajos anyjától, ki azt mondotta, hogy inkább akarná látni fiát meghalni, mint halálos vétket elkövetni. Ezeknek csak azt mondom, tanítsák gyermekeiket szelídségre, ájtatosságra, szeméremre, szeretetre, ezek a jó anyának ékességei. Oly jól esett lelkemnek egykor látni, midőn D. grófné gyermekeivel reggel, estve térdre borulva imádkozott. A jó anya körében még a vásott fiú is mentve vau. Gróf Teleki Sándor azt mondja, hogy szenvedései közepette azért nem lett öngyilkossá, mert félt szerető anyját meg- búsitani. Hiszen az anya arczárói sugárzó kellem és jóság oly boldogító! Ki merné inegszomoritani? Igaz, hogy minden jó anya családjának védő őrangyala. Ezúttal főleg a családapákhoz akarok szólni, kik fiaikat az anyai szelid körből kiragadva az általok kedvelt és dicsőített szabad neveléssel kívánják boldogítani. Ezeknek mondom én, hogy rossz fogalmok van a szabadságról, ha azt a vallásossággal ellentétben állónak tartják. És mert naturalistáknak is tartják magokat, tanuljanak tehát előszóra pogányoktól. Cicero azt mondja: „A szabadság: élni a hogy tetszik.“ És eddig elfogadják, hanem a mi (Tűse. 4-ben) utána jön, azt már nem: „Igazi szabad akarat: azt kivánni: ami a józan ésszel megegyez, ami pedig meg nem egyez, az ledérség és korlátlan vágyakodás, mely a bolondoknál is meg van.“ Fő baj, hogy ezen félreértett szabadságban önmagoknak megtetszenek, pedig Seneca szerint épen az tartóztat vissza a böicseségtöl, ha magunknak hamar megtetszünk, mert a hiú dicsőség ereje oly nagy, bogy a legnyilvánosabb dologban is képes a? értelmet megvakitani. És hol uralkodik leginkább e hiba? a hiú kebelben, vagyis annál, ki önmagát nem ismeri, kiben nincs önuralom, ki gyengeségeinek és zabolátlan kívánságainak rabja. De hát ha mint keresztényekhez szólanék? Hol van szebb mint az evangéliumi szabadság, melyben nem rabjai vagyunk az Istennek, hanem fiai és örökösei; miért nem mondhatná tehát az atya fiainak: „Akartok boldogok lenni, legyetek tiszta szivüek; akartok erősek lenni, az Isten félelme minden más félelemtől megment.“ Sz. Alajos szokta mondani: „Ha Isten velünk ki ellenünk?!" S mily szépen megegyeznek a pogány bölcsek a keresztény egyház bölcseivel, mintha csak össze beszéltek volna. Nem illenék-e minden keresztény apának szájába Julius Caesár szavai, melyeket katonáihoz mondott. „Akarom, hogy engem szeressetek, de ezen szeretet- ért nem akarnék rossz cselekedeitek részessévé lenni; szeretlek benneteket mint atya, óhajtom boldogságokat; de ne véljétek, hogy abban állana a szerető tisztje, hogy engedjen nektek olyakat tenni, a mi illetlen, miből szükségképen veszedelem vagy gyalázat származik; hanem hogy minden jóra tanítson a rossztól elfordítva, sőt büntetve is. Hogy pedig igazat szólok, úgy ismeritek meg, ha nem azt itélenditek hasznosnak, a mi a jelenben kecsegtető, hanem a mi örökre használ.“ Homeros Odysseájában Penelope, Telemachus anyja, a legszebb példáúl szolgálhat, ki fiait még a házi nöcselédekkel társalogni sem engedte. Erre azt mondja némely apa, hát én örökös erkölcsbiró vagy vallásoktató legyek? Igenis, ha szereted fiaidat; mert ha tőled nem veszik ez oktatást, azután sehonnan. Ha ugyanis minden új tanrend által jobban s jobban kiszorittatik a vallásoktatás az iskolából, utoljára végkép kimarad: mint a mostani államiskolákból, hol ezelőtt két óra volt hetenként egy osztályban a vallásoktatásnak szánva, most csak egy ; az egy után pedig jön a semmi; ha pedig a vallásoktatás egészen kimarad, ezen isolák nem felekezetnélküliek lesznek, hanem vallásnélküliek, pedig Isten mindig lesz; csakhogy a kinek az igaz Isten nem kell, annál következik az észisten, pénzisten, kéjisten, úgy mint a franczia forradalomban volt. Épp’ ily ferde fogalmok van az erényről azoknak, kik azt 1 ártják, hogy nem kell az ifjakat túlvilági büntetéssel elrémiteni a gonosztól, elégséges az a világi tapasztalás, hogy a kicsapongó | életet gyalázat, Ínség, vagy nyavalya követi; megtanúlják ők a napi I eseményekből is, hogy az erény jó, a bűn meg rossz. — Hogy az ezen elven levők téves úton járnak, erről meggyőzhetik őket a régi ' bölcsek, kikről, remélem nem fogják mondani, hogy az életet nem ismerték volna. Azt mondja Plátó: (10. Diai.) „Nagynak kell lenni a haszonnak, melyet az erény szerez; de ezen haszon nem ezen látható jókban, a pénzben, hatalomban, tisztségben, hanem a jövendő élet boldogságában helyeztetik; mert e jelen élet kora az oly nagy jutalmat magában foglalni képtelen.