Eger - hetilap, 1880
1880-04-08 / 15. szám
XIX. év-folyam. 15. szám. 1S80. április 8-án. Előfizetési dij: Egész, évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 , Egyes szám — 12 „ EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, uyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceDDli nyomda,) a szerkesztőség (sóbáz-utcza Mooserféle ház) és tízolcsdjiyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Felelős szerkesztő: ZDr. HTelfiete Ferencz. Főmunkatárs: Xjőriaaczjfy J"á;nos_ Felhívás a hazai közönséghez. A magyar általános ipar-egylet megalakult. Czéljai és feladatai s az erre szánt eszközök felöl az alapszabályokban foglaltakon kívül most is csak újra ismételjük azt, a mivel nehány buzgó tagtársuuk az egylet alapítóihoz fordult, Az országszerte megindult gazdasági és iparos mozgalmak elég érthetően hirdetik, hogy a haza anyagi érdekeiben tevékenységre kell serkennünk. Mindnyájan érezzük az ország közgazdaságában létező hiányokat. Elerötlenedui látjuk mezőgazdaságunkat, elcsenevészni iparunkat a külföldi verseny, — pangani kereskedelmünket — a kettőnek gyön- gesége folytán. így nem fejlődhetik egészséges forgalom, viruló közlekedés s mindannyinak baját érezi az ország, a társadalom, a nemzet. E bajokat rögtön orvosolni alig lehet ugyan, de a mindenha legerőteljesebbnek bizonyult önsegély itt is kétségkívül a leghatalmasabb eszköz leend, hogy a jelenlegi állapoton változhassunk. Szándékunk e czél elérése végett a korunkban legbatható- sabb eszközhöz fordulni s a társulás terére lépve, mindenekelőtt a létező iparnak fejlesztésére, a hiányzónak teremtésére, ez által a termelés és kereskedés emelésére hatni és így hazánk jólétének előmozdítására törekedni. Ma már nem szorul magyarázatra, hogy a gazda és az iparos, a kereskedő és a tözsér jól felfogott érdesei azonosak. Mindnyája csak prosperáló társadalomban szerezhet maga is jólétet, saját vagyonosodásával öregbítvén az ország gazdagodását is. De mert a mezőgazdaság is csak fejlett s bőven termelő ipar mellett juthat tökéletesedésre; mert csak erőteljes ipar és mezőgazdaság mellett virulhat és fejlődhetik egészséges kereskedés: azért kell tevékenységünk főirányát első sorban az ipar felvirágoztatásában keresnünk. Közeget teremtettünk tehát, társulás utján, az ország összes értelmiségének a haza összes anyagi és szellemi erőinek. Ezen osztályok egyesítése a hazai ipart tűzvén ki czégül, azt olykép óhajtja művelni, hogy törekvéseiben az iparoson kívül a gazda, a kereskedőn kivid a haza jólétéért buzgó tistviselö, mellette a született föúr s az értelmes munkás egyaránt részt vehessen, s valamennyinek egy czél felé, egy irányban való közreműködése végeredményül a hazai jólét gyarapodását biztosítsa. E czélt a magyar általános iparegyletnek Budapesten való létesítése által véltük elérhetni, mint a hogy csakugyan a főváros és vidék hivatott köreinek rokonszeuvével és támogatásával találkoztunk. Az egylet, mint ilyen, első sorban a hazai ipart s az iparosok érdekeit törekszik előmozdítani; előkészíti az iparral rokon termelő ágak összhangzó működését; megismerteti a nagy közönséggel iparunk termőképességét és a hazai iparosok kiváló termékeit, ez által felkeltvén iránta a rokoDSzenvet és bizalmat; törekedik az iparos osztály értelmiségének emelésére hatni oktatás, az Ízlés nemesbítése s más haladottabb országok ipartermelésének megismertetése által; mindinkább felkölteni iparkodik a