Eger - hetilap, 1880

1880-12-02 / 49. szám

387 Ián nem is egészen ok nélkül) az állami műveleteket kísérni szokta, maga is ténylegesen közreműködik e műve­let végrehajtásánál, ha híven, lelkiismeretesen és pon­tosan kitölti a számlálási lapok rovatát, vagy bevallja az adatokat, ha tehát maga is e fontos ügy mennél gyorsabb és mennél helye­sebb lebonyolítása végett a netalán fenlevö akadályokat elhárítani és annak sikerét minden tekintetben előmozdítani törekszik. Ez által nemcsak azt fogja elérni, hogy a számlálás pontos lesz, hanem egyszersmind az országnak sok költséget, minövel ily népszámlálás járni szokott, megkímél. Főleg nekünk magyaroknak, kiket a külföldi, főleg a német sajtó nem egyszer barbároknak, minden tekintetben elmaradottak­nak, kevés számuaknak, műveletleneknek stb. szeret hiresztelni, meg kell mutatnunk, hogy népességi viszonyaink rendezettek, hogy igen­is vagyunk annyian, amennyire számunkat ellenségeink nem szere­tik tenni, hogy népűnk tagjai között tudnak annyian Írni és olvasni mint az u. n. cultur-államokban, hogy a földmivelés, ipar, kereske­delem s más kereseti ágak nálunk is kellő számú képviselőkre ta­lálnak, hogy igenis, előrehaladni törekvő nép vagyunk, s hogy Isten segedelmével talán nem is nagyon hosszú idő múlva el fog­juk érni azon polczot, melyen a müveit nyugat-európai államok állanak. Mivel pedig más út alig kínálkozik, hogy saját erőnket megismerjük s ezen tendentiosus híreszteléseket megczáfoljuk, mint a népszámlálás, úgy hiszszük, mindenki hazafias köte­lességének fogja ismerni annak idején a népszámlálási művelet mennél nagyobb si­keréhez egyéni közreműködésével hozzá­járulni. —i —ó. Politikai hetiszemle. Benn a hazában a közigazgatási bizottság (enquéte), az élve­zet (sör-, kávé- és czukor-) adók és az államrendörség felállítását czélzó törvényjavaslat dominálják a politikai helyzetet. A közigaz­gatási bizottság vasárnap fejezte be érdekes tanácskozásait, melyek alatt bár számos egészséges eszme és életre való terv képezte a megbeszélés tárgyát, mégis egészben véve nem annyira a közigaz­gatás gyökeres reformjáról, mint inkább a meglevőnek miként va­ló foldozásáról volt szó. A tanácskozásokban résztvett szakférfiak aprólékos eltérésekkel mindnyájan kívánták a qualificatio ki­mondását és sürgették a közigazgatási bíróságok behoza­talát. Volt még szó: új járások beosztásáról, virilis-rendszerröl, közigazgatási bizottságokról, házi pénztár felállításáról stb., de ezen kérdéseknél a tanácskozók csak apróbb módosítások keresztülvite­lét javasolták vagy pedig, mint a házi pénztár kérdésénél, a szük­ségtelenséget vitatták. — Az élvezeti adók behozatáláról szó­lótörvényjavaslat, melyet a pénzügyminiszter már exposéjában helye­zett kilátásba s mely az általános budget-vitánál a legélesebb kritikának volt alávetve, valóságos mozgalmat idézett elő a középosztályban. Törvényhatóságok, a főváros, az iparkamarák 8 társadalmi testüle­tek nyakra-főre sietnek bebizonyítani azoknak káros voltát, külö­nösen a kis kereskedők, az iparos és munkás-osztályra nézve. A sajtó pedig a legerősebb kritikával s a legmaróbb gúnynyal ost­romolja Szapárynak ezen financiális szörny-szülöttjeit. — A kato­nailag szervezett magyar királyi csendőrség életbelépteté­sét körtiliró javaslatot a keddi lapok hozzák; e javaslat szerint az egész ország hat parancsnoksági kerületre osztatnék, következő székhelyekkel: Kolozsvár, Szeged, Budapest, Kassa (ezen kerület­hez tartoznék Hevesmegye,) Pozsony és Székesfehérvár, mindenik parancsnoksági kerületbe 3—4 szárnyparancsnokság osztatnék. Lesz hát megint módunk a zsandárban! Franczia-országban a régóta közbeszéd tárgyát képező Cissey-ügy végleg elintézi etett. A törvényszék fölmentette Cissey tábornokot, kit Laisant és Rochefort azzal vádoltak lapjaikban, hogy Metznél ö volt a közvetitö Bazaine és Frigyes Károly porosz herczeg között. Laisant-t és Rochefortot négy-négy ezer frank pénz- büntetésre és nyolcz-nyolcz ezer frank kártérítésre Ítélték. — A bo- napartisták között kiütött a szakadás. Az egyik rész Mitchellel élén Jeromos herczeget tekinti fejéül, a másik