Eger - hetilap, 1880

1880-12-30 / 53. szám

420

keltene eljárni, mivel nálunk a hamisítás esetei újabb időben igen gyakran kerültek a nyilvánosságra.

Arra is kellene hatni, bogy a jobb minőségű boraink ára alább szállitassék; mert igaza van Keletinek, hogy: „a hazai borpia- czainkon korántsem uralkodnék annyira a rossz áru, ha némely pin- czeegylet is, melynek a fővárosban raktárai vannak, oly méregdrágán nem mérné italát, hogy minden jelessége mellett s daczára a hazai nyers anyagok mesés olcsóságának, még a franczia bor is versenyezhet vele — itthonn!“

Exportunkat illetőleg pedig igaz, hogy rosszabb helyzetünk van, mint a tengerpart mellett elterülő, tehát a legolcsóbban szállítani képes Franczia-, Olasz-, Spanyol, Portugal- és Görögországnak, mindamellett a testesebb borok egyforma minőségű és nagy mennyiségű prorductiója mellett, nem kellene attól tartanunk, hogy a borok itthon nyakunkon maradnak; mert vannak a magyar boroknak közel is piaczai, melyeket azért gondozni és kellő figyelembe részesíteni kell. Ilyen pl. Svajcz, vagy Orosz-Lengyelország, mely egykor boraink legnagyobb vásárlója volt s melynek figyelmét már közelségünknél fogva is a franczia boroktól elvonni és a magyar borok felé fordítani lehetne, ha a szerfölött magas kiviteli vám nem állana útban. — Idővel megszerezhető piaczúl kínálkozik Anglia, Dánia, Svéd- és Norvégország, sőt talán Németország is, ámbár az utóbbi nem látszik a magyar borok iránt barátságos hajlammal viseltetni, mert rajnai és moseli borait újabb időben nagy vámokkal látta szükségesnek biztosítani és megvédeni, úgy hogy a fokozatos kivitel ez irányban majdnem lehetetlenné van téve.

Végül pedig nem ártana borainkat jobban megbecsülni s a külföldi borok izének majmolásával felhagyni. Vagyis kell, hogy, mint Keleti mondja, borunkat udvarképessé tegyük; mert „míg legnagyobb uraink asztalain is ritka vendég a magyar bor s csak a franczia bordeaux-it, a spanyol sherryt, a német rajnait tekintjük udvarképesnek, addig ne is álmodozzunk a külföld meghódításáról.“

Politikai heti szemle.

Derék horvát testvéreinket igen becses karácsoni ajándékkal lepte meg a Tisza-kormány: ahorvát-szlavon végvidék bekeblezésével, melylyel, mint a zágrábi lapok Írják, igen meg vannak elégedve; csakhogy kérdés: a végvidékkel gyarapodott Horvátország nem lesz-e veszedelmesebb ránk nézve mint a minő ma ? A sajtó ugyan egyértelmüleg azt hangoztatja, hogy a polgárosítás folytán Magyarország fiuancziális terhe semmivel se szaporodjék s másrészt Horvátország befolyása a magyar parlamentben semmivel se növekedjék; de derék horvátjaink, kik hozzá vannak szokva, hogy Magyarország minden kívánságukat teljesítse, egészen más nézetben vannak, s a végvidék bekeblezésével járó polit. átalakuláshoz igen vérmes reményeket kötnek. S a ki tudja, hogy az országgyűlésen a kormánypárt többségét a hor- vátok alkotják, komolyan tarthat attól, hogy ebbeli reménykedésök sem hiába való.

L a j t h á n t ú 1 i német szomszédjaink kezdik magokat furcsán érezni. A reactio zászlója, melyet Bismarck nehány év óta Németországban oly magasan lobogtat, a Taaffe-miniszterium palotáján is kezd vígan lengedezni. Kinos feltűnést okozott a minisztérium azon legújabb intézkedése, hogy az osztrák földművelők által tervezett gyűlést betiltotta, mit a Lajthán túl is úgy fognak fel, mint a polit. szabadság és a gyülésezési jog durva megsértését. A kormány azonfelül, hogy a többséget az alkotmányhü urakházában is biztosítsa magának, legmegbízhatóbb hívei sorából jelentékeny számú felsőházi tagok kinevezését határozta el. Ezen rendszabályok Ausztria polit. életében nevezetes fordulatot jeleznek, mely ránk magyarokra nézve sem lehet közömbös.

A török-görög kérdésben a karácsoni ünuepek alatt is élénk jegyzékváltás folyt a hatalmasságok között. Az ügynek mind a két fél megelégedésére (?) leendő elintézése végett javaslatba hozott választott bíróságot már Oroszország is kész elfogadni, ha Török- és Görögország elfogadják. A porta azonban még nem nyilatkozott; nagy óvatossággal intézi minden lépését, s a legújabb konstantinápolyi hírek szerint, a választott bíróság kérdésének féi- retolásával új javaslattal szándékozik fellépni, mely szerint előbb a

helyszínén kellene egy európai bizottságnak működni 8 azután a hatalmasságok által egybehívott conferentiának lenne feladata döntő határozatot hozni az eléje terjesztendő határvonal fölött; Görögország ellenben semmi áron sem akar eltérni azon határozattól, a melyet a nagyhatalmasságok a herlini conferentián hoztak, s igy a török-görög viszály elhárítása nem kevés gondot fog még okozni az európai dip’omatiának.

