Eger - hetilap, 1880

1880-11-04 / 45. szám

356

A tábornok a vendéiak 1798. évi lázadását dicsőítvén, a jelen viszonyok közt is ezt az eszközt ajánlotta. „Ellenségeink,“ mondotta a tábornok, „mindent megakarnak semmisíteni, még a keresztet is, bitünk és megváltásunk jelét. Vendéiak, az óra közeleg ! Ellenségeink hitvány zsarnoki tetteket követnek el ; de mielőtt végrehajtanák egész tervüket, a communet, mi is sorakozni fogunk királyunk és zászlója körül, hogy védelmezzük családunkat, gyermekeinket, istenünket és a szép franczia királyságot!“ Charette-ét ezen beszéde miatt polgárháborúra való izgatással vádolják és megindítják ellene a bírói eljárást.

Athénből írják, hogy Komundurosz az új kormányelnök a képviselöház okt. 29-iki ülésében kifejtette politikai programmját, melynek főpontja, hogy Görögország egyedül fogja végrehajtani a hatalmasságok határozatait. E czélból nagy erélylyel fogtak a felszereléshez. A tényleges szolgálatba álló hadsereget, tartalék nélkül, 80,000 főre fogják szaporítani. A római, szófiai és bukaresti görög követeket ide hívták.

Perzsiában szintén baj van. Húszezer kurd harczos, Abdullah vezérlete alatt, Tebris felé nyomúl s az útjába eső helységek lakosságát lemészárolja. Mint Teheránból jelentik, 7000 ember, öt osztrák-magyar tiszt vezérsége és a sah nagybátyjának föve- zérsége alatt, 20 ágyúval a kardok ellen indúlt.

L i v á d i á b ó 1 az a bír érkezett, hogy a czár fókonyha- mesterét elfogták ; mert a czárt meg akarta mérgezni. Más oldalról is megerősítik, hogy a czár egészségi állapota aggasztó.

Dúl c i g n o átadása ismét halasztást szenvedett. Nikita fejedelem meg is unta már a bosszú várakozást s azért családjával Olaszországba utazik, hol a telet fogja tölteni.

x .A. :es c z -Ä«

Szokásos szólásmódok és jelentésűk.

Gyakran a tett sem ér sokat s a szó a legtöbb esetben még kevesebbet. Hogy mi az a szólásmód, mindenki tudja, „une fagon de parier,“ mint a franczia mondja. Régi dolog, bogy ki a szava- kut és a társas életben szokásos szólásmódokat készpénz gyanánt veszi, zsákban macskát vásárol. A szó, vagy valamely szólásmód, gyakran éppen az ellenkezőjét jelenti anuak, mit vele kifejezni akarunk. így igen sok ember van, kik a barát szó tulajdonké- peni jelentésével éppenséggel nincsenek tisztában, s azt a tapasztalásból sem ismerik. Ezek az emberek az iskolában az egyetemen, ebédnél, tánczvigalmon vagy a kocsmában ismerkedtek meg egymással, együtt ittak, mulattak, s nehány éven keresztül alig váltottak nehány okos szót, melyek más viszonyokat is érintettek volna mint a legtöbb fiatal ember közt napi renden levőket, s mégis, ha idegenek előtt egymásról beszélnek : „Kálmán barátom“- nak, „Béla barátoménak nevezik egymást; de a legkisebb alkalommal, mely a két jó barát különleges érdekeit egymással összeütközésbe hozza, mindjárt kész a meghasonlás közöttük, s ilyenkor megered rossz nyelvök; gyalázzák egymást mikor csak alkalom van rá — természetesen egymás háta mögött. Ha pedig a barátom szó a kedves jelzővel kapcsolatban szerepel, akkor meg éppen semmit sem jelent. Avagy hányszor Írja alá a túl gyöngéd feleség a férjéhez czlmzett levelet ekképen : „örökké a tied“; de ebből még nem következik, hogy a férj is ez aláírásnak megfele- löleg sajátjának nevezheti kedves feleségét. Rendesen a levelek tartalmazzák legtöbbjét a képtelen szólásmódok- és szavaknak, úgy, bogy ha az olvasásnál kissé kritikailag akarunk eljárni, azokból rövid idő alatt igen mulatságos gyűjteményt állíthatunk össze magunknak. Például, hány embert szólítunk meg a nagyon szokásos „igen tisztelt uram“-mal a nélkül, hogy legkevésbbé is tisztelnök; vagy hányszor kérünk valamit „egész alázattal“ s nem gondoljuk meg, hogy már maga a kérelem nem mutat alázatosságra.

Ha a közmondásokat is rendre vizsgáljuk, tapasztalni fogjuk, hogy éppen a legismeretesebbek gyakran a legképtelenebbek is. Pl. hányszor mondjuk: „Úgy hasonlít hozzá mint egyik tojás a másikhoz,“ pedig az utolsó szakácsnő vagy kofa is tudja, mit mindnyájan tudhatnánk, hogy éppen az egyik tojás hasonlít legkevésbbé a másikhoz. Százan azzal a kényelmes közmondással vigasztalják magokat : „Ki bízik, nem csalatkozik“ s nem gondolják meg, hogy hányat vitt már jégre a bizalom ; azért hát: „Higyj, de lásd kinek!“

