Eger - hetilap, 1880
1880-11-11 / 46. szám
363 dést, melynek megkötésénél Ausztria termelvényeit dédelgette a zsenge magyar ipar rovására és a külföldi olcsóbb készítményekkel szemben, s kimutatja számokkal, bogy 1877 óta félmillióval kevesebb az átlagos vámjövedelem, mint volt 1867-töl az uj kiegyezésig ; sőt az 1877 iki vámegyezséguek tulajdonítja azon visszatorló vámpolitikát is, melyet most a monarchiával szemben Németország követ s melynek beláthatatlan hátrányairól Simonyi ismét számokkal nyújt elijesztő bizonyítékokat. Keményen bírálja a levél külügyi politikánkat is, s élénken foglalkozik Bosznia elfoglalásával, melyet igen találóan könnyelmű lépésnek bélyegez, mert zavart pénzügyi helyzetünket hosszú időre állandósította. Legterjedelmesebben tárgyalja a levél a közigazgatás centralisálásának eszméjét, melyet a tavali költségvetési vitánál az egyesült ellenzék ideges sietséggel állított programmja pontjai közé. Simonyi tagadja, hogy a centralisá- lás által közigazgatásunk hiányain segíthetnénk; ö nem óbajt uj rendszert, csak javítást kíván. Hozzászól még Simonyi az újabb időben megindúlr ipar- és földmivelési mozgalmakhoz, s úgy találja, hogy ezen mozgalmak olyanféle balzsamok, melyek a sebeket nem gyógyítják s csak a nehéz fájdalmakat enyhítik. Végül a szélsőbal kormányképessége ellen felhozott vádakkal foglalkozik, s az elsőtől az utolsóig elejti e vádakat, mert a szélsőbal elismeri a Habsburg-dinasztiát s még a kapcsot sem akarja szétszakítani, mely Magyarországot a monarchia másik feléhez köti, mert a personalunio eléggé biztosítja azt. A levél végsoraiban melegen mond köszönetét választóinak a kitüntető bizalomért s képviselői mandátumáról lemood. — Ugyancsak az egyesült ellenzéknek a Ver- hovay-párbajiigyben hírnévre vergődött tagja, Beniczky Ferencz is letette mandátumát. A dulcignoi kérdés, melynek erőszakos utón kívánt elintézése által Gladstone oly nevetségessé tette magát, közeledik a végelintézéshez. Dervis pasa ugyanis, ki már Skutariban átvette a kormányzást s novemb. 7-én értekezést is tartott az albán-liga főnökeivel Dulcigno békés átengedése végett, Konstantinápolyból utasítást kapott, hogy három nap alatt Dulcignot Montenegrónak átszolgáltassa. Dervis pasa 18 zászlóaljjal rendelkezik s igy könnyen kiürítheti Dulcignot. Agörögbatárkérdésben a porta még folyvást hajt- hatatlanul tartja magát s legújabban Abbedin pasát az epirusi csapatok parancsnokává nevezte ki. A görög kormány sem marad tétlenül, egyre-másra szálittatja Euboea szigetéről a csapatokat Lámiába. A harczias hangulat a görögök részéről igen élénken nyilatkozik a trónbeszédre adott képviselőházi válaszban, melyben a hadseregnek zászlók alatt maradását és a rend helyreállítását követelik az Európa által ünnepélyesen Görögországnak Ígért tartományokban. A márcziusi rendoleteket a franczia kormány- az összes férfi kolostorokban végrehajtotta, a tarasconi premontreiek apátságának kivételével, mely körülzároltatott, mivel a kormányközegek jónak látták eddigi durva eljárásuktól elállani, mely abból állott, bogy a kapukat, ajtókat betörték s a szerzeteseket kiutasították. Tourgoingban az ottani szerzetesek kiűzetése alkalmából komoly csendzavarás fordult elő. A hangulat általában izgatott. Számos kormánybivatalnok beadta lemondását. Olaszországból újra miniszterválság felöl érkeznek hírek, s ezek szerint a Cairoli-Depretis párt helyét Crispi és Ni- cotera párthívei váltanák fel a kormányon. Ha Crispi és Nicotera csakugyan kormányra kerülnek : akkor a Németország, monarchiánk és Olaszország között a jövőben létre jöhető szövetségnek még föltevése is elesik, mert Crispiék Angliával kaczérkodnak s tüskön bokron követni szándékoznak a hóbortos angol kormányfőt. T -A. <3 Z -A., Ifiavsszony, drága szentem! ántos mester ott lakik a faluvégen, Nem utolsó az ö szélső háza Nyéken, Rezes-táblás, úri módis az ablakja, — Felsége szemre való, kaczki fajta, Ifiasszony, drága szentem. „Piros képű csikósbojtár, édes rózsám, Az ablakon holnap éjjel is beszólj ám!