Az albánok közt a Dulcigno átadása által előidézett levertséget mély elkeseredés váltotta fel, melynek oka Prenk Bib Doda és Hodo pasának, az ismert miridita főnököknek a porta rendeletére történt elfogatása. Az albán liga nem soká maradt adós a felelettel, s Dervis pasára, ki az említett főnököket csellel hatalmába kerítette, kimondotta a halálos Ítéletet s rajta, mint Skutariból távirjak, végre is hajtatta.

Az ir mozgalom napról napra jobban terjed, s mint az angol lapok aggódása tanúsítja, a helyzet rendkívül válságos. Gladstone, ki egy maroknyi birkatolvaj kedvéért hajlandó volt a Keletet újra lángba borítani, az irek követeléseivel szemben siket s reformok helyett kényszereszközökhöz nyúl s katonasággal és rendőrökkel árasztja el Írországot. Az elkeseredett népet azonban nem félemlitik meg a kormány rendszabályai, fegyverkezik s készül a nyílt harczra a kormány és az angolok ellen. A jelszó : Irland függetlensége. — Angolországot más oldalról is komoly bajok fenyegetik. Afgbániával sem végzett még s már a boerek (Kapland hollandiai származású földbirtokosai) lázadásáról hoz aggasztó híreket a táviró. A boerek nem tűrhetvén tovább az angolok önkénykedését, fegyvert ragadtak, megtámadták az angol csapatokat 8 200 harczost megöltek 50-et pedig elfogtak. A helyzet annál aggasztóbb, mert bizonyos, hogy az új köztársasággal való háhorú esetében a zuluk s az angol iga alatt nyögő többi afrikai népek is fegyvert fognak elnyomóik ellen.

□T -Á- 13 C Z

Az egri karácsoni vásár.

Régen láttunk olyan közönséget a törzskaszino tágas termében, mint decz. 26-ikán és 27-ikén, a veres keresztről czimzett országos segélyzö nöegylet helybeli fiókegyletének jótékonyczélú karácsoni vására alkalmával. Városunk intelligentiájának legnagyobb része mindkét napon találkozót adott ott egymásnak. A vendégek serege rajzott, hullámzott egyik sátortól a másikhoz; zsibongva, tréfásan vásárolta össze a kedvesen kinálgató hölgyektől az apró csecsebecséket, virágokat, olcsó divatczikkeket, szivarokat, czukrossá- gokat s egyéb megbecsülhetetlen apróságokat.

Az ízléses sátrak, szám szerint hat, a terem hosszában jobbról és balról voltak felállítva, ezeken kívül a karzat alatt kettő 8 a terem végén pedig a kávéház gyönyörködtette a szemlélőt. Azonfelül még a legszeretetreméltóbb kofa asztalának és széles vörös esernyőjének is jutott kényelmes hely a terem baloldalán. Az egész berendezésen a meglepő csín, a gondos elhelyezés s a kimeríthetetlen leleményesség nem mindennapi bája ömlött el, s ha megemlítjük a legfőbbet: az elárusító hölgyek megnyerő nyájasságát, vakító szépségét s fürge elevenségét és a Palócz Kálmánék szilaj csárdásait, ábrándos keringöit s rikató hallgatóit: bátran elmondhatjuk, hogy az egri közönség jótékonyczélú mulatságaiban nagyon régen nem élvezte igy együtt a szellemeset, vígat és gyönyörködtetöt. A Veres-kereszt-nöegylet, de kiválólag fáradhatatlan elnöke, dr. Úry Józsefné sz. Kapácsy Amália úrnő, kinek a legapróbb részletekig kiterjedő figyelme, finom tapintata s utánozhatatlan, lebilincselő modora a dicséreteket pazarul aratta, büszkék lehetnek, és méltán a páratlan sikerre.

Tegyük meg a sétát sátorról sátorra, hogy nagyjában vázolt képünket, habár gyöngén is, kiszínezhessük.

Tekintsünk be először a „Makhetes-csárda“ sokat Ígérő belsejébe. Töröl is metszett, tűzről is pattant takaros pór menyecskék (Kolosy Gusztávné és Szuhányi Anna) mérik benn a jó italt s a kedves, szerény Tormásy Eszter jobb kezök a uagy munkában. Szép szóval, szives mosolylyal fodadják a zavarodott vendéget, kérés nélkül is tudják már, hogy vigasztalóra van szüksége s elébe áliitják a piros egrit, melyből nem is kell sokat inni ; mert a me- | nyecskék parázstiizü szemeitől is mámoros lesz a vendég. Mikor pedig elkészül, hogy’ marasztalják édes rimánkodó hanggal, milyen üdvösséget kérő „isten áldját“ mondanak utána s elkísérik tekinteteikkel egész a — szerencsekerékig. Ok aztán elfelejtik a i vendéget, a vendég pedig a szerencse-keréknél is őket okolja, ha í nem szolgál a szerencséje. Pedig nincs oka panaszra; mert az,