Eger - hetilap, 1880
1880-10-21 / 43. szám
339 Politikai hetiszemle. D ule ign o Montenegró részére való átadásának kérdése már annyi változáson ment keresztül, s mégis mindig tudott és tud maga iránt érdeket kelteni. Még nemrég azon hir járta be a lapokat, hogy a török szultán, engedve a hatalmak pressiójának, beleegyezett Duicigno s területének átadásába, sőt, hogy a montenegrói hadtest parancsnoka Pozo Petrovics Dulcignóba érkezvén, a város békésen már át is adatott; és ime, mindjárt másnap, okt. 18-án, távirják, hogy a felek nem tudtak az átadás feltételeiben megegyezni, nevezetesen, hogy Montenegró azokat el nem fogadhatók- nak jelentette ki. És miért? Mert Montenegró azt kívánta Törökországtól, hogy ez Dulcignónak Montenegro kezében való megmaradása tekintetében garantiákat nyújtson, vagyis, hogy az albánok ellenében Dulcignot a porta biztosítsa és megvédje. Ezzel az ügy megint oly kedvezőtlen fordulatot vett, bogy a békés elintézését kizárni látszik.A kérdés megoldása-, főleg a porta elhatározására nem csekély befolyással van azon körülmény, hogy a nagyhatalmak a további actio tekintetében nem szándékoznak egy utón baladni. így állítólag a német kormány elhatározta volna, hogy a berlini szerződés végrehajtását illetőleg újabb rendszabályokba nem bocsátkozik s Glad- stonet nem követi tovább útjában; s mondják, hogy Németországgal egyetértésben Ausztria-Magyarország is a keleti kérdésben békés politikára határozta el magát, s Görögországot sem fogják messze- kiható terveiben támogatni. Pétervárról azon hirek szárnyalnak, hogy az orosz czár, ki régi kedvesével, Dolgurucki herczegnövel, házassági frigyre készül lépni, határozottan le fog mondani. A czár újabb időben beteges, többször elájult és orvosai szélhüdéstöl tartanak, miért ajánlják neki, hogy a kormányzási ügyektől távol tartsa magát. Görögország nem akar tovább várni. Egyik lapja szerint most már csak a maga erejétől fog tanácsot kérni. Mihelyt készen lesz hadserege, fegyveresen fogja követelni jogainak érvényesítését, s kívánni fogja a hatalmaktól, hogy öt törekvéseiben támogassák. Újabb hirek szerint azonban jobbnak látja a fegyvercsörtetéssel kissé alábbhagyni, mert most már előbb fel akarja szólítani a hatalmakat, hogy határozott választ adjanak, mennyiben számithát támogatásukra; mert a bizonytalan helyzetnek véget akar vetni. A franczia kormány a márcziusi rendeletek végrehajtását minden nagy zaj és zavargás nélkül kezdette meg. Tüntetés volt úgy a kormány mint a kiűzött szerzetesek javára. A rendőrségnek most is erőszakkal kellett kinyitni több klastrom kapuját és karon fogva kivezetni a szerzeteseket. A montpel'.ieri karmeliták kiutasítása után a montpellieri püspök teljes ornatusban, püspöki süveggel és bottal elment a praefectushoz és excommunicálta öt. T -A. C 2Ü Pistikának nevenapjára. Kis barátom! E nap kis királya, Hő szivünkből minden jót kívánva, Szép köszöntőt mondanánk neked; Mondanánk, ha beszélhetnénk szebben, Mint az a köny az anyai szemben . . . Köszöntésül vedd e könyeket! Szép köszöntőt mondanánk neked mi, Ha oly hőn, mint szivünk tud szeretni, Áradhatna ajkunkról szavunk ! Ha oly fényes lehetne beszédünk, Mint a mosoly, a melylyel rád nézünk. . . Köszöntésül egy mosolyt adunk! Szebb köszöntőt minek is kívánnál? Hisz' többet ér egy egész világnál Az anyai boldog szeretet! S boldogitóbb öröm hogy’ lehetne, Mint a miénk, kik téged szeretve — Mosolyogva örvendünk veled! Köny és mosoly! — mást