Eger - hetilap, 1880

1880-02-12 / 7. szám

XIX. év-ioljam. 7. szám. 188«. február 12-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 , Egyes szám — 12 „ Ti fl Ti T5 Jj íj Jj Jl\iq Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Felelős szerkesztő: ^>r_ DFeüsete Feiencz. Főmunkatárs: JLiőxl'Xicizfy János. Eger, febr. i 1 —én. Nevezetes esemény történt a főrendiház febr. 7-iki ülésében, olyan, mely a méltóságos főrendek csendes életében az új alkot­mányos aera alatt páratlanul ál). A legtiszteltebb magyar főpapok egyike, kit a haza körül szerzett érdemei és fényes parlamentalis múltja emeltek egybázfejedelmi székére, a kormány által a bosz­niai közigazgatás tárgyában benyújtott, a képviselöházban már rég elfogadott, de, mert Tisza Kálmán ismert taktikája így kívánta, a főrendiház elé csak most került javaslat ellen emelt szót, oly nemes hévvel, mely csak az erős meggyőződés- és lángoló honsze- retetböl fakadhatott s azzal a függetlenséggel és határozottsággal, mely magas méltóságát megilleti. Mikor az országbíró M ai 1 át b elnöki székét elfoglalta s Czi- ráky János gr. a hármas bizottság előadója a javaslatot elfoga­dásra ajánlá, mindenki hitte, hogy az, szokás szerint, vita nélkül fog megtörténni. Schmidegh János gr. elmondotta ugyan aggá­lyait, melyek miatt a kormány javaslatát el nem fogadhatja; de ő a ház ismert, opponense s igy felszólalása nem birt nyomatékkal. Több figyelmet keltett Vécsey József br. beszéde, melynek ellensúlyo­zására Cziráky János gr. vállalkozott. A többi ellenzéki föuraink: a Károlyiak, Lónyaiak, Dessewffyek, Zichy Jenő és Sennyey Pál távollétök által tündököltek. Még Cziráky beszélt, midőn Andrássy Gyula gr. lépett a terembe, ki kezet fogváD Tisza Kálmánnal, he­lyet foglalt s Fiáth főispánnal beszélgetett,inig csak dr. Samássá József, egri érsek, valamint az egész főrendiházét, úgy a ne­mes gróf figyelmét is magára nem vonta. Az érsek úr beszéde általános meglepetést, sőt, mondhatjuk, a kormánykörökben — kínos meglepetést keltett. Őszintén sajnáljuk, hogy, lapunk szűk tere miatt, e remek beszédet egész terjedelmében nem közölhetjük, hanem csak a kö­vetkező kivonatban ismertethetjük meg olvasóinkkal. Nagymélt. elnök úr, mélt. főrendek! Azon történeti jogon ki- vül, melyet az előttem szóló fötárnok mesier úr ö excja oly érde­kesen fejtegetett, kétségtelenül a berlini szerződés elfogadása által vállaltuk el a kötelességet Bosznia és Herczegovina közigazgatásá­ról gondoskodni, és e kötelességnek teljesítését ma már a monar­chia méltósága, a monarchia becsülete és érdekei egyaránt kíván­ják. Ezzel kapcsolatban feladatunkká lett azon népek belső fejlő­désének előmozdítását lehetővé tenni, a jóllét minden elemeinek czélszerü kifejtése által, a szellemi és anyagi téren egyaránt. És ha e munkánál figyelemmel leszünk az észnek és a ma­gunk iránti kötelességeink szavára, remélnünk lehet, hogy azon né­pek a szabadság és rend, az ipar és kereskedelem és a munka mindazon áldásait élvezni fogják, amelyek Európa egyéb országai­nak jóval hamarább jutottak osztályrészül, és hinnünk szabad, hogy jól felfogott érdekeink kielégítésének érzetéhez a feletti örömünk is járulni fog, hogy e népek a mi munkánkkal, a mi áldozatainkkal bontakoztak ki a vadság azon bilincseiből, amelyeket boldogabb országokban jóval hamarább törtek szét. Nos primus equis Oriens afflavit anhelis, Iliié sera rubens accendit lumina vesper. És én azt tartom, hogy a kötelesség parancsoló erejére nézve és amaz általam imént jelzett czélra nézve nem lehet nézetkülönb­ség vagy eltérés még azok részéröl sem, akiknek helyeslésével nem találkozott a keleti politika irányzata. Jogosult azonban más rész­ről szerintem a véleménykülönbség az iránt, hogy miként