Eger - hetilap, 1880
1880-02-12 / 7. szám
54 Gherai ellen, egyik rokona Sabim Gheraihan trónkövetelőt állított, I fel. Felség, fogom folytatni ez a gyönyörű Potemkin az új khán | mellé orosz katonákból testörséget is adott, de nem azért, hogy fölötte őrködjék, hanem semmi más czéibói, mint hogy a tatárok által legyilkoltassa. És midőn ezek az egyegyü tatárok gyönyörű nrok akaratját teljesiték és a testörséget csakugyan lekonczolták, ekkor meg volt adva az ürügy, melyet régen keresett, hogy a Krímet megszállja: akkor a szerenssétieu tatárokat juhnyájként űzte maga előtt s a ki a harczban el nem veszett, s Felséged kormányának önkényt nem akart meghódolni, kardélre lett hányva. Csodálkozni fog felség, hogy tábornokai ily vérszopó tigrisek. Ó de találkozott közöttük olyan is, ki igényt tarthat az „ember“ tÍ8Zteletczimére, ö hidegvérben kijelenté a nagy fojtogató előtt, hogy ö nem hóhér; de Potemkin mosolygott; mert elég más bakó állott rendelkezésére, kik parancsának hódolva harminczezer embert mészároltak le, férfit nőt, aggot és gyermeket, s ezer más jobbágyul Oroszországba hurczoltatott.“ „De tegye hozzá.“ szólt közbe Natália,“ hogy ezen háború által a Krim, Tauran szigete és a Konkan az orosz birodalomba kebeleztetek, hogy az oroszoknak a Fekete-tenger és a Kelet kulcsai kezébe adattak; hogy a meghódított országokban ez a gonosz Potemkin, mint egy varázsvesszővel, nagy városokat, mint Cherson, Mariapol, Katharinoslav, varázsolt elé a földből, a kereskedelem, kézműipar virágzásnak indúlnak, s hogy azon gyümölcsfákat is, melyeknek a krimi lakos most örül, saját keze ültette — “ „ Igen, igy olvassák ezt azon hivatalos jelentésekben, melyek havonkint Pétervárra küldetnek,“ szakitá félbe Branizki kedvesét ; „én azonban Katalinnak őszintén meg fogom mondani az igazat, le fogom ellőtte festeni, mikép kormányoz kedvencze ez annyit vérrel szerzett országokban, hogyan nevezi azokat az ókor egy dicsekedő nevével Taurusnak, hogy a világot elámitsa; hogy azonban az a hires Cherson egy pusztaság fővárosa és egy másik ilyen pusztaság „Katalin dicsőségéinek (Slava Jekatherine) keresztelte- tett, mi látszólag jól kigondolt hizelgés, de valójában példátlan s vakmerő gúny ; elő fogom adni a császárnönek, ez a nagy hóditó hogyan teszi néptelenekké s fosztogatja ki a rábízott tartományokat, hogyan lopja meg egyaránt arczátlan módon a népet és államot, Sahim Gherai, a leköszönt khán évipénzét mint sikkasztja el és küldötte öt — midőn ellene panaszt emelni merészelt — számkivetésbe ; én e szép classicus föld múltjával szembe állitandom jelenét, 8 széme elé vezetem e tatárokat, kik kevéssel ezelőtt még drága selyembe öltözve palotákban, nagy városok-és pompás sátortáborokban laktak és most rongyokba takarva, a czigányokhoz hasonlóan, tévelyegnek e mocsáros pusztaságon“. „Igen, tegye ezt,“ mormogá Natália, kinek arcza Branizki elbeszélése közben mindinkább elsötétedék, „fájdalom, nem hazudtolhatom meg önt ; siessen a császárnöhez, világosítsa fel öt, ez a legbiztosabb út, hogy boszút álljon Potemkinon és rajtam“. „Kegyeden ?“ kérde megdöbbenve Branizki. „Rajtam is,“ susogd a kisasszony, „mert örökre elválasztand bennünket.“ „És ez kegyednek fájna ?“ kérde a lengyel. „Igen, mert szeretem önt,“ viszonzá Natália ezúttal az igazság teljes egyszerűségével. Branizki gyorsan átölelé öt s tüzes csókkal zárta le Natália csintalan ajkait. „És kegyed az enyim akar lenni, egészen az enyim ?“ re- begé, midőn a hölgy végre karjaiból szelíden kibontakozók. „Mindenek előtt meg kell Ígérnie, barátom, bogy eszélyes leend,“ mondd Natália, kezét gyöngéden vállára támasztva, „akkor minden kívánsága szerint fog történni, .bízzék bennem. Feltettem magamban, önt azon vakmerőségéért, hogy engem nőül akar venni, megbüntetni az által, hogy valóban nejévé leszek ; és ba valamit az én kis fejembe veszek, ez legalább is annnyi, mint ha Potemkin az ö nagy fejében vesz valamit.“ (Folytatjuk.) — Érsek ő excjának fogadtatása folyó hó 9-én. Érsekünk ö excjnak a Bosznia és Herczegovina közigazgatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az országgyűlés főrendiházának f. hó 7-iki ülésén tartott hazafias beszéde áta- lános örömet keltett városunkban; igen jól esett közönségünknek, hogy alkotmányunk védelmére a csüggesztö hosszú némaság után végrevalabára a felső házban is oly hatalmas szó emelkedett, s I méginkáhb, hogy a jogvédő szónok szeretett főpapunk volt. Azon- | nal nagy mozgalom indult meg tehát polgártársaink között a czéibói, hogy ö excját hazajövetele alkalmával ünnepélyesen fogadjak, s bár az idő rövidsége miatt (alig egy fél nap állott rendelkezésünkre) nem lehetett a fogadtatásra nagy előkészületeket