Eger - hetilap, 1880
1880-07-15 / 29. szám
227 van állítani, az itt állomásozott tisztikar is kedvesen s kegyelettel időzik. A város közönsége, már vendégszerető érzelménél fogva is, a legmelegebben istápolta a jó viszonyt s abboz valamint a múltban nem volt, úgy a jövőben sem lesz hűtlen. A jó viszony s kegyeletes emlékek ily maradandó nyomai közepette, a legkinosabban érínték közönségünket a tisztelt katonai tisztikar részén a legközelebbi időben felmerült jelenségek, melyek tüntető nyilvánulásaikban nemcsak legbensöbb hazafias érzelmeinket sértik, hanem magyar hazánk állami s alkotmányos jogait 8 méltóságát kihivólag kisebbítik. Előre kell azonban bocsájtanunk, hogy hibát követnénk el, ha az itt állomásozó tisztikart általán illetnök az érintett jelenségek előidézése vádjával, kiknek ismert loyalitása határozottan tiltakoznék az ellen. Ezt általában mondani okunk nincs, s a sérelmesnek mondott jelenség előadása, s ismertetése fogja kideríteni kit illessen tulajdonképen azért a felelősség. A folyó év junius hava első részében egybehívott fegyvergyakorlat alkalmával Egerben az úgynevezett vásártéren felállított hadi sátrak feldíszítésénél megdöbbenve látta az arra sétáló közönség azt, hogy a kitűzött zászlók között, egyetlen magyar nemzeti zászló nincs, holott ott lengett a sárga-fekete zászló mellett az osztrák vörös-fehér, sőt még idegen állami zászló is — a bajor kék-fehér, csak Magyarország állami zászlója hiányzott onnan, a mi az előtt sohasem történt meg, mert a kérdéses br. Nagy 60-ik ezrednél eddig akár ünnepélyen, akár táborozásnál a magyar nemzeti zászlónak mindig méltó hely jelöltetett, különben is ez ezred, épen e vidéknek, Heves-Borsod megyék- és a Jászságnak fiaiból áll s tiszta magyar ajkú ezred. Általánosan tudva van közönségünk előtt, hogy e feltűnő és sértő jelenség kínosan hatott magára a tiszti-karra is, mert elöltök épugy, mint előttünk tudva és ösmerve van. hogy a hadsereg legfőbb hadura, ö felsége, kinek legfőbb haduri joga az 1867. XII. t. ez. értelmében a hadsereg vezénylete s vezérlete, Magyarország királya is, a magyar állam, alkotmánya, jogai s törvényei őre, mely államnak hivatalos jelvénye a vörös-fehér-zöld zászló. Tudva és ösmerve van, hogy az ö felsége vezérlete s vezénylete alatt álló hadsereg, az 1867. XII. t. ez. értelmében az osztrák tartományokkal együtt közös költségei fedezéséhez Magyarország, ö felsége lajthán- tuli országaival egyenlő arányban járul, az idézett törvény értelmében, a hadsereg épugy hadserege Magyarországnak, mint a lajthán- tuli tartományoknak, s ha a tisztelt katonai kar méltányosnak tartja körében a lajthántuli zászlók feliüzését s ünneplését, sőt bizonyos tekintetekből némely idegen zászló irányában is nyilvánítja az ün- nepeltetést, — nemcsak méltányos, de igazságos s törvényes hogy földünkön Magyarország állami zászlója szigorúan tisztelve s kiemelve legyen, annál is inkább, mert a báromszintt magyar zászló, Magyarország derék honvédségének a közös hadsereg méltó kartársának hivatalos jelvénye. Hogy mindennek ellenkezője történt, s történik jelenleg, annak azon magyarázat adatik a köztudomás előtt, hogy az itt parancsnokoló alezredes Seemann Alajos ur, egyszersmindenkorra el- tiltá a magyar állami zászlónak, a tisztikar ünnepélyein, vagy egyéb katonai alkalmakkor lehető felfűzését, következő sajnos történeti elözménynyel. Ezen történet elmondására késztet a magyar zászló érintett sérelmes mellőzésére megkivántató bővebb felvilágosítás, mely történet elmondására jogot ad, sőt kötelességgé tesz, azon általános köztudomás, mely ezt hónapokon át helyreigazítás hiányában méltán tartja föl, az általunk megnevezett parancsuokló alezredes úr ellen. Ha az elmondandó történet valóságon nem alapszik, a mit egy megejtendő vizsgálat nyomban kiderít, a félreértett alezredes urnák kell megadni az elégtételt, azon általános félreértés ellenében, melynek erkölcsi súlya ok nélkül érintette a tisztelt alezredes urat. Ha való a történet, annak s következményeinek gyökeres orvoslását — a szigorú elégtételt — követeli a törvény. 