Eger - hetilap, 1880
1880-04-22 / 17. szám
132 nem jön-e erre Károly? .... A délelőtt elmúlt s nem jött. A piros rózsa már hervadni kezdett. Elmondtam volna anyámnak most már mindent, de féltem netalán dorgáló szavaitól s azután szégyenlém is eljárásomat, perczröl-perczre mind jobban belátva szívtelenségemet s gonosz könnyelműségemet. Már hogy is tehettem igy! Fel is fogadám, hogy egy ember érzelmeivel soha sem játszom többé ily könynyelmften. Szentek lesznek ezután előttem embertársaim örömei s szenvedései.!“ „Igen; nehéz s kínos órákban mily hamar történnek fogadások, mily könnyen fogamzanak meg ezek az aggódó szív mélyén, de nem tehetém többé jóvá, mit elrontottam. Rám nézve csak szenvedés és bánat van ezentúl az életben! Este felé volt; izgatottságom s fájdalmam tetőpontjára hágott, midőn észrevevém, hogy az utczán em bercsoportok alakulnak, kik egymással valami nem mindennapi eseményt súgva, félve közölnek. Valami szomorú lehetett az. Ezt nagyon is észrevevém a megindult arczkifejezéseken. Egyik szomszédunk leánykáját, kit kötni tanítottam, lekiildém tehát az utczára, megtudandó e csoportosulás és beszéd mibenlétét. A gyermek elrémülve futott vissza. Már az ajtónál oly hangon kiálta, mely habár szomorút hirdet is, örvendetesen hangzik, csak azért, mert az elmondani való valami különösen fontos. A kis leány ezeket monda:“ „ „R. hadnagy a erdöcskében agyonlőtte magát. Azt mondják az emberek, hogy már kora reggel történhetett ez; mert teste már egészen hideg.““ „Fájdalomnak nem nevezhetem, mit eme lesújtó hír hallatára éreztem . . . ! Ez kevés vo'na; titás volt az, mely szivemen talált, mintha széttépte volna összes érzelmeimet s közbe-közbe miudig ezt sugá fülembe a lelkiismeret: Ezt tetetted . . ez a te gonoszságod eredménye! Pár óra múlva a rajtam hirtelen kitört láz hosszabb időre megfosztott eszméletemtől. így feküdtem hónapokon át, anélkül, hogy gondolkozni, emlékezni tudtam volna. De midőn felgyógyultam, szivem és lelkem mindvégig beteg maradt, rám nézve a világ puszta s üres volt. Belőlem az, mi örömet, bizalmat, reményt és szeretetet kelt, örökre kihalt. Ma negyven éve ennek, ennyi ideig szenvedém már át tettem bánatát. Ama szomorú eseményt követő években egész a kétségbeesésig furdalt a lelkiismeret és szemrehányás, melyet magamnak tettem, s melyeken mitsem könnyített többek azon biztatása, hogy nem csupán könnyelműségem volt oka e tettének, hanem Károlynak vele született komorsága is, s hogy majdnem világgyUlölö nézetei késztették öt arra, hogy a kétségbeesés ezen pillanatában életének véget vessen, mely daczára e fájdalomnak mégis elég gazdag s reményteljes volt. Evek múltán nyugodtabb levék. Tanultam tűrni és szenvedni. Higgadtabb lettem s alávetém magamat a sorsnak. Csak szüleim iránt való szeretetem adott erőt, hogy tisztán gondolkozhattam, mert csak ez hozhat egyedül enyhülést annak, ki gazdag szerelmét és életét oly önhitten eljátszotta. Szerencse után nem vágyódtam többé. Elégedett valék, ha láttam, hogy mások szerencsések, s ha környezetemnek szerezhetek boldogságot. Gyakran meglátogattam azóta Károly sírját . . . . s sohasem mulasztom el azt a piros rózsákkal fölékiteni. Ezek után képzelheti, mily fájdalmasan hathatott reám, ép e mai napon, midőn visszaemlékeztetett azon szörnyű órára, az a fehér rózsa. Vajha a jó Isten engem is megnyugtatna már ily hosszú fájdalmas harcz után ... és sohasem büntetné ily súlyosan a tévedést és könnyelműséget! „Isten vele, kedves gyermekem,- fejezé be a nő élettörténetét és még egyszer kezét nyújtá a fiatal leánykának. „Bocsássa meg indulatosságomat! Legyen ön boldog és boldogítson!