Hogy társalgási nyelvünkről is szóljunk, nem találják-e különösnek t. olvasóink azon visszaélést, melyet a czimzésekkel elkövetünk? Csupa udvariasságból hányszor osztjuk a nagyságos czimet olyannak, ki sem szellemi fölényénél, sem társadalmi állásánál fogva nem tarthat igényt e czimre. S nem nevetséges-e, mikor a 15 éves leánykát is, ki még ki sem nőtt rövid ruhájából, nagysád- nak szólítják? pedig sokszor kellem és műveltség tekintetében éppen nem nagyobb az egyszerű angol missnél, vagy franczia ma- demoiselle-nél, s a szerénység mi jól áll a fiatal leánynak ! — Egy másik nevetséges szokás azon teljesen hamis s a szavakat valódi értelmökböl kivetkeztetö jelzők használata, midőn valamely tulajdonság igen magas fokát akarjuk megjelölni. így vannak, kik mindenre, mi nekik tetszik, rámondják: „Ah, ez nagyszerű!“; gyakran halljuk, hogy valami „borzasztó szép“, hogy „a kisasszonynak szörnyű kicsi kezei“, vagy „a báró urnák mesés adósságai vannak,“ stb., pedig éppen ez utóbbiakról nem lehet mondani, minek különben a báró ur igen megörülne, hogy a mesék országába, tartoznak.

Tulcsigázoít udvariasságunk is nem ritkán furcsa dolgokat mondat velünk. így mondjuk: „Szabad önt kérni, hogy . ..“ vagy: „Szabad-e kérdenem, vájjon . . . ?“ s a nélkül, hogy az engedélyező feleletet bevárnék, rögtön előadjuk kérelmünket. Az ilyen kérdés aztán olykor feleletre is talál, mint pl. mikor a bpesti uracs azt kérdezte a terézvárosi bérkocsistól, vájjon elvihetné-e öt a láncz- hidtérre? mire a kisé faragatlan bérkocsis azt feleié: „Ugyan mit gondol az ur, hogy miért ülök én az egész napon át a bakon ?“

Nagyon sokszor használt szavak ezek is, midőn készségünknek akarunk kifejezést adni: azonnal rőgtöD, tüstént stb. Ki még nem tudná, mennyire határozatlan kifejezések ezek, azt megtanítja rá pl. szobalánya, midőn azon parancsra, hogy a kávét hozza be, tüsténttel felel, de csak akkor fog a kávéfözéshez, vagy az a pinczér, ki azzal nyugtatja meg éhes gyomrunkat, hogy azonnal hozni fogja a megrendelt sültet s csak félóra múlva jön jelenteni, hogy nem szolgálhat vele, mert elfogyott. Ezeket a szólásmódokat tehát nem szabád szó szerint vennünk, legkevésbé akkor, mikor valaki 50 ftot kér tőlünk kölcsön, mert pillanatnyi pénzzavarban van. 8záz eset közül kilenczvenkilenczben több mint bizonyos, hogy ez a pillanyatnyi zavar állandó.

zj=j±£ .

— Mindszent ünnepén, székesegyházunkban az érsek ur ö nmga végzé az ünnepi nagymisét, mise közben Vincze Alajos főegyházi hitszónok tartott ékes szentbeszédet. A temetők látogatására ugyanaz nap estéjén, kedvező idő mellett, nagy számban vonultak ki a hívek, a temetők fényárban úsztak ; fény a sirhalmokon ... és fénysugarak a lélekben, melyre a kegyeletes megemlékezés e megható óráiban derűt hint a hitnek vigasztaló igazsága : Találkozunk ! — Halottak napján a székesegyházi gyászszertartást szintén az érsek ur öexcellentiája végezte.

— Érsek ur ö nméltósága tegnap Budapestre távozottt

— Ft. Tárkányi Béla apátkanonok ur ö nagysága köszönetét mondva tiszteletbeli taggá történt megválasztatásáért s hálájának kifejezést adandó, 100 aranyat küldött be az akadémiához Dante „Divma comediá“-jának kiadási költségeire, továbbá 200 frtot a nyelvtudományi osztály rendelkezésére bocsátott fölhasználás végett. Az akadémia ö nagyságának jegyzőkönyvileg mondott az adományokért köszönetét.

— Gyászhir. Megilletödéssel olvastuk a következő gyászjelentést: „Exinger Ferenczné Ujlaky Ilona és Fülepp Sándorné Ujlaky Antónia úgy saját mint férjeik, kiskorú gyermekeik és számos rokon nevében szomorodott szívvel jelentik szeretett édes anyjoknak : özv. Uj laky Antalné, szül. Poppel Teréziának 1880-iki október 29-ikén reggel, életének 64-ik évében, elgyöngü- lésben történt gyászos elhunytát.“ A boldogult tetemei okt. 80 ikán d. u. 4 órakor a Kisasszonyról czimzett sirkertben tétettek örök nyugalomra gyászoló rokonai, barátai és tisztelői nagy részvéte mellett. Nyugodjék csöndesen!

— Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik boldogult édes anyám özv. Ujlaky Antalné sz. Poppel Terézia temetésén megjelenve szives részvétökkel sajgó bánatomra balzsamot csepegtettek és a vég- tiszteletetadás ünnepélyét növelték, fogadják ezen, bár hideg sorok által forró köszönetemet. Exingerné Ujlaky Ilona.

— Hevesmegyei virilisták. Hevesmegye legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak 1881. évre összeállított névjegyzékéből kiemeljük, hogy a legiöbb adót fizetik :dr. Samassa József ö exja (28,695 frtot), gr. Károlyi Gyula (26,055 frtot) és Beökönyi Viktor (4903 frtot), a legkevesebb adót fizető virilista id. Poczik Pál, ki 248 frt adóval szerepel a névjegyzékben. A virilisták összes száma 209.