Eger - hetilap, 1880

1880-01-01 / 1. szám

5

“Napolybau, bol az: il n at ale oly esemény mint minálunk a búcsú. | Már advent elejétől kezdenek hozzá. i

Az Abbruzzókból, Calabriából és különösen Salerno vidékéről jönek le ez ídötájt a hegyi pásztorok ; sajátságos öltözetük nagyon emlékeztet a brávókra; ezek azonban egészen békés mesterséget gyakorolnak itt; a házszögleteken levő szent képek előtt állapodnak meg és ott fnjják el naponta méla duda-szóval, és éles- hangú clarinettel éneküket; a nép szivesen veszi őket, és az idegenre valóban az újdonság egész varázsával hat egyszerű szép daluk.

Hogy aztán a templomokban mily áhitatgyakorlatokkal készülnek elő, könnyen elképzelhető, ha eszünkbe jut, hogy liguori szent Alfonz még nem rég, a múlt században terjesztő itt Nápolyban és vidékén e megható buzgalmat. Az egyháznak eme nagy •doctora nem átallott verseket Írni nápolyi népnyelven ez alkalomra, hogy igy annál könnyebben férjen a barcajuolo a lazzaroni szivéhez.

San Domenico egyházában láttam ez áhítatot, és ott az olaszáét ivek alatt, hol szent Tamás, a tudomány angyala, elmélkedett és irt a megtestesülés hittitkáról, valóban megható volt a nép buzgalma. Kiválólag élénk és naiv volt itt a zene, melyet ninnanon- n á n a k, bölcsödalnak neveztek; de ne feledjük, hogy Nápolyban Mercadante és Pergolesi hazájában a zene - nem lehet egyhangú.

Ha az életeleven olasz génre-képekben gyönyörködöl: úgy nézd meg karácson vigélyén a Toledo-uíczát. Ez utoza különben is Nápoly lázas litere; hanem e napon úgy tűnik az eléd, mintha -egy csikkül telt hordót látnál; persze azon jelentékeny különbséggel, hogy a csikféle eviczkél ugyan, de nem csap zajt; hanem ez a nápolyi szatócs, kofa, gyümölcsárus, halkufár stb. kis és nagy kereskedő, és szemben vele a vevő közönség nemcsak minden izében izeg-mozog, hanem egyúttal oly vak lármát is visz véghez, hogy ha e hangzavart telephonba összeszedhetnéd és Todtleben vagy akár Moltke seregére bocsátanád : bizony jobhan ráijesztenél minden XJcbatius ágyúnál. Olaszországban legolcsóbb a beszéd.

Hát még estve! Nem is emlitem vacsorájukat minden pomi- dorós maccaronijok, minden capitone és polpetti-jök daczára sem; mert valamennyi sem ér fel egy jó magyar asszony föztével; hanem emlitem azt a számba nem vehető puffogatást, mely amily széles és hosszú Nápoly oly terjedelemben közel, távol durog, pattog, roppan és dördül pisztoly, puska, rakéta, mozsárból; szóval minden oly eszközből, melylyel a csendet mértföldekre elijesztik. Nekem nagy kedvem telt benne, mivel egy oly csatában képzeltem magam, hol senkinek sem akad baja. A hivő öröme viv itt csatát az elfásult szivek vallási közönyével.

Másnap megtekintettük még a Capo di Montén a betlehemi szirtüreget, mely az eredeti arányai szerint van összerakva, hol szüksikátorok vezetnek egy alacsony szirtoduba. Valóban ennél szegényebb helyet nem választhatott volna a Megváltó és mégis e hely lett szeretetének trónja, hová a nagy szent Jeromos, szent Paula és annyi millió zarándokolt.

Mit mondjak az olasz újévről? Hivatalos jókivánataival, polgári parádéjával épen úgy hasonlít az a mienkhez, mint egyik tojás a másikhoz. „Buon Capo d’anno“-val köszöntik egymást az emberek S előállnak azok, kik az újévi borravalót, manciát várják. Mindössze az érdekes az örök város-, Kómában, hogy míg a Quiri- nál-palotába csupán a diplomatia és az obligat hivatalos személyek hajtatnak fel bérkocsijaikon: addig Róma nemessége egész gálában hajtat a Vatican felé.

Nagyszerű ismét a templomokban a vizkereszt, mely mintegy befejező finalé-ja az örömhangulatnak. Ilyen az kivált Rómában a S. Andrea della Valle-ban, hol az egyetemes egyház minden rítusában és majd minden kér. nemzet nyelvén nyilatkozik ; ott hallhatod a franczia, spanyol, német, angol, lengyel, portugál sz. beszédeket és meg érted mit jelent e szó katholikus.

íme ilyen Olaszországban a karácson-ünnep! Jelenleg az olasz kormány akadályt vetett a nép eme naiv buzgalmának is, és volt olasz nemzetgazdá8z, ki azt a nép javának érdekében rosszallotta.

De vájjon mivel fogják ők a nép vidám karácsonát kipótolni? Politikai tüntetésekkel? forradalmi hősök megünnepelésével ? Oh be sivár a hitetlenség az egyházzal szemben. — Akarjátok a népet nemesíteni, boldogítani? Ne fojtsátok el vallásos érzelmét, és kivált ne most e communardos világban. A hit adhatja meg esu- pán a népnek igaz örömét s a nemzeteknek a békességet.

Ezt bizonyítja a karácson Olaszhonban és mindenütt. Hiszen ekkor zengé az angyal: „Dicsösség Istennek a magasságban, békesség a jóakaratu embereknek! Boyyai B. Gy.