“ Erre a nő még nehány szívélyes pillantást vetett a piros rózsákkal díszített sirra s azután csöndesen odahagyá a temetőt. Ez volt a fehér rózsa igaz, de szomorú története a fiatal, de most már elaggodt nö életében. Németből: Tristan. m j=cj=- ‘“cir zéb. * Az egri polg. lövésztársulat tisztikara és választmánya 1880- ik évre a f. hó 18-án megejtett titkos szavazás folytán, következőleg alakúit meg: Fölövészmester: Vavrik Endre 50, Lövészmester j Komáromy József 49, Pénztárnok: Greiner Arnold 48, Jegyző: | Énekes Gusztáv 58 szavazattal. Választmányi tagok : Csiky Sándor 56, Makay Felix 54, Almásy Felix 52, Nagy Bernát 52, Polereczky Gyula 52, Barsy József 51, Székely Benedek 50, Tavasy Antal 50, Eisenmann János 49, Hibay György 48, Végess József 47, Fülöp József 46, Payer János 46, Sztupka János 46, Kubík Endre 42, Ruzsin Ignácz 40, Jakab János 39, Sirk Károly 37, Glósz Károly 36, Kaiser János 26 szavazattal. És minthogy ezen eredmény kihirdetése alkalmával a közgyűlés Csiky Sándort, sok éven át viselt elnöki tisztjében a társulat iránt szerzett érdemei elismeréséül állandó tiszteletbeli fölövészmesterré lelkes rokonszenvi nyilvánítások közt megválasztá, az ekkép 20 tagra kiegészítendő választmányi tagok sorába Kapáesy Dezső, a közgyűlés tagjainak lelkes éljenzései közt lépett be, mint ki, a folytatólag legtöbb szavazatot nyertek között elsőnek következett. — A lövölde jövö vasárnap, april 25-én fog megnyittatni. * Gyászhir. Beöthy Lajos Hevesmegye főispánja maga és gyermekei: Etelka s Béla, úgy testvérei: Constantia, Sámuel és Mária nevében is, szomorodott szívvel jelenti forró szeretett fivérüknek, illetőleg nagybátyjuknak Bessenyöi Beöthy Józsefnek 1880. april 19-én délutáni 5 és fél órakor 75-ik évében, tüdöszélhüdésben történt gyászos elhunytál. Hült tetemei f. hó 22-én délutáni 4 órakor fognak a szóláthi köztemetőbe örök nyugalomra tétetni s az engesztelő szent mise áldozatok másnap reggeli 10 órakor fognak megtartatni. Az örök világosság fényeskedjék neki! — Virág Benedek, költő és történetíró félszázados emléke alkalmából a fővárosban rendezendő ünnepély költségei fedezésére a rendező bizottság által kibocsájtott s a városi tanácshoz küldött ivén adakoztak : Szele Gábor 5 frtot, Kovacsóczy István, Ferenczi Imre, Györgyényi Ignácz, Babies József, Szvorényi József fejenkint 2 frtot, Hartl Ede 1 frtot. — Sajósg Alajos akad. festész műtermében egy igen sikerült festményt volt alkalmunk szemlélni. A 9' magas s 5' széles képet, mely Mária mennybe-vitelét ábrázolja, Látinovics Illés, bácsraegyei tekintélyes birtokos rendelte meg borsodi házikápolnájába főoltár- képül. A kifogástalan csoportosítás, a színezet harmonikus