Eger - hetilap, 1880
1880-12-02 / 49. szám
XIX. év-lolyam. 49. szám. 188«. deczember 2-áu. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . .2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábo/.ott péti t- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstói 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Me «jelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi uyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooserféle ház) és SzolcsAnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr.) Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reformja. I. Montesquieu volt az első, ki az európai tételes közjogoknak és hölcseleti közjogi elméleteknek ó-kori mintáit a kellő értékre reducálván, az új-kor problémáját, az egyéni és társadalmi szabadság összhangba hozatalát az államhatalommal és jogrenddel felismerte. Montesquieu volt, ki a polgári szabadság- és érdek-oltalom szempontjából meghatározta az alkotmány anyagi biztosítékait, a jogállam feltételeit, s ezek között első sorban a hatalmak megosztását. Aristoteles és Seneca is ismerték már e tant, mely nem puszta elmélet volt, hanem oly tan, melyet a történet téuyei- böl vontak le. Sokáig tartott a küzdelem, mig e tan érvényesíthető lett. Hogy különben mily merész újitást tartalmazott Montesquieu tana, azt mai nap , midőn már a törvényhozó és végrehajtó hatalom megosztása megszűnt vitás kérdés lenni, csak úgy gondolhatjuk el, ha figyelemmel vagyunk Montesquieu korának politikai helyzetére. Francziaországban akkor nemcsak a törvényhozó hatalom egyesült, az états généraux*) megszüntetése óta, a korlátlan végrehajtó hatalommal a király személyében, hanem a független birói parlamentek is jogtalan befolyást kezdettek gyakorolni úgy a közigazgatásra, mint a törvényhozásra. Ez illetéktelen befolyást a királyi rendeletek beczikkelyezésének megtagadása által érvényesítették. Később azonban a privilégiumok és az absolutismus államát felváltja a politikai szabadság állama. A hatalmak megosztása meg lett határozva a közigazgatási jog terén is. Érdekes e tekintetben az összehasonlítás Belgiummal, Németalfölddel, Németországgal stb. — Ritka szakavatottsággal tárgyalja e kérdést a magyar jogászegylet egy derék tudós tagja, Dell’ Adatni, kinek czikksorozatunk cziméhez hasonló czimü felolvasását e helyt tekintetbe veszszük. Hazánk állapota 1848-ig sokban hasonlított a régi német birodaloméhoz. Miként ott a Moser által említett 1736 január 10-iki Reiehshofraths-beschluss által, úgy itt az 1723-iki kúriai szervezésben jutott némi kifejezésre a birói és kormányhatalom elválasztása, bár az udvari cancellaria és helytartótanács birói hatásköre részbeu fentartatott, tényleg pedig e kormányszékek a királyi im- perium révén minden igazságszolgáltatási ügybe beavatkozhattak. Alsó fokon megmaradt az olcsó patriarchalis rendszer: a megye választottjai igazgattak is, törvénykeztek is, és az úri hatóság, a földbirtokkal járó iurisdictio fentartá a hübérállam legnagyobb jogtalanságát. Nálunk a nemzeti jogfejlődés a politikai nyomás alatt megállapodott a municipalis és úri jogszolgáltatások tarkaságánál, a megyei foederatiónál, a jogállam- és a valódi önkormányzat lehetetlenségénél. Nem lehet ugyan tagadnunk, hogy az 1791. évi 12. t. czikk az államhatalmak megosztását elfogadta, de ez elv csak papiroson maradt. Száz év múlt el épen, hogy Montesquieu tana nálunk is érvényesült. Midőn ugyanis 1848-ban az állam és társadalom összhangját biztositó népképviseleti kormány megalakúit, ezzel együtt a törvényhozó és a végrehajtó hatalom megosztása szentesítve lett. Az ezt szabályzó 1848 : 3. t. czikknek kiegészítése volt az 1869: 4. t. ez., mely különösen 1. és 19. §§-aiban a birói és a végrehajtó hatalom megosztását és viszonyát szabályozza. Az akkori jogügyi bizottságnak a törvénykezési eljárás föelveiröl adott jelentése és különösen a képviselöház akkori tárgyalásai azt jelzik, hogy e megosztás csak egyszerű munkamegosztás. Az ellenzék, V árady Gáborral élén, legalább a csekélyebb ügyeket akarta a szolgabirói joghatóságnak megnyerni és Tisza Kálmán már akkor utalt az angol békebirói iutézményre. Az idei nagy parlamenti viták, **) melyek napokon át tartattak a közigazgatási reform felett, teljesen mellőzték az administrativ és törvénykezési tigy problémáit. E mellőzést nem lehet eléggé sajnálnunk; mert ennek megoldása nélkül csak folytonos félreértés és zavar fog támadni. Hiszen még tekintélyes jogászaink között is akadtak néhányan, kik azt vélték, hogy igazságszolgáltatási tigy az, mely a bíróságok hatáskörébe, közigazgatási tigy pedig az, mely a közigazgatási közegek hatáskörébe tartozik. Elfelejtik ezek, hogy a szolgabiró, ki rendőri kihágás felett, avagy bagatell perben Ítéletet mond, ez ügyet (cselekvése által) korántsem teszi közigazgatási ügygyé ! A törvényhozás megsértheti a helyes, a józan logieát, de azért a természetes rend felbontása logieussá nem válik. Fájdalommal kell constatálni, hogy törvényhozásunk az 1875. év óta az 1869-iki évi helyes alapot, a birói és végrehajtó hatalom elválasztását, egészen elhagyta. Az olcsóságot, a történelmi traditiót hozzák fel érvekül, melyeket indokolható igazságügyi politikai szempontok nak egyáltalában nem lehet tekintenünk. Ezt tárgyalva következő czikktinkben áttérünk igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reformjának kérdésére. Ur. Fenycessy F. (Folyt, köv.) Közgazdasági viszonyaink. II. Állattenyésztésünk. (Folytatás.) (Sz.) Igen találóan fejezte ki Keleti, bogy bármely ország közgazdagsági állásának színvonalát tenyésztett állatai után ítélhetni meg. És valóban a culturában legelöhaladottabb országok mint pl. Anglia, Francziaország, Svajcz, Hollandia stb. e téren is a legmeglepőbb eredményeket mutathatják föl. Ezen államok állat-állományukban oly tökét bírnak, mely méltán irigyelt vagyonosságuk egyik leghatalmasabb tényezőjét képezi. **) E ezikksorozat 'a belügyminiszter által összehívott közigazgatási bizottság nagyérdekü tárgyalásai előtt íratott. *) A három rend (a jiemesség, papság és a 3. rend) gyűlései.