rész, melynek Cassagnac a vezére, nem akarja elismerni a vörös herczeget, a nélkül, hogy más jelöltet állítana. A legitimisták erősen készülnek a legköze­lebbi választásokra, melyeknél nagy tevékenységet akarnak kifej­teni Chambord gróf érdekében. Újabb időben a kommunardok is mind sűrűbben adnak jelt létezésükről. A köztársasági kormánynak pedig ugyancsak dolgot ad mindezen ellenséges ellenieknek a megfékezése. Az angol kormány is fűhöz, fához kapkod; egyik mi­niszteri tanácskozást a másik követi. Az ir-kérdés egyre égetőbbé válik ; szakadatlanul érkeznek a rossz hírek a zöld szigetről; de da­czára ennek Forster, Irland minisztere, a legutóbbi minisztertanács­ban erősen hangsúlyozta, hogy semminemű kivételes rendszabályokra nincs szükség; mert az ir hatóságok jelentései szerint az állapotok rosszabbra fordultától nem lehet tartani; mindamellett nagy sietséggel egy új ezredet küldöttek Irlandba. Görögország lázas sietséggel folytatja hadi készülődéseit. Erre mutat az is, hogy a görög kormány Gráczban és Bécsben 60,000 hátúltöltöt rendelt meg s hozzá 80 millió patront. Ez alatt pedig Törökország a tárgyalások fölvételét sürgeti s hajlandó is Görögországnak észszerű engedményeket tenni, de Janina átadását kereken megtagadja. A montenegróiak végre urai Dulcignonak; novemb. 26- ikán szállották meg a várost erődjével együtt, miután Dervis pasa előbb az albánokkal vívott 2 órai harcz után elfoglalta. Mint Nikita fejedelem hivatalos jelentése állítja, a környékbeli lakosok nagy tisztelettudással járnak deputaczióba Bozsó főparancsnokhoz, mi­ből azt lehetne következtetni, hogy megnyugodtak sorsukban, mi azonban azt hiszszük, hogy az albánokról még hallunk egyet- mást. A flotta-demonstratio, mely Dulcigno átadásával tárgytalan­ná vált, egyes homályos hírek szerint Görögország érdekében lép­ne föl, csakhogy e bírt határozottan megczáf'olja egy távirat, mely szerint a franczia-cabinet visszautasította volna az angol kormány azon javaslatát, hogy a flotta az Archipelagus közelében maradjon. Galdstone pedig egy körjegyzékben most szólitotta fel Anglia kül­földi képviselőit, hogy puhatolják ki a külföldi kormányok nézeteit a hajóhad visszahívására nézve. t _A_ :e£ c z Őszi idő. Őszi idő hideg télre hajlik, Ködös a hegy tetejétől aljig, A kopasz fák meredezve állnak, Nem suhognak altatót a tájnak. A homályban zillanó szél nyargal, Tanyát keres panaszkodó dallal, S a mikorra csillag gyúl az égen : Atbújdosott más világba régen. Elbújdosott messze, messze innen, Hol virágzás, meg hervadás nincsen, A hol nincsen szenvedés, baj, bánat, A hol a szív soha fel nem támad ! Kajdacsi József. Contarini. Velencze dogéja, Contarini, ki már tízszer, vagy talán tizen­ötször ülte meg a tengerrel való egybekelésének ünnepét *), daczá­ra előre haladott korának, dogaressát választott magának a ten- gerszülte város leányai közül. Választottja külső bájakat és ifjúságot, de sötét bánatot és komorságot is hozott neki nászajándékul; mert, hogy a fiatal hölgy nem szive szerint választott, csak mellékesen legyen itt felemlítve. A dogé azonban nejét mindennel elhalmozta, a mit az öreg kor a fiatalságnak adhat. Contarininak, házassága első pillanatától fogva, minden törek­vése oda irányúit, hogy neje hajlamát megnyerje. Persze jobb, ha a sziveket már a házasság előtt a szerelem fűzi össze; de mint­hogy a bájos dogaressa kezével együtt nem ajándékozta oda egyszersmind szivét is férjének, ez minden lehetőt megkísérelt, hogy neki megtessék s életét oly édessé tegye, hogy minden percze vi­dáman és enyelegve repüljön el fölötte, mint valami tarkán felczif- rázott velenczei gondola, mely a sajkadalok olvadó hangjainál sik­lik tova a lagúnák hullámain. — De a sokat élvezett férj kora hi­degsége, a vénség dermesztő jege nem volt képes a dogaressa ifjú hevét feléleszteni. Az a rút, csontkarú, fogát vaczogtató vén ném- ber, az unalom, tartotta fogva a bársonyba és selyembe burkolt ifjú hölgyet. Helena, igy hivták öt, odaadással látszék belenyugodni a *) Az az ugyanannyiszor választatott meg a velenczei köztársaság fejévé. *

Next

/
Thumbnails
Contents