Eger - hetilap, 1880

1880-05-06 / 19. szám

147 volt, melyből kiemeljük, bogy a 15 millió aranyjáradék 87Vi0 °/o német birodalmi értékben megállapított fix árfolyamon kelt el s hogy abból 26.285,000 német bir. márka folyt be a magyar ál­lami pénztárba. A legfontosabb tárgy a Fiume s a nyugateuropai kikötök közti gözbajózást fentartó angol társulat segélyezéséről szóló javaslat volt. Erre nézve Eötvös Károly igen helyesen vetette szemére a kormánynak, hogy a magyar vállalatokat cserben hagyja és ide­gen hajógépeket keneget az ország pénzével s határozati javasla­tot nyújtott be: hogy miután Zichy Jenő gr. és Fiume városa be­nyújtott kérvényökben, kellő segélyezés mellett, egy magyar ten­geri hajózási társulatot helyeztek kilátásba, halaszsza a ház a tja- vaslat tárgyalását akkorra, mikor a keresked. miniszter Zichy és Fiume kérvényéről indokolt jelentést fog tenni. E hat. javaslat Fö­lött élénk vita indúlt meg, mely azonban ez ülésen be nem fejez­tethetett. Végül Hedry E. interpellálta a belügyminisztert a töme­ges kivándorlások tárgyában. Politikai heti szemle. Politikai életüukbcn a hét eseménye az, bogy Sennyey Pál báró elfogadta a pozsonyi választók által ^fölajánlott képviselő-je­löltséget. Beleegyezését azon feltételhez kötötte, hogy tekintettel a politikai helyzetre, egyik párthoz sem fog csatlakozni, s hogy egy­hangúlag fogják öt megválasztani. A pozsonyiak ily föltételek alatt is hajlandók öt megválasztani s csak örvendenünk kell, hogy par­lamentünk ily kiváló erővel gyarapszik. A Balkánfélszigeten komoly események vannak készü­lőben. A vallás- és szokásokban rokon néptörzsek a berlini béke­szerződés ellen hazájok védelmére egyesültek. Vezérök, az ismert Ali pasa, Gusinjéböl harczi kiáltványt intézett az albánokhoz, mely­ben őket ős ellenségeik, a szerbek és a Feketehegyek lakói ellen fegyverre szólítja. A kiáltvány april 12-én szétküldetett az összes törzsekhez s kilencz napra rá már 8000 főnyi liga-csapat volt együtt. April 22-én bárom zászlóaj miridita és 1400 dukasinczi csatlako­zott hozzájok. Ezek képezik az albán hadsereg elővédét. Ali pasa april 23-án érkezett a cem-völgyi táborba s átvette a főparancs­nokságot. Lelkesítő beszédeit intézett a csapatokhoz, melyben fé­nyes győzelmet helyezett kilátásba, ha parancsait követni fogják. Lelkesítésül kiemelte, hogy Osman pasa a vidék kiürítésekor az ösz- szes hadi készleteket a liga parancsnokságának adta át s hogy az albánok magatartását a dicső Mukhtár pasa is helyesli. Még azon a napon az albán csapatok megszállották az egész területet, melyet a berlini szerződés értelmében Montenegrónak át kellene adni. A legújabb bírek szerint a török csapatok egy része az albánokkal egyesült s több lőszer raktárt foglaltak el; Ali pasa pedig táma­dólag szándékozik a montenegróiak ellen fellépni. A vérontás te­hát, ha Montenegró igényéről le nem mond, elkerülhetetlen. Neveze­tes, hogy bár mint tagadják is az olasz félhiv. lapok, az Italia irredenta nagyban működik Albániában s olasz agitátorok tüzelik fel az albánokat Montenegró, sőt a porta ellen is, a harczra; mi­ből világos, hogy Olaszország foglalni akar a Balkánfélszigeten 8 csak alkalomra vár, hogy tervét megvalósítsa. Törökország pedig a végromlás szélén áll. A pénzügyi válság a legfőbb fokra Hágott. A nyomor e szerencsétlen ország­ban már a paloták küszöbét is átlépte s mint mondják, maga a padisah sem képes többé pazar udvartartásának költségeit fedezni, az udvari szállítók pedig megtagadták a további hitelezést. A fé­nyes porta mindamellett ráér újabb reformterveken törni a fejét, a helyett hogy józan pénzügyi és külügyi politika behozatalával az egykoron hatalmas birodalom utósó romjait megmenteni sietne. Angolországból némileg megnyugtató hirek érkeztek. Granville lord, külügyminiszter, feltűnően előzékeny