XHIXZESdr ‘"Ü"

— A karácson sz. ünnepe, a mikor olyan meleg a szív, mikor az isteni szeretett kiáradásának emlékezete még a fásukat is érzővé teszi, mikor nagyok és kicsinyek édes örömmel Udvözlik a kis Jézust: az ájtatoskodók roppant száma látogatta a templomokat. A főtemplomban az éjféli misét Lengyel Miklós ez. püspök és nagyprépost ö méltósága végezte; a karácsonnapi ünnepélyes istentiszteleten pedig az érsek úr ö nagyméltósága celebrált fényes segédlettel s ugyanekkor a sz. beszédet Vincze Alajos föegyházi szónok tartotta. A hideg, mely nagy mérvű vala, nem lehetett akadály a hivek buzgósága előtt; úgy volt, mintha a sz. karácson örömei s a szivek melege lanyhává tették volna az időt.

— Vásár. A vidéki közönséget újólag is értesítjük, hogy az egri vásár január hó 11. és 12-én fog megtartatni.

— Felhívás. A székesfehérvári országos kiállítási bizottság elnöke, több egri kiállító részére, kitüntető érmeket és okmányokat küldvén hozzám, azoknak ünnepélyes kiosztása jövő 1880 ik évi január hó 4-én (négy) vasárnap d. u. 3 órakor fog a városház nagy termében eszközöltetni, melyre minden érdekelt Ugybarát tisztelettel meghivatik. Tavasy Antal, a székesfehérvári kiállítás egrt albizottságának elnöke.

.— Hirdetmény. Egerváros képviselő testületének határozatánál fogva, az 1880 ik évre megállapított bor-fogyasztási adókivetést tárgyazó névjegyzék 1880- i k évi január 15-éig a városi fogyasztási adóhivatalban közszemlére kitétetik, hol az érdekeltek azokat a hivatalos órák alatt meg tekinthetik,s az ez elleni felszólalásaikat ugyanezen határnapig a képv. testülethez czimezve a polgármesternél benyújthatják. Eger, 1879. deczember 29-én. Tavasy Antal, polgármester.

* Farsang. Mint biztos kútforrásból hallottuk, a folyó hó 17-én az egri korcsolyázó-egylet által az új-casino helyiségében tartatni szándékolt zártkörű tánczvigalom a korcsolyázó- és az új-casinó- egylet által együttesen fog rendeztetni s igy kétségkívül az idei farsang egyik legdíszesebb mulatsága leend. A meghívók a korcsolyaegyleti bál-bizottság által már szétkiildetvén, ha netalán valaki, ki arra igényt tarthat, meghívást nem kapott volna, szíveskedjék a rendező bizottság valamelyik tagja- vagy az új-casinó választmányához fordulni.

— Fáklyás-zene. Szombaton este az orthodox izr. hitközség fáklyás-zenével tisztelte meg Schwarz Hermann elnökét. A fáklyásmenet a Gólya-szálloda előtt indult ki Farkas Sándor élénk indulói mellett, s végig haladt a megyeház előtt és a Széchenyi-utczán az elnök lakásáig. Itt Vechsler Mór emelt szót; rövid keszédében re- fleclált azon jótékonyságokra, melyekkel Schwarz Hermann, mint elnök, a hitközség úgy anyagi, mint szellemi viszonyait a kezdetlegesség vívódásaiból kisegíteni törekedett s üdvözölte öt szerény s fáradalmas állásán. Ezen beszéd után Schwarz Herman meghatott szavakban köszönte meg a nem érdemlett kitüntetést s bizto- sitá a hitközséget ernyedetlen buzgólkodása és nemes törekvései felöl.

— Ürményi József, okleveles állatorvos, ifjú polgártársunk, ki Egerben és környékén e téren már négy éven túl sikerrel működött, a múlt év utolsó napjain megtartott tisztujitás alkalmával egyhangúlag Árokszállás állatorvosává választatott meg. — Szerencse és siker kisérje uj pályáján.

* Tűz. Karácson éjszakáján, midőn lakosaink ájtatosabb része még az éjféli misén volt a templomokban összegyülekezve, egy- szere tűzi lárma és a harangok rémes kongása riasztotta fel városunkat. Tűz van! hangzók minden felé. Az égboltot magasra csapkodó lángok festették vérvörösre, bevilágítva az egész várost, s e borzasztó látvány nagyszerűségét még növelte a tiszta holdvilágos éj. A tűz ez alkalommal nem valamelyik külvárosban, hanem a város kellő közepén volt. A Hunyady-korcsma szeszfözdöje égett. A tüzet a szeszfőző katlan tartalmának meggyuladása okozta s a magasra lobogó lángok csakhamar belekaptak a tetőzetbe. Nagy rémület fogta el a környékbeli lakosságot; mert a tűz színhelyéhez a szűk börtön-úiczáról csak nehezen lehetett férni, s attól is tartott, hogy a tűz a szeszkészletbe is belekap és innen tovább terjedhet a szomszédba, hol megint nagy mennyiségű petróleum van összehalmozva. Szérencsére azonban a vastag hóréteg, mely a házakat födte, s derék tűzoltóink erőfeszítése megakadályozták a tűz elterjedését, mely kedvezőtlenebb körülmények között roppant veszedelmet hozhatott volna városunkra. De hogy is lehet megengedni, hogy a város közepén, szeszgyár meg petróleum-raktár legyen?

I kérdi a t. olvasó. Biz’ ez az eset kissé furcsán jellemzi közigatá- ' sunkat. Mit a város meg nem enged, megengedi a megyei hatóság,