Eger - hetilap, 1880
1880-02-05 / 6. szám
44 mely csak idegen lehetne. Grünwald a miniszterelnök ezen nyilatkozatára felelve azt rnondá, hogy e megjegyzését a legélesebb támadásnak tekinti az alkotmányosság ellen ; mert azon állítás foglaltatik benne, hogy a magyar állam és nemzet érdekeinek megvalósítása, az állampolgárok érdekei-és szükségleteinek kielégítése alkotmányos utón el nem érhető, hanem ennek egyedüli eszköze csak az alkotmányosság megsemmisítése lehet. — Grünwald ennek következtében a szabadelvű pártból kilépett, s mint halljuk, többen is fogják követni. Lajtántúli szomszédainkat a miniszter- és pártvált- ságok foglalkoztatják. Bizonyos, hogy a minisztériumban nincs meg az egyetértés, habár még korai azon hír, hogy Stremayr, Horst és Korb elbocsájtatási kérelmöket benyújtották. A miniszterválsághoz a foederalisták vérmes reményeket kötnek, melyek aligha fognak teljesedésbe menni; mert Taaffe gr. — a „Pokrok“ azon fenyegetése daczára, hogy ha a cseh képviselőknek nem sikerül oly cabinet megalakulását keresztülvinni, mely jobboldali elemekből állana, úgy meg fogják tagadni támogatásukat oly miniszterektől, kik az autonomÍ8ták- és a nemzeti egyenjogúság ellenségei, s ez esetben a csehek erősebb rendszabályokhoz fognak nyúlni (!) — kijelenté, hogy visszautasítja a foederalisták törekvéseit a cabinet oly- féle kiegészítése iránt, mintha az csupa csehekböl és morvákból állhatna fenn, hanem a coalitio eszméjéhez ragaszkodik. Berlinből fontos értekezésekről tesznek jelentést, melyek Vilmos császár, fia a trónörökös és Bismarck hg. közt folytak oly czélból, hogy a függő európai kérdésekben követendő eljárás részletei megállapittassanak. Az elhatározás tárgyait képezték valószínűleg: a trónörökös teendői az olaszországi utazása tartamára; a kormány magatartása a közelebb összehívandó birodalmi gyűlésen a pártokkal szemben, hogy a katonai javaslatok elfogadása imposans parlamenti többség által történjék, hogy ez által erőt nyerjen a német politikai actio. Nincs kétség, hogy mindezekben Bismarck hgnek sikerült nézeteit érvényesíteni, annyival inkább, mert a jelen esetben hathatós közbejárója volt a német trónörökös, ki egészen magáévá tette a kanczellár politikáját. A franezia szenátus jan. 30-án tárgyalta a legfőbb közoktatási tanács szervezéséről szóló tyjavaslatot. Ferry közoktatási miniszter kijelenté, hogy a kormány javaslata azért zárta ki a püspököket a közoktatási tanácsból, mert azok majdnem mindnyájan ultramontánok lettek. Jules Simon ellenezte a kormány eme javaslatát ; mert az csakis az egyetem tagjait veszi föl a közoktatási tanácsba ; azt akarja, hogy abban a nagy szabadelvű intézmények képviselői is helyet foglaljanak, és szemére vetette a köztársaságiaknak, hogy ez esetben épen nem járnak el liberálisán. Jules Simon beszéde a jobboldal és a balközép átal tetszéssel fogadtatott. Delsol módosítása, melylyel az a püspökök és egyéb személyiségek felvételét a közoktatási tanácsba indítványozta, 147 szavazattal 122 ellenében elvettetett. T jL. TZ C Z -A.. Midőn gyermek voltam .... Midőn gyermek voltam, szerettem a könyvet, Szerettem — a melyben versek, nóták voltak, Nem értettem ámbár, tudja Isten mégis, Ha olvastam, könyim patak gyanánt folytak. Megpróbáltam én is, mi sikerült másnak, Isten büntetése . . . nem sikerült nékem. . . — Néma csodálattal csüggöttem Petőfin, E ragyogó napon a költői égen. Mikor ifjú lettem, míg ifjúi társim Elmerültek élvek rózsatengerében, Hol a