Eger - hetilap, 1880
1880-07-08 / 28. szám
XIX. év-folyara. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 * Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ 28. szám. 1880. Julius 8-án. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai $ vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Felelős szerkesztő: UDr. ZETelsete Ferencz. Főmunkatárs: X^őxi.xiazfy Tázios. Ébredjünk! — Egerváros polgáraihoz. — A napokban villámként járta be városunkat az a hir, hogy a katonaságot elviszik tőlünk. Ha megvalósul e hir, meg lesz öröme azon uraknak, kik a zöldség megdrágulását annak rótták fel, hogy katonaság van nálunk elhelyezve; ezután tehát, az ö számításuk szerint, olcsó lesz minden, s akár belefulhatunk saját zsírunkba. Ez mind igen szép volna elméletben, ha a gyakorlat az ily felfogást nyomban meg nem czáfolná; mert ne hidjék azok az urak, kik e nézeten vannak, hogy ha a fogyasztó kevesebb lesz, hát a termelés azért mégis oly arányban fog történni mint eddig. Nem bizony; mert ha a termelő nem látja munkáját megfizetve, kevesebbet termel s csak is a szükséglet kielégítését tartja szem előtt. Másképen fogják fel a dolgot azok, kik városunk boldogulását tartják szemök előtt; mert oly városban, mely a nép aluszékony- sága és a vezetők ósdi gondolkozása s a kor követelményei iránt való érzéketlensége következtében a forgalomtól úgy szólván el van zárva, a katonaság elhelyezése életkérdés. Egernek tehát oda kellett volna és oda kell törekedni, hogy terményeinek mennél több fogyasztót szerezzen; különben oda kell jutnunk, hogy népünk, mert nem lesz miből megélnie, lassacskán elpárolog s a húszezer lakosság leolvad majd tízezerre, és akkor bizony az ekké- pen leolvadt lakosságnak nehéz lesz ám fizetni azt a magistrátust, mely legnagyobb részben oka városunk hanyatlásának. Mintha csak átok terhelné e várost, hogy önmagaért nem tud tenni semmit. Nem nagyon rég volt, hogy lapunk hasábjain szellőztettük az eger-nádasdi vasúti összeköttetés kérdését, mely vasút kiépítése esetén remélhettük volna annak folytatását Füzes- Abonytól Püspök-Ladányig. Mi történt ? A zöldséget drágáié pri- mipilusaink bedugták füleiket, s mi siketeknek beszéltünk. A helyett azonban az élelmes Miskolcz, mely most is kaszárnya építéssel csalogatja magához a nálunk elhelyezett katonaságot, sürgött, mozgott, és ma már oda vitte a dolgot, hogy kivánsága törvényerőt nyert és ismét lesz vasútja, mely az alföldet új irányban fogja átszelni s összekötni a várossal, mely vasút, ha mi mozgunk, a czélnak jobban megfelelöleg a füzes-abony-püspök-ladányi irányban épülhetett volna, mint így Miskolcz Debreczen illetőleg Püspök-La- dány között. Ma-holnap elvihetnek tőlünk mindent, hanem hát mi azért alszunk, nem hogy a világgal összeköttetésbe lépni igyekeznénk s terményeinknek helyben is fogyasztókat szereznénk. De mikor elö- járóságunk, honnan tulajdonképen minden jónak kiindúlni kellene, chinai fallal szeretné városunkat bekeríteni, nehogy valami új eszme tért foglalhasson benne. Épen ezért kell a város jövőjét szivén hordó polgároknak csopoto8Úlui, s ha kell, népgyüléseket tartani, ott a népet a veszélyre, mely tétlenségünk miatt a város jövőjét fenyegeti, felvilágosítani s cselekvésre buzdítani, hogy végre valahára történjék valami, mi bennünket maradiságunkbúl kiemel. Hogy újra visszatérjünk tárgyunkra, nem kell ám azt hinni, hogy majd a megye épit kaszárnyát; mert nem építhet, mivel a város ügyeinek intézői itt is csak szükkeblüek lesznek. Ismerjük nézetűket. Nehogy valamikép a városnak költséget okozzanak, az építendő kaszárnya telkéül a