Eger - hetilap, 1880
1880-05-27 / 22. szám
171 Tehát Isten és haza jelszó, s ebből kifolyólag a vallásosság és hazaszeretet azon két fő erény, melyeknek követői fölött egyrészről az ég angyalai, másrészről a nemzet nemtöje koszorút tartanak. E kettőnek egyesülése itt ez órában is tanúsítja, hogy két hazának polgárai vagyunk, s ki ezek irányában a két erény közül egyiket vagy másikat mellőzi, avagy megtagadja, az azon haza ellen árulást követ el; ellenben a két haza hü polgára az élet bármely viszonya közt feltalálja a vigasztalás forrását. Például: Ha most egybegybegyüjthetném az itt elhamvadtak rokonait, kiknek fájdalmas osztályrészül azon sors jutott, hogy vagy nem tudják, hol ? vagy csak azt tudják, hogy itt fekszenek kedveseik drága porai, hegedő, de még mindig érzékeny sebeik daczára is öröm- könyek csillognának szemeikben, s e könyükben a fájdalomenyhitö részvét, testvériség és honszeretet szivárványa tükrözné vissza magát. — Azt mondanám az anyáknak: Ti magyar hölgyek vagytok, egy dicső múltú hős magyar nemzet leányai; miért volnátok gyöngébb honleányok a rómaiaknál ? Midőn Lacaena, római hölgy, a csatába küldött fiának elestéröl értesült: „Azért szültem“, úgymond, „bogy legyen, ki a hazáért meghalni nem kételkedik. — Egy másik anya, midőn a város végén remegve várja a csata kétes kimenefelét, s egytől hallja, hogy mind az öt fia az elesettek közt van, igy sóit: „Nem azt kérdem, gyáva rabszolga, hanem, hogyan áll a haza ügye.“ S midőn megérté, hogy a győzelem a haza részére van, igy felelt: „Nyugodtan veszem fiaim elhuny tát!“ — A testvéreknek azt mondanám: Vigasztalódjatok, vannak, kik a megszakított, vérkötelékben helyetöket pótolják, t. i. a bíi b íjtársak és testvérek, kik hamvaikat is felkeresik, kiknek kegyeletes s vallásos ihletű, éven- kint való megemlékezése megszégyeníti sokaknak divatos fájdalmát, mely a sírra ültetett virággal elvesz, s melynek könyeit rövid gyász után ép oly hamar szárítja fel az örömnek fellobanó tüze, miként a kelő nap felcsókolja a rezgő harmatot. Az egyház szentéi erkölcseinek követésével s a vértanúk halálával serkent és ösztönöz az Isten iránt való szeretetre; épen igy ö8ztönöztetünk a hazaszeretetre a nagy hazafiak jeles tettei s a hősök dicső halála által; mely honszeretet alatt nem azon természetes 8 velünk született erényt értjük, melyet megszokásnak is nevezhetnénk, s mely a lappot és grönlandit jégövéhez, a négert égető fövényéhez s mindenkit születése helyéhez a megszokás hatalmával vonz és köt; hanem azon nemesebb értelemben vett hazaszere- tetet, mely a közügyét, mint saját ügyét szolgálja és egyéniségét a hazának alárendelve, ha a közjó úgy kívánja, minden erejét, javait, sőt életét is azért feláldozza; jól tudván, hogy az egyes ember egy szem az egész lánczolatban, melyet mindenki helyéhez s hivatásához mérten fentartani köteles. Nálunk magyaroknál ez érzelmet az is fokozza, hogy őseink e szép országot vitézséggel szerezték meg , s századok hosszú során annak hegyeit s rónáit bős vérökkel öntözve, nekünk szent örökségül hagyák. Tehát rút syba- rita vázak, közös anyánkat eláruló fiák lennénk, ha annak sz. földét utólsó csepp vérünkkel is meg nem oltalmaznék. Hellas és Latium, valamint édes magyar hazánk történelmének lapjai telvék az önfeláldozás remek példáival, melyeknek azonban ily gyülekezet előtt való felsorolása hosszadalmas és felesleges is lenne. De ez ünnepélyes alkalommal engedjék meg hangoztatnom, bogy az európai jelen viszonyok között nagyobb szükségünk van, mint valaha, az isteni segélyre. Harczolnunk, ostromolnunk kell az egeket a szent ima fegyverével, hogy megtarhassuk e földet. — A mai hadviselés és hadászat veszélyesen tökélyesülö stádiumában az uj találmányú öldöklő fegyverek nemcsak hatványozott mértékben szedik áldozataikat, hogy rövid napok alatt nagy munkát végezzenek, hanem, mi a daliás nemzetre legveszélyesebb, a vitézség és rettenthetetlen bátorság hatását a legszűkebb körre szorítják s a különben csodákat művelő lelkesedés szárnyait megszegik. A vezér lángesze, a katonai szigorú fegyelem s a hadi cselek a kipróbált fegyverek segélyével a háború végeredményére döntő hatást s befolyást látszanak gyakorolni; de ha hiszszük, mint a világtörténelem tanúsága szerint alaposan hihetjük, hogy Isten intézi a népek s nemzetek sorsát, ha tudta nélkül egy hajszálunk sem eshetik el, hogy eshetnének el ezren és ezren rövid napok alatt! Ha meggyőződünk, hogy magyar fajttuk annyi vész között csak égi segély ótalmával maradhatott fenn, midőn századok lefolyása alatt leomlottak trónok, elenyésztek birodalmak, eltöröltettek nemzetek, s most csak másokba oltva élnek : akkor elhihetjtik azt is, hogy, Körner szép dalai szerint, Isten a hadúr, a csaták bírája