élénksége a gondos részletességgel dolgozott alakok légiessége, a vallásos ihlet melegségének elömlö bája ellenállhatatlan varázszsal kötik le első tekintetre a szemlélőt, s ama tartós hatással, melyet lelkünkre gyakorol a mü, derék szerzője önérzetesen megelégedhetik. Felhívjuk rá mübarátaink figyelmét. — Pályázat. Eger városánál megürült s az 1881. évi 18-ik t. ez. 85-ik §-áboz képest betöltendő mérnöki állásra, mely 500 forint évi fizetés és kiküldetéséhez képest esetről esetre a városi tanács által megállapítandó díjazással van egybe kötve, ezennel pályázat nyíttatik. A pályázó részéről különösen megkiváutatik, hogy a vizszabályozási szakma önálló gyakorlatára is jogosítva legyen. A pályázni kivánók, kérvényüket okmányaikkal felszerelve folyó év májushó 10-eig tartoznak az egri polgármesteri hivatalhoz xzi.mezve benyújtani. Egerváros polgármestere: Tavasy Antal. — A sakkjátszma, mely Eger és Miskolcz, illetőleg Müller Lajos és Papp Deszö urak közt hónapok óta foly, a 44-ik lépéssel, melyben Papp D. úr egy gyalogját az ellenséges föld bástyahelyére húzta be, véget ért. Müller ur t. i. a játszmát föladta, s Papp urat egy revanche-játszmára hívta föl, mely — úgy hisszük — rövid időre meg fog kezdődni, s tán élénkebb, általánosabb érdeklődéssel folyni, mint az első.-------— Magyar és német gyártmány. A törzscasino ezelőtt egy hón appal árlejtést hirdetett a világitó szerekre, melyben szőrszálhasogató pontossággal volt leírva, hogy a stearin gyertyák a„Sarg et Sohn“ bécsi ezég gyártmányai legyenek „kétfejű sassal“. Egy jónevií egri kereskedő, ki az árlejtésre ajánlatokat tett, kérte a testületet, hogy a bécsi gyártmány helyett fogadja el a budapesti magyar czimeres „Flóra gyertyákat“, melyek finomságban fölülmúlják a béc?i gyártmányt. Ajánlata visszautasittatott. — No, magyar gyártmány s magyar ipar, mikor virrad fel a te istápolásod hajnala, ha ily tös-gyökeres magyar testület is szívesebben olvas a német, mint a magyar világosság mellett! — Rendőri könyörtelenség. Lapunk egyik barátja beszélte el nekünk a következő esetet; „A múlt héten sürgős dolgaim Baktára szólitattak ; dolgaimat elintézvén, épen haza felé kászálódtam s kocsimra akartam ülni az állásban, midőn egy betegesnek látszó ember szólított meg, alamizsnát kérvén tőlem. Az alamizsnát nem tagadtam meg tőle s beszélgetni kezdettem vele, kérdezősködve sorsa és állapota felől. A szegény ember sírva beszélte el szomorú sorsát. Elmondotta, hogy őt most családjával együtt Debreczenböl tolon- ezozzák falujába Várasszóra. A dolog pedig úgy esett, hogy ö Deb- reczen mellé egy pusztára szolgálatba szegődött s odaindúlt feleségével és két kis gyermekével. Két kis gyermekén, Debreczenben, kiütött a veres himlő s miután ott senkihez sem tudott fordulni, egy ideig az útezáu tanyázott, mig egy jólelkű úri ember végre megszánta s a rendőrkapitányhoz utasította, ki két kis gyermekét majd elhelyezi a kórházban s gondoskodni fog rólok. A szegény várasz- szói ember csakugyan el is ment a debreczeni rendőrkapitányhoz, felmutatta rendben levő okmányait s ezek között a községi bizonyítványt, elbeszélte szomorú esetét s rimánkodott a rendőrikapi
