Eger - hetilap, 1880

1880-06-17 / 25. szám

196 s Fiume felé a forgalmat föltétlenül biztosítani; ha már azonban a balparton építenek, úgy a bajai irány mellett van; de ha mégis a szabadkai fogadtatnék el, akkor föltétlenül követeli, hogy az mint államvasut épüljön; ez utóbbi értelemben szólt b. Bánhidy Béla is s külön határozati javaslatot adott be. Kármán Lajos is kérte a kormányt, hogy ne bizza e fontos vonalat magán-társulat kezére; Irányi Dániel a jelen Ínség napjaiban minden vasútépí­tést ellenez. A kormány részéről Tisza, Szapári és Ordódi védték a javaslatot, mire a ház a javaslatot általánosságban elfogadta. A képviselöház esötörtöki ülésén a budapest-zimonyi vasút építéséről szóló törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Ez után a zág- ráb-károlyvárosi vasútról szóló törvényjavaslat helyett a ház előbb az 1877. XXVI. tczikkben megállapított vasúthálózat kiegészítésé­ről 8 az abban foglalt némely határozat módosításáról szóló törvény- javaslatot vette átalános tárgyalás alá. A törvényjavaslatot általá­nosságban, s utána nyomban részleteiben is, vita nélkül elfogadta. A képviselöház pénteki ülésében általánosságban s rész­leteiben letárgyalta s elfogadta a Zágráb-károly városi vasút megvételéről szóló törvényjavaslatot s elkezdte a czukoradóról szóló törvényjavaslat általános tárgyalását. Az előbbire nézve meg­jegyzésre méltó a pénzügyminiszter nyilatkozata, melyből kitűnik hogy ezen vasút megvétéle csak egy lépést jelez a ma­gyar kormány törekvésében, hogy Fiúmét közvetlen magyar állami vonallal kösse a fővároshoz. A kormány még nem mondott le a buda-zákányi vonal megváltásáról; de ha ez nem sikerülne, igye­kezni fog a dombóvári vasút valamelyik pontján megteremteni az összeköttetést a fővárossal. A ezukoradóról szóló törvényjavaslatnál az ellenzék komolyabb oppositiót fejtett ki. H e 1 f y abból indult ki, hogy a kihallgatott szakértők nem magyarok s erre ala­pította további következtetéseit, hogy az egész intézkedés csak az osztrák iparnak és főleg az osztrák kincstárnak kedvez. Egyes vádjaira Hegedűs előadó felelt. A szombati ülésen Láng, Sza- páry miniszter és Hegedűs előadó védelmezték a javaslatot. Az első főleg Wahr manual polemisált és azon tételt czáfolta, mintha az adó a magyar fogyasztást az osztrák kincstár érdeké­ben terhelné meg, Szapáry pénzügyminiszter kimutatni igyeke­zett, hogy alaptalan itt pressióról s a magyar czukor-ipar igazság­talan megterheltetéséröl szólni. Hegedűs előadó végre Lukács azon meggondolatlan állításával foglalkozott, hogy inkább szüne­teljenek a magyar gyárak, semhogy e törvény életbe lépjen, s azután utalt arra, hogy ha őszintén akarunk a magyar czukorgyá- rak érdekében reformálni, úgy törekednünk kell azokat mindenek előtt fenntartani s a javaslatban lefektetett óhajukat teljesíteni. Politikai heti szemle. Lajtán túl legújabban a helyzet igen feszültté vált. A Cseh­országban történtek után az alkotmányhíi miniszterek semmi áron sem akarnak maradni s igy a miniszterváltozás eimaradhatlan. Berlinből azon meglepő tudósítást kapjuk, hogy a 21-es bizottság elvetette az egyházpolitikai javaslatot. Bármennyire expo­nálta magát a kancellár, nem menthetett meg egy oly javaslatot, mely mindenütt ellenszenvvel találkozott s egy pártot sem elégített ki. Bismarcknak ez igen megnehezíti az állását. Az ottani kormány­körök azonban hiszik, hogy kölcsönös concessiók alapján sikerülni fog menyerni a liberálisokat az egyház-politikai javaslat részére. Páfisban a polit. köröket ismét az átalános amnestia fog­lalkoztatja, mely a minisztériumban is szőnyegre került. A szélsők mindenáron keresztül akarják vinni, a pártok azonban megoszla­nak e kérdésben s így bizonytalan, vájjon az erre vonatkozó javas­lat többséget fog-e nyerni, ámbár Gambetta mellette van. Konstantinápolyban megint miniszterválság volt. Kadri