Eger - hetilap, 1880

1880-06-17 / 25. szám

196

s Fiume felé a forgalmat föltétlenül biztosítani; ha már azonban a balparton építenek, úgy a bajai irány mellett van; de ha mégis a szabadkai fogadtatnék el, akkor föltétlenül követeli, hogy az mint államvasut épüljön; ez utóbbi értelemben szólt b. Bánhidy Béla is s külön határozati javaslatot adott be. Kármán Lajos is kérte a kormányt, hogy ne bizza e fontos vonalat magán-társulat kezére; Irányi Dániel a jelen Ínség napjaiban minden vasútépítést ellenez. A kormány részéről Tisza, Szapári és Ordódi védték a javaslatot, mire a ház a javaslatot általánosságban elfogadta. A képviselöház esötörtöki ülésén a budapest-zimonyi vasút építéséről szóló törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Ez után a zág- ráb-károlyvárosi vasútról szóló törvényjavaslat helyett a ház előbb az 1877. XXVI. tczikkben megállapított vasúthálózat kiegészítéséről 8 az abban foglalt némely határozat módosításáról szóló törvény- javaslatot vette átalános tárgyalás alá. A törvényjavaslatot általánosságban, s utána nyomban részleteiben is, vita nélkül elfogadta.

A képviselöház pénteki ülésében általánosságban s részleteiben letárgyalta s elfogadta a Zágráb-károly városi vasút megvételéről szóló törvényjavaslatot s elkezdte a czukoradóról szóló törvényjavaslat általános tárgyalását. Az előbbire nézve megjegyzésre méltó a pénzügyminiszter nyilatkozata, melyből kitűnik hogy ezen vasút megvétéle csak egy lépést jelez a magyar kormány törekvésében, hogy Fiúmét közvetlen magyar állami vonallal kösse a fővároshoz. A kormány még nem mondott le a buda-zákányi vonal megváltásáról; de ha ez nem sikerülne, igyekezni fog a dombóvári vasút valamelyik pontján megteremteni az összeköttetést a fővárossal. A ezukoradóról szóló törvényjavaslatnál az ellenzék komolyabb oppositiót fejtett ki. H e 1 f y abból indult ki, hogy a kihallgatott szakértők nem magyarok s erre alapította további következtetéseit, hogy az egész intézkedés csak az osztrák iparnak és főleg az osztrák kincstárnak kedvez. Egyes vádjaira Hegedűs előadó felelt. A szombati ülésen Láng, Sza- páry miniszter és Hegedűs előadó védelmezték a javaslatot. Az első főleg Wahr manual polemisált és azon tételt czáfolta, mintha az adó a magyar fogyasztást az osztrák kincstár érdekében terhelné meg, Szapáry pénzügyminiszter kimutatni igyekezett, hogy alaptalan itt pressióról s a magyar czukor-ipar igazságtalan megterheltetéséröl szólni. Hegedűs előadó végre Lukács azon meggondolatlan állításával foglalkozott, hogy inkább szüneteljenek a magyar gyárak, semhogy e törvény életbe lépjen, s azután utalt arra, hogy ha őszintén akarunk a magyar czukorgyá- rak érdekében reformálni, úgy törekednünk kell azokat mindenek előtt fenntartani s a javaslatban lefektetett óhajukat teljesíteni.

Politikai heti szemle.

Lajtán túl legújabban a helyzet igen feszültté vált. A Csehországban történtek után az alkotmányhíi miniszterek semmi áron sem akarnak maradni s igy a miniszterváltozás eimaradhatlan.

Berlinből azon meglepő tudósítást kapjuk, hogy a 21-es bizottság elvetette az egyházpolitikai javaslatot. Bármennyire exponálta magát a kancellár, nem menthetett meg egy oly javaslatot, mely mindenütt ellenszenvvel találkozott s egy pártot sem elégített ki. Bismarcknak ez igen megnehezíti az állását. Az ottani kormánykörök azonban hiszik, hogy kölcsönös concessiók alapján sikerülni fog menyerni a liberálisokat az egyház-politikai javaslat részére.

Páfisban a polit. köröket ismét az átalános amnestia foglalkoztatja, mely a minisztériumban is szőnyegre került. A szélsők mindenáron keresztül akarják vinni, a pártok azonban megoszlanak e kérdésben s így bizonytalan, vájjon az erre vonatkozó javaslat többséget fog-e nyerni, ámbár Gambetta mellette van.