1879. év október hó 4-én ö felsége nevenapján, a tisztikar, az úgynevezett tiszti kertben, ünnepi mulatságot rendezett, s e végből a kert különféle sziuü zászlókkal, ezek között régi szokás szerint magyar nemzeti zászlóval is feldisziltetett. A szemlére elöle- gesen megjelent Seemann Alajos alezredes ur, megpillantván a lengő magyar zászlót: a rendező tiszt által nyomban levétetni rendelte, s kezéhez vévén „rongy“, kifejezéssel illette, s kijelenté, hogy annak kitűzését jövőre egyszer s mindenkorra eltiltja. Ez a kérdéses történet, mely köztudomáson alapszik s oly sértő jelenség, hogy a város közönsége, a legynagyobb örömmel fogadná, ha az, mi eddig nem történt, a megejtendő vizsgálat alapján megezá- foltatnék. A folyó évi junius havi hadgyakorlat alkalmával történt mellőzése a magyar nemzeti zászlónak, meggyőződésünk szerint, ezen előzmény kifolyása, tehát nem véletlenség folytán, hanem szándékosan 8 öntudatosan keletkezett, mely tény még különösebb világosságot nyer az által, hogy az „Eger“ czimü helybeli lap junius hó 24-én megjelent száma szerint Ziegler Frigyes cs. kir. altábornagy úr, ki szemle végett érkezett városunkba, ugyancsak a nevezett lap 25. számában megjelent, a panaszlott ügyet érintő czikké- röl tudomást vevén, ezzel szembe a parancsnokló alezredes urnák a magyar nemzeti zászló mellőzésére tett intézkedését helyeselte. Mindkét lapszámot megtekintés végett van szerencsénk ide mellékelni. Bűnt követnénk el, ha mindezt tovább hallgatással mellöz- nök. Hazafias érzelmeink, köz- és államjogaink, törvényeink vannak sértve és érintve, mit is nagyméltóságod t udomására sietünk hozni azon alázatos kérelemmel, méltóztassék szigorú vizsgálat alapján sérelmeinknek orvoslást, a jognak igazságot s elégtételt szerezni, s oda intézkedni, hogy a magyar nemzeti zászlónak, minden e haza földjén történő országos vagy katonai ünnepély alkalmával kellő kitűzése a törvények értelmében eszközöltessék s annak minden tisztelet szereztessék. Egyszersmind mély tisztelettel tudatjuk nagyméltóságoddal, hogy hason kérelmet a nagyméltóságu m. kir. honvédelmi miniszter úrhoz is intéztünk. Kelt Egerben 1880. julius hó 4-én tartott képviselőtestületi közgyűlésünkből. Nyilatkozat. Tekintetes Szerkesztő úr! Becses lapjának 28-ik számában egy „Ébredjünk!“ feliratú czikk jelent meg Gyubek Lajos aláírással. — Ezen czikk Egervá- ros polgáraihoz lévén intézve, s annak éle főleg a városi tanács ellen irányozva, — habár az ily polemiaszerü felszólalásokra válaszolni kedvet egyáltalában nem érzünk, azt szó nélkül nem hagyhatjuk, s arra vonatkozólag a felhívott s netán félrevezetett polgárság érdekében a következőket adjuk elő: Gyubek ur azon, nem tudjuk, miféle informatióból eredt rémhírekkel lepi meg a közönséget, hogy Egerből a katonaságot elviszik; megjósolja, hogy a városi elöljáróság egy építendő kaszárnya részére oly helyet fog kijelölni, mely el nem fogadható, s áta- lában kijelenti, mikép Eger hanyatlásának legnagyobb részben a magistrátus az oka. Igen röviden s minden szenvedélyességtöl menten kijelentjük mindezekre: 1-ör Hogy Gyubek úr a városi képviselő testületnek tagja, ha tehát ily főbenjáró dologban bármi balsejtelmei vannak, szólaljon fel az illetékes helyen, a közgyűlésen, s ha helyeset, keresztülvihetöt iuditványoz, jobbat, mint milyet a tanács előterjeszt, ez a legnagyobb örömmel veendi teendő indítványát s azt tőle telhetöleg pártolandja. Ha azonban e helyett hírlapi czikkben támadja meg, mégpedig a fizetésre hivatkozással, tehát a legildomtalanabb oldalról, s minden alap nélkül, azon elöljáróságot, mely mindig és minden körülmény között egyedül a város javát hordja szivén s annak felvirágoztatására fordítja föfigyelmét: bűnt követ el nemcsak a városi elöljáróság, hanem bűnt önmaga s azon félrevezetett lakosság ellen is, melynek ö is tagja. 2-or A katonaságot nem viszik el. Nem igy megy az, mint Gyubek ur hiszi! Eger a 60-ik hadkiegészítő kerület és a 49-ik m. kir. honvédzászlóalj székhelye. A hadkiegészítő kerületnek újjá alakítása s a honvédzászlóalj áthelyezése nélkül, sem a tartalék-ezredet, sem a honvédzászlóaljat Egerből elvinni nem lehet. Ezen nagy horderejű s az egész országos beosztást átváltoztató dolgok azonban nem történnek meg oly könnyen, mint Gyubek ur hiszi! De ezen felül Egerben van két nagy állami laktanya, egy a közös hadsereg, egy a honvédzászlóalj részére; gyönyörű állami ruharaktár; a város által előállított, olcsó csapatkórház, milyennel a Lajthán innen s Lajthán túl kevés város dicsekedhetik; vannak ingyen lövel- dék s kitűnő szintén fizetés nélküli gyakorló terek. Mindezek tehát a katonaságnak innét leendő elhelyezését majdnem lehetetlenné teszik, s valóban nem tudjuk, Gyubek ur naivságán sajnálkozzunk-e, avagy a városi tanács ellen alaptalan vádaskodása feletti méltatlankodásunknak adjunk-e kifejezést ?! A városi tanács nemcsak hogy a meglevő katonaságot megtartani, hanem igenis a létszámot a lehetőségig szaporítani igyekszik. De erre vonatkozólag minden lépéséről a képviselő testületnek kimerítő jelentést is tesz. *