munkás osztálynak buzgóságát és fokozott ügyesség utáni törekvését, mit nyilvános elismerés s ez osztályok különleges érdekeinek ápolása s előmozdítása útján fog elérni; szóval a rendelkezésére álló összes eszközökkel oda működik, hogy terjedt, lehetőleg sokoldalú és tökéletes iparnak szükségérzete a nemzet valamennyi rétegeiben felkeltetvén, elméletileg és gyakorlatilag képzett férfiak önzetlen együvémüküdé8e által a hazai ipar tökéletesbittessék, s hogy igy anyagi és közgazdasági helyzetünk javítása felé komoly és elhatározott léptekkel közeledhessünk. A jelzett feladatok nagysága már eleve is kizárja annak lehetőségét, hogy nemzetünk bármely osztálya kivonhassa magát e tevékenység alól. Nem is akarjuk mi szétforgácsolni az erőket, melyek hasonló czélokra már egyesültek. Sőt ellenkezőleg, minden táborban toborzunk, minden használható erőt körünkbe akarunk gyűjteni. Ma, midőn az ipari haladás — miut láttuk — határozó befolyással van a gazda és földmives tevékenységére, mig viszont a nyerstermelés mikénti sikerülése visszahat számos iparnak még feonálhatására is; midőn az ország iparos viszonyainak mikénti fejlődése által legközvetlenebbül van érdekelve annak kereskedelme és forgalma; — midőn az ipar többé ki sem vonhatja magát a művészet nemesbitö hatása alól, ez pedig csakis az ipar segítsége mellett teheti alkotásai nagy részét közkincscsé is; — ma többé nem lehet szó külön érdekek ápolásáról, avagy a már-már eltemetett kaszt-szellem újra ébresztéséről. Mindnyájunk egyesült erejére van szüksége ez országnak, hogy haladhasson. Kell, hogy vállvetve álljanak együvé mindazok, kiknek a haza jóléte szivükön fekszik, hogy hárítsák el az országunkat fenyegető legnagyobb veszélyt, mely az egyre erösbülö külföldi versenynyel szemben akkor érne, ha tétlen nézői maradnánk a szomszéd államok szellemi s anyagi fejlődésének, elfelejtve, hogy megállapodás és visszaesés, gazdasági tekintetben, egyértelműek. De ez nem fog megtörténni, mert polgártársaink megértették a kor intő szavát. Tagjaink gyűltek s a magyar általános iparegylet oly társaságban tarthatá meg alakuló gyűlését, melyre bármely ország bármely egylete büszke lehetett volna, s a melyben legkülönbözőbb társadalmi osztályok szine-java volt képviselve. De mindeddig csak képviselve vannak kisebb-na- gyobb mértékben ez osztályok, nem tömegesen vannak még az egyletben, melynek czéljait oly melegen karolta fel a hazai közönség. Pedig nem azért tüztlink oly nagy czélokat zászlónkra, nem azért alakultunk meg, hogy társulati csendéletet élve, teendőink költségfedezetére a kormány segélyéhez vagy a főváros nagylelkűségéhez forduljunk. Midőn a létező hazai ipar fölvirágoztatását és I fejlesztését, a hiányzónak meghonosítását tűztük ki az egylet czél- jaiul, midőn az ország közgazdasági érdekeit karöltve a mezőgazdasággal és kereskedéssel, támogatva a tudomány és művészet által, akarjuk érvényesíteni, azért mertük mindezt az önsegély alapján valósithatónak odaállítani, mert összes hazai közönségünk támogatására számítottunk. Most is hozzá fordulunk. Egyletünknek a tagok ezreivel kell rendelkezni; az ország anyagi jólétéért buzgó, minden hazfinak benne kell lenni, sorakozni kell a zászló körül, melyre Magyarország vagyonosodása van kiirva, s akkor ki is fogjuk azt küzdeni s vele az erőt és a hatalmat! A magyar általános iparegylet nevében: Szlávi József, elnök, Ipolyi Arnold al- elnök, báró Hochmeister Frigyes alelnök, