Eger - hetilap, 1880
1880-08-12 / 33. szám
258 Jehet; de innét legkevesbbé sem következik, hogy a munkások az illető munkaadók irányában az igazságosság követelményeit megsértették. Hangsúlyoztuk fönnebb: „ha a munkabeszüntetéssel más egyéb körülmények összekötve nincsennek, melyek az igazságot megsértenék“ —mert éppen ezen pont az, melyet a strik-koló munkások gyakran megsértenek; p. o. ha ök, hogy más munkásokat is a strik-be vonjanak, nem a kölcsönös megbeszélés és barátságos egyezkedésre szorítkoznak csupán; hanem az ámítás, a fenyegetés, sőt az erőszak bizonyos eszközeit is fölhasználják; vagy pedig, ha magukat szerződésileg bizonyos meghatározott időre lekötötték és tekintet nélkül a szerződésre a munkát megtagadják stb. Miért is éppen a jogsértések s egyéb rendetlenségek igen közeli alkalma miatt a strik-okat átalában fölöttébb kétes becsű eszközöknek tekintjük. Ámde a végczél, melyet az Internationale hajhász, távolról sem az, hogy a munkások anyagi helyzetén segítve legyen annyiban, hogy ök illő föntartásukra a szükségeseket megszerezhessék s családjuk jövőjéről is gondoskodhassanak. Más czél lebeg az Internationale szemei előtt! 1847. novemberében a német communisták Londonban gyűlést tartottak, melyben Marx Károly és Engels Frigyes vitték a főszerepet. E két férfiú közösen fogalmazta itt a munkás- mozgalomra nézve korszakot alkotó azon „Manifestum“- ot, mely a Communista szövetség határozatából, az összes kultúr- államok munkásaihoz vala intézve. E kiáltvány tartalma újabb és teljesebb kifejezést nyert 17 évvel később, tehát 1864-ben, a Marx K. által készült azon terjedelmes iratban, melynek czimirata a következő: „A nemzetközi munkás-egylet iuaugularis felirata a munka embereihez“ E két nevezetes okmányban van megjelölve az Internationale végczélja, mely röviden egybevonva im ez: a politikai hatalom kézrekeritése által a régi társadalom teljes megdöntése s egy új social-democraticus általános köztársaság létesítése. Marx Károly *) ki 1864—1872-ig az Internationale főtanácsának lelke s minden versenytárs nélküli vezetője volt, a nemzetközi socialismust mozgató két nagy elvet: 1) a politikai hatalom meghódítása a proletárság által; 2) egy social-democrata köztársaság alapítása; — ritka következetességgel, tartózkodást nem ismerő, de mégis számitó erélylyel s lankadni nem tudó tevékenységgel széles körökben elterjesztette. Ez elvek, mint követelmények az ö kezdeményezése folytán congressusok, programmok, beszédek s a párt nagyszámú közlönyei által az Internationale öntudatába mentek át annyira, hogy azok a világ-szövetség közkincseül tekinthetők. Tekintsük a nemzetközi nagy szövetséget bármely országban s programmjukat változhatlanul ugyanegynek fogjuk találni. Nem egyéb az, mint a régi Marx-féle programm minden privát-vágyon eltörléséről a socialista-államhatalom által. Vegyünk kezünkbe bármily nyelven irt social-democrata okmányt, vagy nézzük számtalan közlönyeiket s olvashatjuk azokban, hogy a proletár, kinek nincs egyebe karjainál, jelenleg teljesen a birtokostól függ, ki a munka-eszközök monopóliumát, a földet és tökét birja, hogy a birtokos a munkást a bérmunka rendszere által elnyomja és kizsákmányolja; hogy e béres-szolgaságnak, mely keményebb a rabszolgaságnál — meg kell szűnnie, s a 14-ik rendnek az eman- cipátióért való kérlelhetlen harczok által elvégre is meg kell váltatnia; hogy a munkásoknak, czéljukat érendök: mindenek előtt a politikai hatalmat kell m e g hó d i ta n i o k s az államhatalmat kezökbe venniök; hogy a birtoknéiküliek túlnyomó száma majdan ura lévén az államhatalomnak: a tulajdon elvén nyugvó jelenlegi társadalom eltörlését fogja decretálni s communisticus alapon egy új tár sa dal ma t f og 1 é treh ozni. 2 X 2 (Folytatás köv.) Királyi árvaszékek. E czim alatt Kilián Frigyes bizományában egy röpirat jelent meg. A névtelen szerzőt, az idei állami költségvetési vita alkalmá*)jSzül. 1818. máj. 4. Trierben kereszténnyé lett zsidó családból. 1886—1841-ig Berlinben és Bonnban jogot tanult s az államvizsgálatokat a legfényesebb sikkerrel tette le. 1841-ben Bonnban akart letelepedni, mint a philosophia magántanára; de az idök-szelleme más irányba terelte öt . . . val Tisza miniszterelnök által tett azon kijelentés, hogy a közigaz- I gatási kérdések tárgyalására még ez évben enquéte fog egybehi- | vatni, indítja a „királyi árvaszékek“ kérdésének felvetésére. Bevezetésében polemisálva a Havi Szemle, Pester Lloyd stb. idevágó czikkeivel és védelmezve az 1877. XX törvényczikket kijelenti, hogy csupán ezen törvény keretébe illő reformot óhajt. Az árvaszékek államiakká tételére érveit meríti: a gyámügy történelmi fejleményéből, jelen állapotából, magából az idézett törvényből és végül az idei parlamenti közigazgatási reformvitából kimutatja, hogy az árvaszéki orgánumok állandósítására eddig még nem méltatott történelmi alap létezik, mert a székelyföldön a fejedelem nevében kezeltettek 1848 előtt az árvak ügyei, az árvaszéki közegek pedig a kormány előzetes jóváhagyásával élethossziglan elmozditbatatla- nul választattak. Némi javulást lát ugyan a múlttal szemben a gyámügyi dolgok körül, de azt inkább az 1877. évi törvénynek s főleg az annak megalkotása érdekében legjelesebb jogászainkkal szembeszállt Tisza ministerelnöknek tulajdonítván, síkra száll az árvaszéki orgánumok államosítása érdekében. A bírósági szervezettel kimutatni iparkodik szerző, hogy mily javulást idézett elő a birói tiszt állandósítása és kiemeli, hogy a bírósági szervezet alapelveinek ma már ellensége alig van. A bírósági és gyámhatósági functiók közt létező szerves kapcsolatot a törvény alapján tüzetesen számos tanuságos vontkozásaiban kimutatva, azon eredményre jut, hogy a gyámügy bizonyos tekintetekben az igazságszolgáltatásnak függelékét képezi. A közigazgatási bizottságot mint másodfokú hatóságot megtartja, de a gyámügyekre kinevezendő állandó szakelőadót óhajt a közigazgatási bizottság mellett. Igen tanulságos a parlamenti közigatási reform, vitára vonatkozó rész. Kimutatni igyekszik, hogy az administrate közegek állandósítását az ország többsége óhajtja. Idézi Szilágyi, Grünwald, Gullner parlamenti felszólalásait és ezekkel szembeállítja Tisza mi- ministerelnök érveit, s e vita eredményeivel constatálja, hogy a közigazgatás javításának szükségéről s arról hogy a javításnak mielőbb történni kell, minden párt s az egész ország meg van győződve^ Érdekes a közigazgatási bizottsági intézmény feletti bíráló megjegyzések után azon rész, melyben Gneistnak az ingyenes polgári szolgálati kényszerre vonatkozó elméletét s ezen elméletnek Poroszországban megvalósítását idézvén, hangoztatja, bogy ez nálunk az államot alkotó elemek faj- és nyelvszerinti különfélesége és a vagyonos független osztály csekély létszáma miatt, fájdalom, ez idő szerint még el nem érhető; de a közigazgatási bizottsági intézménytől a szakszerű ingyenes szolgálat megvalósítására, s ez által az igazi politikai szabadság meg- gyökerezésére üdvös hatás várható. Tér szűke miatt nem terjeszkedhetünk ki részletesebben ezen érdekes röpiratra, de remélhetőleg lesz még alkalmunk foglalkozni vele a nemsokára várható reformvita közben is és megmutatni a szerző állításával szemben, hogy journalistika legnagyobb érdeklődéssel kiséri a gyámügyi kérdéseket s azok megoldására vezető kísérleteket is. Ezen időszerű munkácska megszerzését nemcsak a gyámügyekkel, hanem egyáltalán a közigazgatási reformkérdésekkel foglalkozók számára igen ajánljuk, a mennyiben az gyakorlati szakembertől ered s fejtegetéseiben nem egy nagy fontosságú kérdést vet fel, mely a társadalom minden rétegére nézve annyira fontos, az állami és családi életben egyaránt elsőrangú szerepet játszó s az egyének ezreinek sorsára döntő befolyású gyámügyek czélszerü rendezése körül a törvényhozó és végrehajtó közegek figyelmét a legnagyobb mértékben megérdemli. Á röpirat ára — igen tetszetős alak- és kiállításban — 50 krajczár. Borkémlési kísérletek,^) Egy itteni (Eger) müveit társaságban közelebbről többen azt állították, hogy ha veres borral telt szűk szájú üvegedény bezárt nyílásával lefelé fordítva, vizzel telt edénybe helyeztetik, s ekkor szája menyittatik, azon esetben, ha a bor tisztán s minden idegen keveréktől menten van kezelve, a borból egy csepp sem fog a vizbe kifolyni; ellenkező esetben pedig, ha t. i. a borban idegen keverékek: festő-anyag, szölőczukor stb. vannak, azok a borból ki*) Ezen évben, 26. számunkban egy érdekes czikket közöltünk Köllner Lörincz úr tollából a „Borhamisításról.“ Szerk.
