Eger - hetilap, 1880
1880-07-01 / 27. szám
XIX. év-folyam. 27. szám. 1880. Julius 1-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 . Egyes szám — 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (iyoennii nyomda,) a szerkesztőség (sóház-uteza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Felelős szerkesztő: HDr. ^elsete Perencz. Főmunkatárs: I_iőrin.C!2±37- Táz^os. Eger, junius 30-án. Legújabban úgy a Lajthán túl, mint innen, a sajtó sokat foglalkozik azon új áramlattal, mely a keleti háború óta a birodalom politikai életében érvényre jutni törekszik. Ez a szláv áramlat. A keleti háború óta szlávjaink sokat álmodoznak a régi időkről 8 a népvándorlás idejében felbomlott szlavísmus feltámadásáról; azóta a lajthántúli szláv nem akar többé osztrák és a lajthánin- neni magyar lenni; nem elégszenek meg többé a törvény által biztosított autonom jogaikkal; hanem osztozkodni akarnak az államalkotó nemzetekkel, a magyarral és némettel, a hatalomban és kormányzásban, hogy végül föléjök kerekedjenek s befolyásukat állam- életünkre mindenoldalulag érvényesítsék, a monarchia uraivá legyenek. Oroszország, hagyományos politikájához híven, régóta gondoskodik arról, hogy a birodalmunkban és Törökországban élő szláv népek rokonszenvét megnyerje, azokat maga iránt lekötelezze s a szlavísmus képzelt nagy jövője iránt való vérmes reményeiket ápolja s fentartsa; Törökország leveretése óta pedig e népek meggyőződtek Oroszország hatalma- és befolyásáról; látták, mint keletkeztek a szláv colossus aegise alatt új szláv államok, és tudják, hogy őket is támogatni fogja törekvéseikben, s azért elérkezettnek látják az időt, hogy most már nyílt harczot kezdjenek ábrándjaik és reményeik megvalósitásáDak gyűlölt akadályai: a magyar és osztrák elem ellen. Ez új politikai áramlat, a támadás, mely nemzeti létünk ellen | irányúi, nem lehet előttünk közönyös. Vannak ugyan törvényeink, melyekkel a veszélyes áramlatot a maga medrébe visszaszorithatnók ; de mit tapasztalunk? Kormányunk gyengesége miatt e törvények kijáratnak, s bátok mögött a szláv törekvések mégis érvényesülnek, s érvényesülhetnek annál könnyebben, mert felülről támogatásban részesülnek. Andrássy politikájáról minden habozás nélkül elmondhatjuk, hogy inkább kedvezett a szláv propagandának, mint ártott. A szláv elem már az udvari és katonai körökben is annyira befészkelte magát, hogy a legmagasabb s legbefolyásosabb udvari és katonai tisztségek legnagyobbrészt szlávokkal vannak betöltve; a trónörökös Prágában lakik, környezete szláv; s ö felsége is legközelebb a cseh nemzeti tüntetéseknek uemcsak személyes jelenlétével kölcsönözött súlyt, hanem nyilatkozatai is, hogy többet ne mondjunk, a szláv nemzeti ügy iránt oly rendkívüli jóindulatról tanúskodnak, hogy azokból különben sem szerény szlávjaink csak bátorságot meríthettek követeléseik fokozására. Nincs és nem is lehet kifogásunk, ha szláv népeink nemze- tiségöket megőrizni törekszenek; óhajtjuk, hogy a népek békés harczában a polgárisodás, művelődés elöbaladása és a közös jólétért ök is részt vegyenek; de nem tűrhetjük, hogy bennünket háttérbe szorítsanak, bogy a birodalom hatalmi súlypontja a szláv elemre fektettessék; mert ez egyértelmű volna a birodalom felbomlásával és nemzetiségünk eltörlésével. A legszerencsétlenebb gondolat volna, azért mert Oroszország terjeszkedő politikájától tartunk, ellenében, szláv alapon, versenyállamot teremteni; mert épen ezen az utón segitenök elő legjobban az északi colossus törekvését, mely nem más, mint a szláv népek egyesítése Európában, s azután, mint egykoron Róma volt, a világ urává lenni. Bécsi diplomatáinkon kivül talán senki