a fővezér, s 0 gondviselésszerü nemzetünk fentartója is. Alphons, király fiiához, Ferdinandhoz, igy szólt „Ne bízzál | csupán saját s katonáid erejébe, akkép vélekedvén, hogy isteni segély nélkül meggyőzheted elleneidet. Mert a győzelem nem emberek tanácsából, hanem az Isten akarata- s hatalmából származik. Csak úgy lehetsz arról biztos, ha Istent áhitat s jó cselekedetek által magad iránt kegyessé teszed“ Minél több prédára leső ellenség feni ellenünk fegyverét, minél ravaszabból szövi pokoli hálóját az idegen nemzetiségek között a hatalmi terjeszkedés soha ki nem elégíthető vágya, annál éberebbeknek kell lennünk, s megbízható szövetségeseink csekélyre olvadt száma mellett, a Mindenható segélyéhez szükséges folyamodnunk. Igen, a kereszt nekünk Isten ereje; e jelben győzni fogunk; mert ha Isten velünk, ki ellenünk!? Mikor különben is annyi súlyos kereszt nyomja vállainkat, midőn annyi sebtől vérzünk, czélszerübbet nem tehetünk, mint ha a fájdalmak férfiának, Jézusnak keresztje alatt keresünk oltalmat. Erről árad mindnyájunkra az üdv, az enyhe vigasz, ez lesz biztos jövőnk záloga, hogy, mit maroknyi nép létünkre magunk nem vagyunk képesek saját s utódaink részére fentartani, a teremtő s fan- tartó isteni segélylyel biztosíthassuk. Örömmel látjuk a társadalmi téren is e jelnek ily vallásos ihletből való felállítását. Korunkban társadalmunk is a humanitárius czé- lokat jeligekint zászlajára tűzi, s a hit, hazafiuság s emberiség szent érzetétől áthatva, kiterjeszti védő szárnyait az elemek s Ínség által okozott nyomor enyhítése s az emberélet megmentésére. — Csak, mi beszédem keretébe illik, a legközelebb felállított vörös keresztet említem föl. A harcz fúriái még pihennek a fegyveres béke nyugtalan és kétes ölében, s az emelkedett szelleműek már is előre gondoskodnak, hogy azok kitörése alkalmával e kereszt tagjai mint jól rendezett sereg, a még meg menthető életet mentsék, a kínos sebeket, mint a vitézség vér-rózsáit ápolják s nemzetiség- s vallás-különbség nélkül rögtön irt, segélyt nyújthassanak. Királyasszonyunk, nemzetünk őrangyala, magasra emelte az égi zászlót, melyet angyaljóságú hölgyek koszorúja környez. Hogy e jelben nyerni, győzni fog a szenvedő emberiség, biztosan állíthatjuk ; mert az áldásos kezek már gyakorlottak a jótékonyságban, az árva gyermekek életének megmentése- s gondozásában. Áldás a fejedelmi párra, áldás e diszes hölgykoszorúra s mind azokra, kik a sérült harczfiak fájdalminak enyhítésére emberbarátilag közreműködnek ! Mielőtt e szent helyet elhagynék, hozzátok fordulok élő baj- társai a halhatatlan holtaknak, kiknek számára, mert az elesettekéhez hasonló bátorsággal küzdtetek, a nemzet a hálás elismerés örök zöldjét szivében meg fogja őrizni. Az új intézmények hajnalára, nyugvó testvéreitekkel, ti hoztátok föl a dicsőség napját, mely sugaraival fényt árasztott e hazára. Egy, már porladó pályatársam (Kutben) a jászberényi emlék-szobor alapkövének letételekor igy nyilatkozott: „A honvéd név Magyarország egének napja, mely fényével átragyog időn s enyészeten, s melegével lángra gyújtja szivét a nemzet jelen s jövő millióinak.“ Én pedig azzal toldom meg, hogy a honvéd név Európával megismertette már-már elpubultnak hitt vitézségüket s a fejlődő intézmény zálogát nyújtja annak, hogy honvédeink a kezdők dicső pályáján haladva, a trónnak és hazának erős oszlopai lesznek. Őrizzétek meg továbbá is a kegyeletet elhúnyt társaitok emléke iránt jól tudván hogy: Csak törpe nép felejthet ős nagyságot Csak elfajult kor hős elődöket. Egy ily szobor véres lap a nemzet évkönyveiben, melyet évenkint érthetővé kell tenni még unokáinknak is, hogy az utókor leolvashassa arról a holtak emlékét, az élt nemzedékek meg nem szakadt folytonos kegyeletét, s azokból is erőt merítvén, a hazaszeretet tüzét keblében elhamvadni soha ne engedje. Ti Kápolnaiak, e vérmezőnek keresztény lakói, kiknek határait immár két magasztos emlék diszesiti, ne feledjétek soha, hogy a kereszten függő: a bűnös emberi nemért ontotta vérét, s ez elhunytak a hazáért s igy értetek is áldozták éltöket. Emlékeztessen s ösztönözzön ez titeket Isten- és haza-szeretetre, s hálaúl imádkozzatok a megholtak lelki üdvéért! Porból lettél, porrá leszesz, a hamvak már rég az anyaföld porával keveredtek össze, a lelkek az örökké valóságéi. Kik e hazának hü polgárai valának, legyenek az örök hazában megdicsö- ülve. — Ajánljuk e hamvakat a kereszten függő Jézus oltalmába, hogy egykoron boldog feltámadásra ébredjenek! Amen. A jeles szónok által lelkesen s rendkívüli hatással előadott remek beszéd végeztével a közönség ihletetten zengé el a „Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar!“ első versszakát, melynek véghangjainál Mednyánszky Sándor, *