gyilkos örvényt szép liljomok, rózsák Födik el a szemtől . . . elmerültek, mélyen: Én meg őt olvastam, nem vágytam utánok, Lelke, mint lángoszlop, ragyogott előttem. . . — Néma csodállattal csüggöttem Petőfin, E ragyogó napon a költői égen. 8 8 szívem, mint ezer nap, kezdett lánggal égni; Őrülten szerettem egy szép, szőke lányba, Az ifjúkor első, szent ábrándja volt ez, — Elhagyott ... a szívem azért kiholt, árva. Elkeserült szívvel öt olvastam, ötét, Szerelme örökláng, — ragyogott előttem . . . — Néma csodálattal csüggöttem Petőfin, E ragyogó napon a költői égen. . . . Piros lap előttem a dicsőség napja . . . Halhatatlan hírét láttam a nagyoknak, Örök babérlombot, vércsatákból fűzve, A magyar fejekre, hős karok arattak. Dobogott a szivem, a vérem forrongott . . . Eszményképem ezt mind, mind eldallá szépen... — Néma csodálattal csüggöttem Petőfin, E ragyogó napon, a költői égen. Gyászlapok előttem . . . , szörnyű istenátok . . Mint törpült el népem, mint stilyedt le sárba; Az a megvakftó, ragyogó hírcsillag, Mint merült el sötét, zajgó hullám-árba; Velőm égett, forrott, keserűség tölte . . . Eszményképem ezt mind, mind eldallá — régen... — Néma csodálattal csüggöttem Petőfin, E ragyogó napon a költői égen. Derű a borúra, sötétségre fényár, A félisten lantját, nem hiába verte, Piros vészcsillag gyúlt, vérben úszott a föld, A letiprott ellen a földet heverte. . . . Az örök dicsőség glóriája fénylett Szép homloka körül, fényvarázszsal, szépen . . . — Néma csodálattal csüggöttem Petőfin, É ragyogó napon a költői égen. Véres lantja zendűlt, honvédnek csapott fel, Kinek sziverében egy csepp magyar-vér folyt, Félistenek, hősök, világdöntő karral, Lettek egy dalára... ö szent vértanúnk volt. És azok a bűvös, túlvilági hangok, Nem szűnnek meg élni,., bár ő nyugszik régen. . . — Néma csodálattal csüggök jó Petőfin, E ragyogó napon a költői égen. Most, ha megtekintem a magyar nép sorsát, Vérzik, fáj a szívem, köd borúi szememre, — Öngyilkos lett e nép, szívvérét fecscsenti A tespedés gyilkát enszivébe verve . . . Mért nincs most Petőfi? e szent, nagy viharhang, E lángajkú Illés.. . ébresztő dalával ? Haj, kegyetlen a sors, miéri hagy elveszni Dicső múltú népet dicstelen halállal ! . . . Gyulai. Potemkin regéje. Történet az orosz udvari életből Sacher-Masochtól. I. Potemkin, II. Katalin czárnö mindenható kegyencze, a krimi félsziget szerencsés meghódítója, mint a újonnan bekeblezett tartományok fökormányzója és a Fekete-tenger nagy-admirálja, a Dniepr torkolatánál várost építtetett magának, melyet Chers ónnak nevezett, s hol mesés fénytől körülvéve lakott. E város, mely 1778- ban lett épitve, alig 8 évvel későbben, már 40,000 lakost számlált, kiket Postemkin, ki, midőn kedvencz eszméinek keresztülviteléről volt szó, a kíméletlenségig fokozta erélyét, részben erőszakkal telepíttetett oda. Eleinte várost akart s alig egy év alatt ott álott ; azután elhatározta, hogy e város nagy népessége által tűnjék ki, s az emberek csakúgy tódultak oda, a mint kívánta ; végre megparancsolta, hogy Cherson nagy kereskedelmi hely legyen, s 1786-ban a kereskedés annyira virágzott Chersonban mint déli Oroszország egyik városában sem. A kikötőt környező rakpart közepén állott a palota, melyet *) Azon olvasóink kedvéért, kik II. Katalin császárnő, az északi Semiramis történetét nem ismerik teljesen, megjegyezzük, hogy az ezen beszélyben rajzolt, részbon ábrándszerüeknek tetsző események történeti hűséggel vannak előadva.