Konstantinápolyban megint miniszterválság volt. Kadri basa lett miniszterelnök és Ábbedin basa külügyminiszter. Az új török miniszterekről azt mondják, hogy derék, felvilágosúlt emberek 8 a reformoknak barátai; csakhogy ezeket elmondották a régiekről is, s mégis Törökország eddig egy lépést sem haladt a helyes politika írtján, mely egyedül lenne képes megmenteni e szerencsétlen országot a felbomlástól.

Az albán lázadás tényleg elhalóban van. A különböző törzseket elkedvetlenitette a hosszas tétlenség; egymásután hazaszá- lingóznak, s a faképnél hagyják a nagyszájú vezéreket, kik mielőtt kezökben lett volna a hatalom, világra szóló actiókat helyeztek kilátásba, mikor pedig tettre került volna a sor, elvesztették fejőket és nem tudtak semmihez sem fogni.

Az észak-amerikai Egyesült-Államokban a köztársasági elnökválasztáshoz készülnek. A republikánusok Chicagóban

már meg is választották elnök-jelöltjüket. Neve: Garfield. Egy- I szerű, ismeretlen ember, kinek élete azonban mint a legtöbb, ame- | rikaié, meglehetősen változatos, a mennyiben farmer, kocsis, asztalos, tanár, ezredes, senator volt s most elnökjelölt. Az ellenpárt, a demokraták, még nem választottak. Kétséget nem szenved, hogy Garfield úrhoz méltó versenytársról fognak gondoskodni.

X .A. IS c z

Patak fölött. . .

Patak fölött lágy szellőben Gerlepár az ágon; Patak partján szerelmespár Andalg a virányon.

Patak fölött lágy szellőben Hangzik gerlék dalja; Dalukat két szerelmesnek Ajka visszaadja.

Him gerle búg, párja nyögdel El- meg összereppen;

Két szerelmes ajkáról Hüségeskü rebben.

Nesz hallatszik, gerle elszáll Liget homályába;

Két szerelmes a neszhozót Izgatottan várja. . .

Csókolódzik a két gerle, Osszelebben szárnya; Víztükörben két szerelmes Csókolódzó árnya.

Boldog a két gerlemadár, Nincsen közöttük gát,

Két szerelmes fölé apa Tárja áldó karját.

Poroszlni.

Az erdészleány.

— Beszély. —

(Folytatás.)

— Mi bajod, hogy igy ész nélkül futsz? kérdé az apa, midőn a leány lihegve hozzáért.

— Ah, egészen magamon kívül vagyok, apám. Az idegen ur, az a pajkos ember, képzeld csak, megcsókolt.

— Megcsókolt ? Balgaság.

— De igen, apám, kegyetlenül megcsókolt, erösité Elza, s a harag könyei csillogtak szemeiben.

Az erdész fejét csóválta.

— De hát hogy lehet az ? Bizonyosan szokásod szerint inger- kedtél vele : valid meg, hogy úgy volt.

A leány szégyenkedve tekintett a hóra.

— Lásd, mire vezet pajkosságod; magad vagy az oka mindennek. ügy gondolom, hogy az idegen urfi bizonyosan valami tanuló s az alfélé nép mindjárt kész a dévjaságra, kivált ha arra kihívják. Egyébiránt Elza, te tizennégy és fél éves vagy s teljességgel nem illik hozzád, hogy idegen ember csakúgy könnyedén megcsókolhasson.

— Igazán, nem is illett. Meg ne mondd senkinek, apám. Jaj! mennyire haragszom.

— Ezen már ne töprenkedjél; de jövőre komolyabban viseld magadat; mit csinálsz?

Elza tele vette két markát hóval s ugyancsak dörzsölte arczát.

— Lemosom az ntálatos csókokat.

Az erdész alig tudta elfojtani nevetését.

— Jól van, ez helyes s remélem, hogy sokáig nem lesz kedved hasonló tréfához.

*

Fél év m-abja, ekkor már nyár volt, Elza az ismeretes erdei út szélén ült. Egy csomó virág volt mellette, melyből tarka koszorút font.

Könnyű fehér ruhájában, széteresztett hajával, melyet egy zöld szalag tartott össze, úgy ült ott a kedves leány, mint valami tündér.

Nem is sejtette, hogy valaki leskelödik rá. A vele szemközt álló sűrű mogyoró-cserje mellett egy fiatal ember volt elrejtőzve.

Most kész lett a koszorú; Elza felugrott s mosolyogva tartotta azt maga elé; müve tetszett neki. Majd fejére tette a koszorút, megfordult s távozni akart, midőn mögötte megzördült a bokor s a leskelödö ifjú előlépett. Elza elptrult s mohón lekapta fejéről a koszorút.

— Jó napot, kis barátnőm!

Elza meg sem mozdult.

— Hát Elza, te kedves kis vadgalamb, nem ismersz már

rám?