Eger - hetilap, 1880
1880-12-09 / 50. szám
397 A (logo papok- és szolgákkal tért vissza. Iszonyú mosolylyai tette kezét Luigi szivére s igy szólt a papokhoz: „Igen, ö valóban meghalt; én mondom azt nektek. — Mondjátok el e szegény ifjú fölött a halotti imát.“ — Szolgáinak pedig parancsolá: „Hozzatok egy tölgyfa- és egy ólom koporsót, a milyenbe különben csak a patricziu8ok szoktak temetkezni.“ Elena inkább halotthoz hasonlított mintsem élőhöz; megüvegesedett szemei az égre meredtek; keble forrongott, mint a felkorbácsolt tenger és gondolatai úgy kóvályogtak fejében, mint a zajgó tenger fölött a vészmadarak. Fontolóra vette a férj rettentő bosszúját és kedvesének iszonyatos áldozatát. Végre neki bátorodott s fuladozó hangon esdeklett a dogénak, hogy hagyja el a halál és borzalom e helyét s bizza a meghaltat a papokra. De a dogé pokoli gúnymosolylyal ajkán igy szólt nejéhez: „Kedvesem, elfelejted, hogy Luigit én és házi népem majdnem úgy tartottuk, mint fiamat. Ah, én oly bensöleg szerettem; nemis akarok holttestétől megválni, mig a koporsóban nincs; a koporsót sem akarom hamarabb elhagyni, mig sirba nem tétetett; sírjától sem távozom el addig, mig szép emlékkő nem fedi. 0 kedves, háladatos fiam volt énnekem!“ Sirva csókolta meg Luigit s aztán rettenetes tekintettel az élő halottra mutatott. — Ez alatt teljesen beállott az éj. Fáklyákat gyújtottak s a két koporsót is, az egyiket a másikba téve, előhozták. Midőn a papok Luigi testét a koporsóba akarták tenni, Conta- rini ebben megakadályozta őket. „Engedjétek, hogy e tisztet magam végezhessem,“ mondá és felszólitá nejét, hogy neki abban segítségére legyen. „Imádkozzatok Luigimért, az én jámbor gyermekemért," folytatá, „imádkozzatok s zengjetek gyászdalobat. Hangosan, hangosan! hogy elzsibbaszszák fájdalmunkat. Magam akarom testét a koporsóba tenni, a mint azon apához illik, ki örökre búcsút vesz egyetlen szeretett gyermekétől ! Erőm meg van ugyan törve, de van fiatal hitvesem, ki segítségére lesz gyászoló férjének.“ Elenának kellett a koporsó tetejét felemelni. A barátok imádkoztak és aztán borzasztó hangosan énekeltek. Contarini levette neje arczárói a fátyolt és elfödte vele Luigi képét; azután összekötötte az áldozat lábait és feszületet helyezett mellére, s miután ez megtörtént, nejének a fülébe susogta: „Még egy nemes szolgálatot, signora! Segítsen kegyesen, hogy Luigi holttestét a koporsóba tebessein!“ Elenát a dogé ebbeli kivánatára kimondhatatlan rémület fogta el, mely pillanatra szavának szabad használatától fosztotta meg; megtörve leroskadni készült, midőn a dogé durva kézzel rántotta vissza s mormogá: „Ha nem alkalmazkodik, vagy Luigi megmozdúl, úgy vele együtt fog meghalni.“ — A barátok egyre imádkoztak és énekeltek. Könyes szemmel ugyanazt tévé a doge, Elena ajkai már szóra akartak nyilni — de a dogé rémitő oldaltekintete visszafojtá benne a szót. Becsukott szemmel követte férje parancsát, ki most óriás erővel látszék bírni, miután a bosszú megaczélozá idegeit. A gyászdalok egyre hangzottak. A dogé bezárta a koporsót. A fekete, ezüst hímzésű szemfödelet a ravatalra boriták. Négy barát ezután a sírboltba vitte a koporsót. Contarini követte, a doga- ressával karján. Most a sirba bocsájták a koporsót. Egy borzasztó jajszó, egy a velőkig ható kiáltás rémitette meg a körülállókat, mely bizonyosan a sírból hangzott fel; — de a dogé mitsem akart hallani. Óriás márványlapot hengeritettek a sírbolt fölé, s Luigi most tényleg el volt temetve; a visszatérés az életbe rá nézve immár le hetetlenné vált. Helena köszoborként állott a sírbolt előtt; az utolsó vércsepp is eltűnt nemrég még oly üde arczából. A jelenlevők nagy körben állva, mintha imádkoznának, még néhány perczig mormogtak e gyászos helyen, a szerencsétlen ifjútól az utolsó búcsút vevén. Mindnyájok szeme a földre volt szegezve; senki sem merészelt a dogé tekintetével találkozni. A kényúrtól való félelem megzsibbasztá a szolgák lelkeit. — — — * A gyász menet lassan hagyta el az örök nyugalom e helyét; csak a dogé késett ott még sokáig; azután elzárta a sírboltot s a kulcsokat magához vévé. A kijárásnál lába egy testbe ütközék — ott feküdt a földön halva a dogaressa, mellette a Luigi tőre. __________ // fí. u. — Megyei bizottsági tagok. A vidéken a kisorsolt megyei bizottsági tagok helyeinek betöltése végett a választás a következő eredménynye) ejtetett meg: A