mit is kívánnál? Boldogabb vagy akár egy királynál? Van koronád, országod neked : Mosolyunktól fényben tündökölve, Koronádon gyöngy: jó anyád könye — S bírod hozzá mind e sziveket! Ne is vágyjál nagyobb királyságra, Elég neked ennek boldogsága — Elég lesz egy hosszú életen! Ne is legyen vége az örömnek, Melyet adnak e mosoly, e könyek . . . Tartson Isten, kedves gyermekem ! X. Első találkozásom Bem apóval. Erdély elesett, — Baldacci, Katona Miklós kiverettek az országból, mindenki szaladt és árulást kiáltott ..................................... Ni ncsen undorítóbb látvány, mint egy megrémült sereg; életemben kétszer élveztem már e gyönyört, a harmadiktól tán megment az emigránsok istene. A kolozsvár-csucsai vonalon megmaradt Csúcsa és két római falu. A déés-bányain Katalinfalva, a katalinfalvi hiddal, mely hídnak az akkori földtani felosztás szerint fele Magyarországé volt, s ott kezdődött tekintetes nemes Szathmár vármegye, a peleskei nótáriusnak hírneves hazája. A kolozsvári sereg Csúcsára érkezve azt tette, mit a déési Szathmárra szaladtában: kitört közöttök a bellum intestinum, — választánk magunk közül vezért, Riczkó contra Baldacci, — Zsurmay contra Katona. Azt mondták : szervezkedünk, reorganizáltuk magunkat, mint Nagy-Idán, — s midőn legjobban korteskedtünk a leendő vezér mellett, azon bír terjed el, hogy Pestről uj vezért küldenek le, — az osztrolenkai hőst, Bem József lengyel tábornokot. Én az időben kövárvidéki főkápitány és mint akkor nevezni szokták — teljes hatalmú kormánybiztos voltam. — Egy sürgönyt kaptam Kossuthtól, melyben bizalmasan tudatja Bem kinevezését, s felszólít, hogy az öreg úrnak rendeletéit teljesítsem. Másnap sürgönyileg tudósítja Bem tábornok a katonai parancsnokságot, hogy nemsokára megjelenend Szathmáron, átvenni a parancsnokságot, s szemlét akar tartani, azért az egész sereg Szathmáron összpontosítandó. Nagy volt az öröm közöttünk, hogy végre valahára lesz vezérünk, — lesz aki újból szervezzen, parancsoljon, s legföképen aki parancsait végrehajtassa. Én — mint civil hatalom — more patrio fogadtatásáról gondolkoztam. Táblabirói véralkatom nem mellőzhette a coculo- rumot, — előrántottam polgármester uramat, beszéltünk nagyon apropos diadalívről, a gubás-, varga- és csizmadia-czéhek kiruk- koltatásáról és mozsárágyukról. Miuekutána fogadtatási haditervtinket annak rendje és illő módja szerint elkészítettük, az éj bekövetkezett, nyugalomra hajtők fejünket, Morpheus karjai közé vetvén magunkat. Viradat előtt, Bánffy János barátomnak, — ki minden csatában első volt, s kit egy csirkecsont meggyilkolt! — segédtisztje költött fel mély álmomból, s jelenté, hogy: — Bem tábornok megérkezett! .— Mikor ? — Az éjjel. — Hát a gubás-, varga- és csizmadia-czéhek? — Mind kárba vesztek, — egy árva lélek sem fogadta, — Hová szállott? — A vendéglőbe. Megöltem magamat! — s kétségbe voltam esve. Magamra vasvilláztam ruhámot, s szaladtam a „Fehér-ház" vendéglőbe. A folyosón a tábornok segédtisztjével, gróf A. A.-val találkoztam, s kérdém: — Felkelt-e a tábornok? * * *) A szerző „Emlékeim“ czimü két kötetes müvéből. Kiadta a Petőfi-társaság. A kritika a legnagyobb elisméressel fogadta e munkát, melyben a szerző franczia könnyedséggel, eredeti, zamatos magyarsággal beszéli el emlékeit a szabadságharcz- és emigratióból, közben-közben egy-egy eleven rajzot nyújtván barátjáról, Petőfiről és kedves székelyeiről. A csinosan kiállított két kötet ára 3 frt 80 kr. *