“ Seneca: (de Benef.) „Minthogy az erény oly dicső, oda kell sietni a hová hí, a hová küld, minden egyéni tekintet nélkül, néha még vére ontását sem kiméivé és az ö parancsait soha megnem vetve.“ Cicero pedig azt mondja: (De Orat.) „A derék ember erénye az, mely magának és másoknak gyümölcsöző." — No már ha a pogányok is azt mondják, hogy az erényt nemcsak a világi és egyéni haszonért kell követni, hogyan lesz elégséges azt csak a világi példákból megérteni? Kell biz’ ahhoz isteni hit is, különben hasonlók leszünk a zsidókhoz, kik Krisztust bársony ruhába öltöztették, de egyszers- mint arczúl verték. Alig van ennél nagyobb tévedés a világon; hiszen ha csak azt nézzük, hogy a világ mit büntet, mit jutalmaz, kétségbe kellene esnünk, megértvén a mostani siilyedést, hogy a nagy btinös magas homlokkal jár, gyakran büntetlen marad; ake- vésbbé bűnös de együgyü pedig sujtatik. Vájjon akkor bűnre tö- rekedjünk-e? Nem! Helyes mondás, hogy minden kornak meg van a saját nevelése és iskolája; van kor, melynek eszményi bája erényt dajkái pólyáiban, volt kor mely hősöket nevelt fel. . . Hát most mit mutat fel a kor ? Elégedetlenséget, élvhajhászatot, korai megöregedést, kétségbeesést, rohamos halált s a sikerült csalás és megvesztegetés undok példáit. Hidjék meg, atyáink idejében nem volt annyi sport, tornászat, athlétai tanoda, bajvívás, de azért több volt az athleta, a hős, jobban megálltak a harezban és tovább éltek. — Valóban e felfordúlt világban csak még a vallásban nyerhetünk megnyugvást, a magára hagyatott ész e tömkelegből ki nem bontakozbatik. A titkos bűnök egész seregét lehet elöszám- lálni, melyek a világi fenyítékekkel nem orvosolhatók; valamint csendes magányban rejtező angyal-erényt is, melyet a világ soha meg nem jutalmazott. És igy az igazi erény ez úton soha a maga fenségében fel nem tüntethető; midőn ellenben a hit által az Isten az emberek lelkiismeretében — hol trónol — erősebb sánezokat vont a király és legutolsó nyomorult becsületének és tulajdonának biztositására mint a milyenek a chinai falak, ezen sánezok minél erősebbek, annál jobban korlátoztatnak a sérelmek és kihágások, sőt az azok utáni vágyak is. Ellenben minél jobban tágulnak a lelkiisméretet kormányzó rúgók, annál jobban félhet mindenki becsületében és élete biztonságában azoktól, kiknek • fegyveres kezök, vagy botor merészségük képes a világi hatalommal daczolni, vagy azt kijátszani. Róma eleste, a franczia vagy bármely forradalom mutatja, hogy minél több az ősi vallás- és erkölcsöktől eltérő új törvény hozatott, annál jobban hanyatlott az erkölcsiség, szaporodott a bűn és nyomor, s midőn a vallást elvetették, idegen jármot vontak a nyakukba. így jár minden apa, ki midőn a házi nevelésben a vallás korlátáit széttépte s egy önagyrémeszülte szabadságot és polgári erényt jelelt ki szülöttei boldogitására, maga fonta a béklyót, mely később öt is, övéit is attól visszatartja. S mit mondjak a példaadásról? Oly szépen mondja Quin- íilián: „Bár csak gyermekeink erkölcsét magunk ne rontanók meg, a lágy nevelés az ész és test idegeit töri meg.“ Legyenek tehát az apák példányképei gyermekeiknek az erényekben, hogy gyenge éveikben az apa jámborsága megőrizze őket a romlástól, később pedig saját erényeik a sülyedéstöl. Ugyan mi nagyobb egy apára nézve, mint saját vérének üdve és boldogsága ? mi édesebb mint a szülei öröm, melyet okoz a gyermeki szeretet és kegyelet ? Ez az, a mi túléri a sírt, melyhez minden jó gyermek vissza-visz- szatér. Kegyetlenebbek tehát a Theabiaknál, kik idétlen gyermekeket születésűkkor fojtották meg, azon apák, kik gyermekeik jövendőjét holmi divatos eszmék vagy éppen szeszélyüknek áldozzák fel. Azt mondja Constant Benjamin: „Ha a vallásos érzelem eszelösség, akkor a szerelem hóbort, a lelkesültség őrjöngés, a ro- konszenv gyengeség, az áldozat oktalanság. Régi igazság az, hogy a világot négy oszlop tartja fen, a házaspár ágya, a biró széke, a király trónja és a pap oltára. Jaj a világnak, ha ezek közül csak egy is meginog, ezerszer jaj, ha egyszerre valamennyi megrendül.“ Szabolcsi.