Hunyadi- korcsma előtti tért hozzák javaslatba, mintha bizony ott valamire való kaszárnyát lehetne építeni, s ez ama helyen akár szépészeti, akár közegészségi tekintetből is kifogás alá nem esnék. Tiszteljük mi a takarékosságot; hanem csak ott, a hol annak helye van ; de az olyan gazda, ki azért nem vesz vas ekét, mert van régi fa ekéje s inkább azzal kinlódik, nem érdemli meg a takarékos gazda nevet. Azért hát ne törekedjünk az ilyen gazda dicséretére, hanem gondolkozzunk helyesen s tegyünk valamit, hogy el ne késsünk ! Gyubek Lajos. Nehány őszinte szó iparosainkhoz. (L.) Iparunk általános hanyatlása, de különösen a helybeli iparos osztálynak fokonként való elszegényedése gyakran megvolt már beszélve e lapok hasábjain, s nem egy Ízben kimerítőbben is tárgyaltuk azon okokat, melyek e meszekiható bajt okozták, tért nyitván egyszersmind mindazon nézeteknek, melyek az iparos osztály helyzetének javítását általában vagy különös tekintettel a helybeli viszonyokra czélozták. Ez alkalommal iparos osztályunk (tisztelet a kivételeknek!) egyik legnagyobb hibájáról szólunk, melyről daczára az évek óta tartó nyomorúságos időknek nem akar és nem tud lemondani: a nála lábra kapott könnyelmű tékozlásról, éspedig ennek egyik leg- kárhozatosabb válfaja-, a dobzódásról, mely tapasztalásunk szérint nem hogy apadóban volna, hanem folyton számosabb követőkre talál. Minden osztály viszonyaink súlya alatt többé-kevésbbé össze- huzódva kezd élni, csak az iparos osztály fiatalabbjai azok, kik egyik vasárnapról a másikra élnek 8 eszeveszett módon pazarolják el egy éjszaka azt mit az egész héten át kerestek. Napról-napra szaporodnak azon esetek száma, a midőn a tisztességesebb osztályhoz tartozó iparos segédek és iparos ifjak is féktelen dorbézolásból eredő kihágásaik folytán nemcsak a rendőrséggel, de a bUűfenyitö törvényszékkel is összeütközésbe jönnek ! Mig másütt a társadalom legalsóbb rétegéből kerülnek ki a csend- és rendháboritók, addig nálunk nagyobbrészt az iparos osztály szolgáltatja a korcsmákban dőzsölök, verekedők, a békés polgárok ablakait beverök s azok testi épségét is veszélyeztetők, sajnos, nemis csekély számát. Rövidebb időközökben is gyakran ismétlődnek városunkban az olyan esetek, melyek árnyat vetnek az egész iparos osztályra, mely ez idő szerint összetett kezekkel nézi fiatalabb tagjainak elfajulását miut sok egyebet, mi romlására vezet. Mit várhatunk az olyan segédektől, kik korhely mestertől, s mit az olyan tanoncztól, a ki ilyen segédtől tanul? Semmi jót! Sőt, ha az iparosok java ideje-korán nem sorakozik e métely kiirtására, a nagy közönség bizalmát és becsülését koczkáztatja, melyet nem nélkülözhet. Ez állapoton csak az önművelés és példaadás segíthet. Az elsőnek előmozdítására szolgálhatnak az ifjúsági körök, a másodikat, a jó példát, városunk intelligensebb iparosaitól várjuk. Ezeket illeti a kezdeményezés, ezeknek kötelessége, mondjuk, minden alkalmat és eszközt felhasználni, hogy e szomorú állapotnak és következményeinek eleje vétessék. Beszéljék meg e fontos ügyet körülményesen, s kövessenek el közakarattal mindent, ami e baj megszüntetésére vezethet. Alakítsanak mindenek előtt egy iparos ifjúsági kört, melynek czélja legyen az iparos fiatalságot szabad idejében hasznos olvasmányokkal, felolvasásokkal, olykor szelíd társas mulatságokkal elfoglalni, szóval művelni s takarékosságra szoktatni, s jót állunk, hogy városunk egyetleu intelligens polgára sem fogja erkölcsi és anyagi támogatását attól megvonni. Fel tehát a tettre városunk iparos fiatalsága itt az ideje, hogy saját érdeketekben sorakozzatok 1