teljesít­sük ezen nemzetközi kötelességünket. Tudvalevőleg, e törvényjavaslat eredeti szerkezetében a mo­narchia közös ügyeire nézve fenálló törvények értelmében utasítja a kormányt, hogy Bosznia és Herczegovina közigazgatására befolyást gyakoroljon; a jelen javaslat pedig e törvények szellemében uta­sítja a kormányt a jogos befolyás gyakorlására. De lehet-e igy is? — Mi e törvények szelleme? Ha valamely törvény szelleméről biztosan kívánunk nyilat­kozni, mindenek előtt tisztában kell lenni a vezéreszme — és a czélra nézve, mely a legislátort vezette és azon körülmények iránt, a melyek közt a törvény megalkottatott, máskülönben a törvény értelmezésének oly theóriáját fogadjuk el, mely rövid idő alatt azon veszélyes meredélyre vezet, a hol nincs többé megállapodás, míg nem minden gát lerontatik és a törvény a vélemények árjába vet­tetik, a midőn a törvény megszűnik lenni rövid időn át a jognak támasza és az igazságnak pajzsa és lesz csakhamar vagy az erő­szaknak, vagy a ravaszságnak kétélű fegyvere. Mi volt tehát a czél, mi volt a vezéreszme, mely a legislátort ezen törvény megalko­tásánál vezette? — Jnn azt hiszem, ugyanaz, melyhez a nemzet szá­zadokon keresztül meg nem tört erélylyel ragaszkodott, t. i. megóvni e nemzetnek individuális önállását és ezáltal megóvni e nemzetet az örökös tartományokkal egy államtestté összeolvadástól. Az újabb legislator belátván százados bajaink és sikertelen küzdelmeink forrását, az Ausztriával való kapcsolatnak viszonyait és részleteit igyekezett maradandólag biztositaui. E végre pontosan meg kellett határoznia, mik azon közös ügyek, melyek e kapcsolat­ból eredtek, s melyekben az egyik kormány vagy törvényhozás a másiknak egyenjogú befolyása és megegyezése nélkül nem ren­delkezhetik. Meg kellett pontosan határozni még azon módot is, mely szerint ezen közös ügyekre ezentúl mind a két fél egyenlő jogot és befolyást gyakorolhat. És ez megtörtént, le van téve co dexüukben az 1867. XII. törvényben, mely közjogunknak uj alapját képezi. A közös ügyekre és az azok elintézésére vonatkozó törvénynek értelme oly világos és határozott, arra a törvényhozónak czélja con- vergál, azt támogatják azon körülmények, melyek közt az megal­kottatott. És ha ez igy van, kérdem, mélt. főrendek, vájjon ezen törvénynek szelleme, mely a betűnek életet ad, lehet-e eltérő ezen tör­vény értelmétől, a melyet a szavak kifejeznek. Kérdem, vájjon e tör­vénynek akár értelménél, akár szelleménél fogva lehet-e a közös kormány jogkörébe más ügyeket utasítani, mint a melyek azon tör­vényben határozottan kijelöltettek ? És most szükségképen azon kér­dés merül fel, ha vájjon Bosznia és Herczegovina közigazgatása egyike-e azon közös ügyeknek, a melyek a közös kormány jogkörébe tartoznak ? Én nem habozom erre nyiltan azt válaszolni, hogy nem. Egyszerűen azért nem, mert Bosznia és Herczegovina közigazgatása nem folyik a pragmatica sanctióból és természeténél fogva nem kíván együttes elintézést. (Helyeslések.) Azért én nem tekinthetem az igazság előtti meghajlásnak a törvényjavaslat azon intézkedését, mely szerint a kormány utasittatik a XII. törvény szellemében Bosznia és Herczegovina közigazgatá­sára oly jogi befolyást gyakorolni, mely öt azon törvény értelmében csak ama közös ügyekre illeti meg. Sőt azt tartom, hogy épen ezen intézkedés a XII. törvény szellemének negátiója, és olynemii po­litikai hiba vagy aherrafió, mely megteremti az eszközt közjogi viszonyunkat ugyanazon deszkaszálon fullasztani be, a melyen az kimenekült. Mélt. főrendek! Nagy fontosságú, s aligha tévedek, ha hozzá teszem, organicus kérdés ez, mely előttünk fekszik, melynek eldön­tésénél nem szabad megfeledkeznünk azon veszélyekről, melyek al-

Next

/
Thumbnails
Contents