nagyköve­tünk Károlyi Alajos gróf iránt, miből sokan azt következtetik, hogy viszonyaink Angliához a kormányváltozás daczára a régiek ma­radnak. Annyi bizonyos, hogy Gladstone, a miniszterelnök politi­kája lényegesen különbözni fog Gladstone, az agitator programm- jától. Az angol külügyi politikának a régi traditiók szabják meg az irányát, ettől pedig angol miniszterelnök el nem térhet. — Af­ganisztánból az a fontos hír érkezett, hogy Abdurrahman khán a sherpuri angol hatósággal meghódolását tudatta. Az indiai kor­mány hajlandó Abdurahmant afgán trónkövetelőül elismerni s követ­séget menesztett hozzá, hogy ez ügyben a tárgyalásokat meg­kezdje. Olaszországban miniszterválság állott be. Cairoli, az april 29-én a kamarában végbe ment szavazás folytán, mely a kormányra kedvezőtlenül ütött ki, a cabinet lemondását benyuj- I tóttá a királynak, ki azt azonban el nem fogadta, hanem rendele- | tileg berekesztette a parlament ülésszakát, feloszlatta a kamarákat s új képv. választásokat rendelt el. Mint Francziaországból jelentik , a b o n a- partismus Ugye rnsszúl áll. Minden jelentékenyebb poli­tikai esemény egy-egy emberétől fosztja meg a pártot. Eouber rég visszavonúb, Cassagnac és társai ellenséges állást foglalnak el a Napoleon herczeggel szemben s legújabban Tristán Lambert csatlakozott a legitimistákhoz, úgy bogy a herczeg és Olivier, az egykori miniszter, nemsokára egyedül maradnak. Ellenben a roya­listák actióra készülnek. Harmincz millió kölcsönt contraháltak, melyből egyelőre 3 milliót értékesítenek. Pétervári hirek szerint a téli palotában elkövetett me­rénylet föbünösét, Szevicset, elfogták. Midőn a palota szolgasze­mélyzetével szembesítették, mindenki felismerte benne az eltűnt asztalost. — Az orosz kormány a fővárosban lakó zsidókat kiuta­sította. Minden nem pétervári illetőségű zsidónak hat óra alatt el kellett hagynia az orosz fővárost. Oroszország és China között csakugyan kitört a háború. A chinaiak Macaót ostromolják s 17 portugál kereskedő hajót fogtak el, mi miatt nagy az izgalom Lis- sabonban. T -Á. JR C Z Viharos éjszakák. A szél sikoltott, megeredt a zápor, Sötét, hideg, vad volt az éjszaka, S talán mivel félt, a felhők mögé bújt Az éjszakának minden csillaga. Nyakamba folyt a zápor áradatja, A szél köpenyem lebbengette meg, S én azt se tudtam egyhamar talán, hogy A szél, vagy eső kellemetlenebb? A falu táját pocsolya borítá, Körülkerítve három oldalon. Dörgött, villámlott, s a villámvilágnál Szemembe tűnt a szárnyas szélmalom, S irányát lesve, az utat keresve, A ló szügyével tolta a sarat. . . — Bizony, csak furcsa éjszakák valának. Amikor én meglátogattalak! És igy találkozánk, nagy, nagy titokban, Hogy élő ember ne is sejtse meg. Nem a bálban, csillárok fénye mellett, Vallottam én be hő szerelmemet, S a csók, a titkos, édes ölelés nem Ottben esett a selymes pamlagon, Hanem egy síron, künn a temetőben, Hol mellém ültél, kedves angyalom. S nem esküdöztünk holdra, csillagokra, Mint szokta azt a galamb-szerelem, De éreztem, hogy a te drága képed’, Lelkembe vésve, mindig viselem; Azt vártam én, hogy a te gyönge lelked Döntsön le köztünk minden akadályt, S hogy, vesztve mindent, minden üdvösséged És boldogságod keblemen találd! Azt hittem én: a két szív érti egymást . . . A zápor újra, újra megeredt És a sírokra s fejeinkre szórta A leszakasztott i fj u levelet. Szegény szivemnek kora hervadását Beszélte tán el ez a kép nekem ?! Nem értettem. . . Hisz’ szívem drága kincsét, Téged takart be — nedves köpenyem. így volt soká ez. . . így volt legutóbb is, Síró szavad hogy búsan hallgatám. Zokogva kérdéd: „Oh! eljösz-e újra, Vagy most ölellek utóljára tán? Jövünk-e még e néma temetőbe, Jövök-e még én a te karodon, Vagy egyszer jösz csak bús találkozásra, Ha már, terólad, rég itt álmodom?!“ *

Next

/
Thumbnails
Contents