Eger - hetilap, 1880
1880-09-23 / 39. szám
306 iskola rendszerében, és nem az erkölcsi momentumok fejlesztésének az állam életében, a léhaságot tévutakra tereli s a munka nélkül boldogulást merészségre ösztönzi. És ha e disharmonia melynek hátrányait az iskola sínli és szenvedi de nem okozza, káros tüneteket idéz elő, melyek azzá fajulnak el, amit Excellentiád a proletárság veszélyének nevez; és ha e veszélyért a felelősséget rá kell valakire hárítani, és Excellentiád a jogakademiák, mint a proletárság előidézői vagy szitói ellen vádat emel, az ítélet, úgy hiszem, nem az akadémiákat fogja súj t ani.“ Azt hiszszük, hogy minden elfogulatlan kebel egyetért Érsekünk ő excjnak az iskola és az élet közti ellentétet oly találóan ecsetelő szavaival, s azokból azon meggyőződést fogja meríteni, hogy ezen ellentétet nem a fennálló szakiskolák feloszlatásával, hanem egyedül csak állami és társadalmi állapotaink korszerű átalakításával fogjuk megszüntethetni. Mi, s azt hiszszük velünk együtt még igen sokan, az Érsek ur e tényéből is lelkes örömet és hazafias felbuzdulást merítettünk, s visszanyertük közügyeink állapota fölött való indokolt lehangoltságunk perczeiben már-már veszni indúlt reményünket közoktatási ügyünk jövője iránt. És különösen, mi egriek, mélyen érzett tiszteletünk s ragaszkodásunk szilárdítására újabb alkalmat és indokot találunk Érsekünk ő excellentiájának eme fellépésében, mely- lyel egyik nagy fontosságú intézetünket főpásztori buzgalmával védelmébe fogván, városunk közjava iránt való odaadásának újabb bizonyítékával örvendeztetett meg bennünket. ________ K özigazgatásunk némely hiányai. (Folytatás.) (Sz.) Mint mondók, közigazgatásunk ellen sok panasz merül fel és talán nemzők nélkül. A közigazgatás, mint a végrehajtó hatalom orgánuma, hivatva van mindent, mi az államtörvényeiben, mint a nemzeti akarat kifejezéseiben, foglaltatik, a gyakorlati élet különféle irányulásai- és viszonyaiban megvalósítani. A legjobb törvények, az alkotmány legszebb elvei csak Írott malasztot képeznek ott, hol nincs gondoskodva müszervröl, mely azoknak életet adjon, azokat úgy szólván megtestesítse, vagy ha e müszerv e magasztos hivatásának teljesitésére elégtelen vagy képtelen. Törvényhozásunk működése a legutóbbi évtized alatt nagyszámú törvényt eredményezett, melyek, habár itt-ott egyes hiányokat tüntetnek fel s őket utóbb novellák által toldozni és foldozni kellett, egészben véve mégis anyagi és szellemi haladásunk hatalmas tényezőiül kínálkoznak, de mivel közülök sok igen silányul vagy épen nem hajtatik végre, nem is létesíthetik amaz eredményeket, melyeket a törvényhozás tőlük, és nem ok nélkül, elvár. Elégséges lesz e téren csak kissé körültekintenünk, hogy meggyőződhessünk az elmondottak igazságáról. Vegyük pl. az iskola-törvényt, mely pedig kétségtelenül a leg- bensöbb összefüggésben áll a nemzet culturalis haladásával, sőt annak alapfeltételét képezi. Tudjuk, hogy ennek értelmében a gyermekek 6—12 éves korukig a mindennapi, 15. évökig az ismétlő iskolát látogatni kötelesek. És ha a statistikai kimutatásokat olvassuk és azokból tapasztaljuk, hogy némely megyében az iskolakötelesek egy harmada, sőt másutt épen fele nem látogatja az iskolákat, nem merül-e fel bennünk a kérdés: mi lehet ennek oka ? Itt van az egészségügyi törvény, mely az embernek legdrágább kincsét, az egészséget iparkodik a különféle kedvezőtlen behatásoktól óvni, melynek tehát szigorú végrehajtása minden egyénnek érdekében áll, s természetesen az állam érdekében is; mert az egészség nem csak az egyént, hanem egyúttal az állami jólétnek, szellemi s gazdászati fejlődésének első föltételét képezi. Az egyén egészség föltételeinek megvalósítása tehát az államnak nemcsak