basa lett miniszterelnök és Ábbedin basa külügyminiszter. Az új török miniszterekről azt mondják, hogy derék, felvilágosúlt emberek 8 a reformoknak barátai; csakhogy ezeket elmondották a régiekről is, s mégis Törökország eddig egy lépést sem haladt a helyes po­litika írtján, mely egyedül lenne képes megmenteni e szerencsétlen országot a felbomlástól. Az albán lázadás tényleg elhalóban van. A különböző törzseket elkedvetlenitette a hosszas tétlenség; egymásután hazaszá- lingóznak, s a faképnél hagyják a nagyszájú vezéreket, kik mie­lőtt kezökben lett volna a hatalom, világra szóló actiókat helyez­tek kilátásba, mikor pedig tettre került volna a sor, elvesztették fejőket és nem tudtak semmihez sem fogni. Az észak-amerikai Egyesült-Államokban a köztársa­sági elnökválasztáshoz készülnek. A republikánusok Chicagóban már meg is választották elnök-jelöltjüket. Neve: Garfield. Egy- I szerű, ismeretlen ember, kinek élete azonban mint a legtöbb, ame- | rikaié, meglehetősen változatos, a mennyiben farmer, kocsis, aszta­los, tanár, ezredes, senator volt s most elnökjelölt. Az ellenpárt, a demokraták, még nem választottak. Kétséget nem szenved, hogy Garfield úrhoz méltó versenytársról fognak gondoskodni. X .A. IS c z Patak fölött. . . Patak fölött lágy szellőben Gerlepár az ágon; Patak partján szerelmespár Andalg a virányon. Patak fölött lágy szellőben Hangzik gerlék dalja; Dalukat két szerelmesnek Ajka visszaadja. Him gerle búg, párja nyögdel El- meg összereppen; Két szerelmes ajkáról Hüségeskü rebben. Nesz hallatszik, gerle elszáll Liget homályába; Két szerelmes a neszhozót Izgatottan várja. . . Csókolódzik a két gerle, Osszelebben szárnya; Víztükörben két szerelmes Csókolódzó árnya. Boldog a két gerlemadár, Nincsen közöttük gát, Két szerelmes fölé apa Tárja áldó karját. Poroszlni. Az erdészleány. — Beszély. — (Folytatás.) — Mi bajod, hogy igy ész nélkül futsz? kérdé az apa, mi­dőn a leány lihegve hozzáért. — Ah, egészen magamon kívül vagyok, apám. Az idegen ur, az a pajkos ember, képzeld csak, megcsókolt. — Megcsókolt ? Balgaság. — De igen, apám, kegyetlenül megcsókolt, erösité Elza, s a harag könyei csillogtak szemeiben. Az erdész fejét csóválta. — De hát hogy lehet az ? Bizonyosan szokásod szerint inger- kedtél vele : valid meg, hogy úgy volt. A leány szégyenkedve tekintett a hóra. — Lásd, mire vezet pajkosságod; magad vagy az oka min­dennek. ügy gondolom, hogy az idegen urfi bizonyosan valami ta­nuló s az alfélé nép mindjárt kész a dévjaságra, kivált ha arra kihívják. Egyébiránt Elza, te tizennégy és fél éves vagy s teljesség­gel nem illik hozzád, hogy idegen ember csakúgy könnyedén meg­csókolhasson. — Igazán, nem is illett. Meg ne mondd senkinek, apám. Jaj! mennyire haragszom. — Ezen már ne töprenkedjél; de jövőre komolyabban viseld magadat; mit csinálsz? Elza tele vette két markát hóval s ugyancsak dörzsölte arczát. — Lemosom az ntálatos csókokat. Az erdész alig tudta elfojtani nevetését. — Jól van, ez helyes s remélem, hogy sokáig nem lesz ked­ved hasonló tréfához. * Fél év m-abja, ekkor már nyár volt, Elza az ismeretes er­dei út szélén ült. Egy csomó virág volt mellette, melyből tarka koszorút font. Könnyű fehér ruhájában, széteresztett hajával, melyet egy zöld szalag tartott össze, úgy ült ott a kedves leány, mint valami tündér. Nem is sejtette, hogy valaki leskelödik rá. A vele szemközt álló sűrű mogyoró-cserje mellett egy fiatal ember volt elrejtőzve. Most kész lett a koszorú; Elza felugrott s mosolyogva tar­totta azt maga elé; müve tetszett neki. Majd fejére tette a koszo­rút, megfordult s távozni akart, midőn mögötte megzördült a bokor s a leskelödö ifjú előlépett. Elza elptrult s mohón lekapta fejéről a koszorút. — Jó napot, kis barátnőm! Elza meg sem mozdult. — Hát Elza, te kedves kis vadgalamb, nem ismersz már rám?

Next

/
Thumbnails
Contents