sem kételkedik azon, hogy szlávjaink, ha egyszer a monarchiában túlsúlyra emelkedtek, az első alkalmat meg fogják ragadni, hogy kezet nyújtsanak Oroszországnak, mely felé természetes hajlamuk vonza, és melytől ábrándjaik megvalósítását várják, s hogy Oroszországnak lesz gondja rá, hogy az alkalom sokáig ne késsék. Allamférfiaink legyenek tehát rajta, hogy az be ne következzék. Eddig nem jó utón látjuk őket haladni s tartunk tőle, hogy késön fogják észrevenni tévedésöket. A házgazdaságtanról. Sokan t. olvasónöink közöl bizonyára hallottak már a nemzet- gazdászat- vagy népgazdaságtanról; de talán nem tudják, hogy van ahhoz hasonló tudományág a szépnem számára, a házgazdaságtan, melyet nem tanítanak ugyan még a nyilvános tanintézetekben, de azért a legnagyobb mértékben megérdemli figyelőtöket. Ez a házgazdaságtau ugyanazon az elvekben épül, mint elöbbkelö és nagyobbszerü testvére a népgazdaságtan. Minden rendes háztartás, csakúgy mint az állam, szilárd vagyonállapotra, mint alapra van fektetve és költségvetéssel bír, mely alatt a valószínű bevétel és kiadás kiszámítását és meghatározását értjük. Habár a házgazdaságtan elméletileg nincs is megállapítva, gyakorlatilag könnyen elsajátítható, és nagyon kívánatos, hogy hölgyeink ez úton elsajátítsák. Első sorban az anyák kötelessége volna, hogy feiserdülö leányaiknak abban utmutatóúl szolgáljanak. Sajnos, hogy ez nem történik oly mértékben, mint kívánnunk kell, hogy történjék. Sok a müveit középosztályhoz tartozó házat ismerünk, bői az anya és házi- I asszony reggeltől estig csakúgy görnyed a sok munka alatt, mig hajadonná felserdült leánya úgy él, mint a mező lilioma, illatozva és körülröpkedve tarka pillangóktól, s legfelebb egy-két lecz- két vesz a nyelvek- vagy a zenéből, azt hivén, hogy ezzel teljesen elökészül azon hivatásra, melyet egykoron mint feleség, anya és házi asszony betöltenie kell, vagy kellene. S a mi különös, az olyan jó mamák nagyon büszkék szoktak lenni csinos külsejű és így, nem csoda, körülrajongott leányaikra, és csakis a szalonban érvényesíthető apró képességeikre, nem gondolván meg, hogy ezen annyira szeretett és elkényeztetett lényeknek nagyon rossz szolgálatot tesznek. Ha aztán az ekképen nevelt fiatal leányok férjhez mennek, rendesen fogalmok sincs a házgazdaságtanról, vagyis arról, hogyan kell a háztartást vezetni, és vagy hanyag gazdasszonyokká lesznek, vagy keserű tapasztalatok utján kénytelenek kötelességeik megismeréséhez jutni. A háztartásról szóló tan alapelveiűl a rend és a helyes időbeosztás tekintendők. Már Salamon király mondá: „Mindennek meg van a maga ideje“ mely ősrégi mondatot egy másodikkal toldjuk meg, mely akkép hangzik, hogy a háztartásban azonfelül mindennek legyen meg a maga helye, ha azt akarjuk, hogy a kellemetlen zavarokat, rendetlenségeket és idömulaszlást elkerüljük. Ezzel nem a pedánsság mellett akarunk szót emelni, hanem a rend iránt való érzék mellett, melynek az az előnye van, hogy kivételes esetek nem lepik meg, nem hozzák zavarba, sőt inkább az egésznek egyensúlyát minden körülmény között képes fentartani. A házasfelek között nem ritkán perpatvarra szolgáltat alkalmat a konyhapénz, vagy háztartási pénz. A férj közönségesen e czélra bizonyos előre megállapított összeget szokott nejének hetenként vagy havonként kézbesíteni. A hónap első felében pompásan megy minden. A fiatal nöcske elég pénzzel rendelkezik, azonfelül tökéletes szakácsnő is van a háznál, ki mindent bevásárol s a kiadott pénzről pontosan (?) számol. Az asztal gazdagon el van látva; még a kedvencz falatok sem hiányoznak férjem uram számára; de ha a hónap vége felé jár, a fiatal háziasszony pénz-