“ „Jaj, be bosszú még ez a nap, meg a holnap, Addig is hát gondolatban is csókollak, Ifiasszony, drága szentem!“ Pántos uram öreg már, de serény mester, Gyalulgatni öreg este dehogy restell! Felesége csak biztatná nyugovóra . . . „Ne bánts! várnak már erre a koporsóra, Iliasszony, drága szentem!“ „Ördög rojtja, vén motolla, csak gyalúlgat! Ugy-e, rózsám, künn a várást rég elúntad ?“ „Feleségem, mérd meg, jó-e a koporsó ? A kié lesz, úgyis hozzád be hasonló, Ifiasszony, drága szentem!“ „Oly hasonló, mint tehozzád a gonoszság! Ismerem már bűnös élted minden rosszát, Vén fejem, hej ! annyi százszor meggyaláztad, Omló véred tán most minden bűnt leáztat, Ifiasszony, drága szentem ! “ Jajkiáltás hangzik a vak éjbe messze . . . Csikósbojtár sikoltásra, jajra, neszre: „Ahá! ébred az öregnek a gyanúja!“ — Kapja lovát kárikásba, sarkantyúba . . . Ifiasszony, drága szentem! Félszemével kacsintgat csak néha hátra. . . Be világít ott valami a határba! Felesapódó piros lángok kékes fodra. Látja-e jól, vagy csak éppen úgy gondolja? Ifiasszony, drága szentem! Belement a szép tavasz a meleg nyárba, Aratnak is a ládházi sík határba. Marokverő szép leányok eldalolják Pántos uram s felesége furcsa dolgát : „Ifiasszony, drága szentem!“ Leégett a Pántos mester háza tája, Vén gazdája sályi erdőt bújva járja. Feleségit pincze mélyin úgy lelték meg, Ott aludt a koporsóban, fel sem ébredt, Ifiasszony drága szentem ! Csillagh Mór. Rafael madonnái. Talán sohasem volt még művésznek lelke oly tökéletesen szervezve, hogy menfeu az ellágyulás és érzelgés hibájától, a női lény egész szépségét, kellemét és tisztaságát úgy átérezni és a tökéletes művészet verőfényes magaslatára emelni tudta volna, mint a Rafaelé. Ha az ö madonnáit és szent családjait szemléljük, úgy találjuk, hogy azokban teljes leikéből egész mivoltját adta visz- sza, és az eredetileg pusztán csak egyházi tárgyat a legmagasabb, tisztán emberi tökéletességre és szabadságra emelte. — Habár a mester fiatal korában és nöteientil balt meg, senki más oly odaadással nem dicsöíté a családi élet boldogságát, mint ö. Körülbelül félszáz madonnát alkotott ecsete, minthogy legkorábbi ifjúságától utolsó napjáig mindig újból és újból ezen kedvencz tárgyával foglalkozott; de az anyaszeretet legegyszerűbb és emberileg legtisztább alapeszméjébe új változatosságot tud önteni, úgy, hogy ezen müvei magokban véve is világosan visszatükrözik művészi fejlődésének menetét. Gyermeteg elfogúltsággal teljesek az ö madonnái az első időkből, mikor még Perugino tanitójának befolyása alatt állott. Szelíd galambszemekkel tekintenek le ránk, mintegy álmélkodva azon megfoghatatlan csodán, melyet egy mosolygó gyermek alakjában tartanak karukon. Ezután, míg Flórenczben időzött, fokonkínt a kellemesen kifejlett szűziességig emelkednek, bájos házi asszonyokká lesznek, s csendes, megelégedett mosolylyal időznek családjuk szűk, de kedves körében, melynek kimeríthetetlen alapgondolatát a kis Jézus és pajtása-, János vidám játékai képezik. De végül, a mester legérettebb müveiben, madonnái nagyszerűen szabad fogamozásban, az igazi anyai méltóság kifejezését öltik magukra, mely az ártatlanság és tisztaság titokteljes varázsa által van megszentelve. így e képek a legvonzóbb ábrázolatai az egyszerű, benső családi életnek, s mégis, a dicsfény és arany alap nélkül is, iste- niebbek mint minden korábbi madonna. A mester szent családjait a legszívesebben vidám tájképpel veszi körül. Mintha szűk volna ez alakoknak a templomok *