tennünk, mégis hétfőn délután egy negyed kettőkor, midőn a vonat megérkezett, az indóháznál igen nagy néptömeg várta ö excját, éléu a városi és megyei tisztviselőkkel. A von t megérkeztét taraczklövé- sek s egetrázó éljenzések jelezték, melyek mindaddig tartottak, mig ö excja a pályaudvarrá lépett. Ekkor C 8 i k y Sándor, köztiszteletben álló veterán polgártársunk, a következő beszédet intézte hozzá: „Értésére esett tegnap néhány polgártársamnak, hogy excel- lentiád mai napon városunkba visszaérkezik, ezen örvendetes hir hallatára számos honfitársam által felszólittattam, hogy én, a ki nagyméltóságodnak egykor országos képviselőtársa voltam és aki Eger népének vénei közé tartozom, az ö érzelmeiket, melyek ösz- szes közönségünknek érzelmét is mágusba foglaljak, — tolmácsoljam. E felhívás folytán kedves kötelességemnek ismerem excellen- tiád előtt kijelenteni, hogy Ont, mint városunk közönségének jótevőjét, mondhatnám nemtöjét, egyszersmind pedig országunk alkotmányos jogainak hü védőjét, — mit legközelebb a főrendek házában tartott hazafias beszédével is tanúsított — a gondviselés hazánk és városunk javára, s a jog és igazság védelmére, az emberi kor legvégsőbb határig jólétben és egészségben éltesse!'1 — E lelkes éljenzéssel kisért beszéd végeztével ö excja riadó éljenek közt adott válaszában megköszönvén a jóindulatú figyelmet, különösen kiemelte, hogy igen meglepné, ha e kitüntető fogadtatás netán azon meggyőződésnek volna kifejezése, hogy a haza iránti kötelesség puszta teljesitése kiváló figyelemre méltó érdemül lenne tekinthető, föképen nála, ki kezdet óta igyekezett hivatalával összekötött kötelmeit felismerni s híven teljesíteni. Ő e manifestatio indokát inkább abban látja, hogy az által Eger be akarta bizonyítani, miszerint e városban nemcsak az érsek, de minden egyes polgár ismeri a haza iránti kötelességét s azt azon ildommal, szeretettel és kitartással teljesíteni kész, melyet a haza érdeke megkíván. S ha ez érzület mint e város polgáraiban, úgy a nemzet millióiban is erősen él, a haza boldogulni fog, mit szivböl kivan. — A beszéd óriási lelkesedést keltett s szeretett főpásztorunk folytonos éljenzés közt ült kocsira. Előtte a város kocsiján a polgármester ment a város zászlajával, melyet egy díszbe öltözött hajdú tartott; utána pedig igen nagy számú és nemzetiszinü zászlókkal „díszített kocsikon s nagy néptömegben városunknak szine-java. 0 excja Jiarang- zugás és taraczkok dörgése közt igy vonult be palotájába. — A tervezett fáklyás menet kivitelét az idő rövidsége meghiusitá. * Gyászhír. Dusárdy József városunk közszeretetben álló főjegyzőjét fájdalmas csapás érte. Szeretetreméltó ifjú neje, kinek felgyógyúlásához még az utolsó napokban is reményt kötöttek, el- húnyt. E gyászos esetről kiadott családi jelentés ekképen szól : Dusárdy József a maga, úgy gyermekei: Lajos, Etel, István és Mariska, — valamint az elhunyt testvérei: Bertalan, Franczíska és férje Köporosy József, Anna s férje Plank Kálmán, nemkülönben számos rokonok nevében is, fájdalmas szívvel jelentik szeretett, felejthetlen neje, hőn szeretett anyjuk, testvérjük és sógornéjnk Krausz Mária folyó évi február 9-én esti 11 órakor, életete 22- dik, boldog házasságának második évében történt gyászos elhunyták — Hült tetemei tegnap vagyis február 11-én délután 4 órakor a Fájdalmas Szűzről nevezett sírkertben közrészvét mellett tétettek nyugalomra. Áldás poraira ! — Tisztelt barátunk fájdalmában mi is részt veszünk s óhajtjuk, hogy férfias lélekkel viselje e súlyos veszteséget és bölcs megnyugvással tűrje a megváltozhatatlant! — Gyászhír. A 60. gyalogezred tisztikarának egyik kedvelt fiatal tagja Mészáros Károly hadnagy e hó 5-ikén rövid szenvedés után fejorbánczban elhúnyt. Nyugodjék békével! * A múlt szombaton a helybeli katonai tisztikar által az új casino helyiségeiben rendezett tánczestély kitünően sikerült. Az új casinói estélyek jó hire s a rendezőség buzgalma és tapintatossága most is a legválogatottabb társaságot gyüjté itt egybe, kedélyességre nézve pedig a m. szombati estély fölötte áll valamennyi előzőnek, mondhatnám, az idei farsang összes tánczvigalmainak. Oly szilaj odaadással még nem tánczoltak soha az új casinóban mint ez alkalommal. Farkas Sándor sem kímélte a nyirettyűjét s fáradhatatlan buzgalommal húzta talp alá a szebbnél szebb nótákat reggel 5 óráig. A hölgyek díszes csoportjaiban ott láttuk : Füleknét, Seemannét, Deskovicsnét leányával, Veidlnét, Hofbauernét, Schö- nernét, Hubertnét, Remenyik Kálmánnét, Szolcsányi Hugóuét, Fekete Ferencznét, Szolcsányi Gyulánét, Rossinét nővérével, továbbá: Fülöp Bertát, Tarnay Mariskát, Hartl Vilmát, Eötvös Gizellát, Ecsedy