poroszlói választó kerületben: Tisza-Nánán megválasztattak: Török Sándor, Ambrus Antal és Molnár István ; Bessenyön: Szabó Frigyes és Szabó Lukács; Átányon : Kiss Imre és Szórád György; Poroszlón: Hajdú Imre és Biró László; Hevesen: Nagy András, Dobóczky Dezső, Fülöp István és Remenyik József; Kömlön: Kis Imre József, Engel Jakab, Ambrus Gábor és Nagy Sándor József; Tisza-Szöllösön: Kalocsay Rudolf és Vári Szabó József; Tisza-Eörsön: Köncs István és Vona István; TÍ8za-Füreden: Borsos Sámuel és Kömives Antal. A nagy- fügedi választókerületben: Adácson megválasztattak: Hám Gyula és Stichleistner Károly ; Detken: Almásy Géza, Babies Aladár és Czékuiány Ferencz; Saáron: Búzás István és Szabó Ignácz; Domoszlón: Dobos István és Perlaky Zenó; Tarna-Mérán: Végh Péter és Rády Sándor; Erken: Biró Zoitán és Maczke Gyula. A kápolnai választókerületben: Kaálon megválasztattak: Töttösy Sándor és Stern Miksa; Makiáron: Kelety Aladár és Eng- ler János; Kerecsenden: Kmet Antal és Neszvadba Sándor; Füzes- Abonyban: Zagyvay Gáspár és Bocsi József; Erdő-Telken: Borhy Károly és Pap Antal; Kápolnán: Babies Béla, Jezierszky László és Hutter Károly; Verpeléthen: Koósa Miklós, Czipó István és Grósz Jakab. A gyöngyös-patai választó-kerületben: Gyöngyös-Patán megválasztattak : Zöldes György és Búzás István; Pásztón;Zay Imre és Nagy Miklós; Gy. Tarjáéban: Altorjay Imre, Borby Adám és Fehér Kálmán ; Rédén : Sipos Lajos és Isaák István ; Csáuyon: Ury József, Párkányi Béla és Palczer Kálmán; Hatvanban: Duza Antal és Homonnay Szilárd; Szurdok-Püspöki ben: Horváth László és Oravecz Mihály. Apétervásári választókerületben: Pétervásáron megválasztattak: báró Orczy Elek és Kiszely Lajos ; L e 1 e s z e n: Kovács Sándor és Kovács József; Baktán: ifj. Samassa János, Sir Lajos és Pók Tóbiás; Párádon: Kis Mátyás és Kosib Lajos; Bodonyban : Farkas Ignácz és Drizs- nyei Béla; Bátonyban : Bajzáth Gábor és Marsó Lörincz; Szt.-Er- zsébeten : Zay Károly és Dutka Ágoston; Mikófalván : dr. Albert Ferencz és Kovács Gergely. Gyöngyösön pedig megválasztattak : Vezekényi István, Jakab Géza, Sebők László, Klimó Pál, Csömör Kálmán és Csala Sándor. — Hevesmegye kérvénye a képviselöházban. A képviselöház a múlt szombaton intézte el Hevesmegye közönségének kérvényét, melyben azt kérelmezte, hogy a kormány a kültigyekre való befolyását Lengyelország felszabadítására érvényesítse. A kérvény mellet Szederkényi Nándor, városunk országgyűlési képviselője szólalt fel, s rövid, talpraesett beszédben védelmezte a kérvény intentióját a kérvényi bizottság elutasitó határozatával szemben. A képviselő- ház többsége elfogadta a kérvényi bizottság határozatát. * (Pályakérdések kitűzése az egri érseki joglyceumban.) A pályakérdések a tanuló-ifjuságot öugondolkodáshoz szoktatván, az önművelődés egyik igen hatályos eszközét képezik. E szempontból indulva ki a lyceum jogi és államtudományi kara, a lyceum nagyméltóságu kegyura jóváhagyása mellett, ezzel is kísérletet kiván tenni, hogy ne mu- ia8zszon el semmit, mi a tanuló ifjúság iehetségeinek fejlesztésére, a tanulási kedv élesztősére s a magasabb és nehezebb becsvágy felköltésére alkalmas. Akar 10, az igazgató 10, egy névtelen jótevő 20 drb. aranyat ajánlottak fel e ezéira, mely összesen 40 drb arany nyolez pályakérdésnek jutalmazására fog fordittatni. A pályakérdéseket és pályázati föltételeket jövő számunkban fogjuk közölni. — Kérelem. Az árvák nemeskeblü barátai tisztelettel felkéretnek, hogy a bevesraegyei jótékony nőegylet gondozása alatt lévő árvákat a karácsoni szent ünnepek alkalmából ajándékban részesíteni s ez ajándékukat a körtilhordozandó ivre feljegyezni méltóz- tassanak. — A kath. legényegylet tagjai nagyban készülődnek a janu- árbó elején tartandó tánczvigalomra. Vasárnap beszélték meg a tervet az egylet helyiségeiben, s ha az intézők kitartók lesznek, kilátás van rá, hogy e régi jóhirü iparos bál újra elfoglalja szép helyét a farsang krónikájának rózsaszín lapjain. * Búcsú. Nagy Károlyba történt áthelyeztetésem alkalmából azon igen tisztelt ismerőseimnek, a kiktől az idő rövidsége miatt személyesen el nem búcsúzhattam, búcsú-üdvözletemet nyilvánítom. Eger 1880. deczemberhó 6. Szabó Sándor m. k. honvéd-hadnagy. — A „Magyar Bűnügyi Csarnok“ 4. száma „A regélő Themis“ czím alatt f. hó 15-én jelenik meg. Kívánjuk, hogy a ke- resztelkedés után vallását is megváltoztassa a kollega.