joga de kötelessége, mert az egészség számos körülménytől függ, melyek az egyesre behatnak a nélkül, hogy hatalmában állana azok fölött mindig uralkodni. Mindamellett tapasztaljuk, hogy egészségügyi törvényünk egész terjedelmében teljes végrehajtást nem nyer; mi már azon körményböl is kitűnik, hogy a halandóság általában, de kivált Magyar- ország városaiban oly nagy, hogy szégyenkezve kell pirulnunk, ha a többimüvelt népek hasonló viszonyait tekintjük, melyeknél épen a nagy városok, melyek természetüknél fogva az anyagi és szellemi jólét felvirágzására szolgáló föltételeket jobban bírják, mint a vidék, —- igen kedvező halandósággal dicsekednek. Nem önkénytelenül kérd- jük-e : miért van ez igy? Itt van a vadászati törvény, mely világosan meghatározza, mikor szabad az egyes vadakra vadászni; mely megállapítja az általános vadászati tilalmat, és mégis azt tapasztaljuk, hogy vadhús egész szabadon sokszor oly időben árultatik, mikor az egyenesen tiltva van. Van számtalan orv-vadász, kik nem törődve a tilalommal 8 a vadak tenyészidejével, mellékjövedelemképen űzi a vadászatot azon időben, mikor a jóravaló vadász fegyvere otthon a szögön függ. És ezek az orv-vadászok nem pusztán az egyesek érdekeit csorbítják jogtalanul, hanem azon fölül, hogy a mások által bérelt területen űzik e nekik különben is tilos szenvedélyt, kivonják magokat az állam iránt való kötelmek alól is; mert rendszerint nem fizetnek fegyveradót, nem váltanak vadászati jegyet. Tehát bitorolnak oly jogot, mely őket sehogy sem illeti meg. S majdnem kizárólag a pásztorok és erdőkerülők szoktak ebből magoknak keresetforrást csinálni, azért nem ártana ezeket lőfegyver helyett általában revorverrel ellátni, melylyel egyrészt személyüket a netaláni megtámadások ellen védhetnék, másrészt ily visszaélésekre könnyen nem vetemedhetnének. Itt van a cseléd- és közerkölcsiségi ügy, koldulási rendészet, stb. stb., mind üdvös törvények által körülírva, de nagyon csekély kiterjedésben foganatosítva. Mi ennek az oka? Könnyen rámutathatunk azon okokra, melyek a végrehajtás útjába állanak, és azt megakadályozzák. Ezek: maga a népben rejlő közöny, mely sem az országgyűlés alkotásaival megismerkedni nem akar, sem azok horderejét eléggé méltányolni nem képes és végrehajtásuk elé, sokszor egész ok nélkül, nehézségeket gördít; a választási rendszer, mely sokszor nemcsak a felelősség elvét illu- soriussá teszi, de a közigazgatási orgánumokat is többnyire oly elemektől teszi függővé, melyek a demagógokra hallgatnak s nem egyszer a legüdvösebb intézkedések végrehajtását lehetetlenné teszik; a közigazgatási orgánumok tulhalmozottsága ügyekkel, melyeknek megfelelni physicailag nem képesek; végre a qualificatió hiánya, mely soknál igen hangosan nyilatkozik s számtalan ballépés okozójává válik. Ám lássuk ez okokat bővebben is. (Folyt, köv.) A hevesmegyei tantestület részéről f. évi augusztushó 25. és 26. napjain Egerben a belvárosi községi iskola nagytermében megtartott közgyűlés jegyzőkönyve. (Vége.) Derszib Rudolf, tantestületi elnök, előadja, hogy a megyék kikerekitése alkalmával Külsö-Szolnok vármegye Hevesmegyétöl 1876-ban elválasztatván, Jász-Kun-Szolnok megye czimen külön vármegyévé alakíttatott át, s igy a szolnoki tanitói járás-kör is a hevesmegyei tantestülettől elválván, jász-nagykun-szolnokmegyei tantestületté alakult. A régi heves- és ktilsö-szolnokmegyei tantestület egri, gyöngyösi és szolnoki járáskörökre volt felosztva, mely körök tagjai egymással versenyezve, a gyermek előadásokból bejött s a kormány által kiadott szabályrendelet értelmében befizetett tagsági dijak összegéből vetették meg a pénztár alapját. De különösen növekedett a pénztár állása az által, hogy a népnevelés szent
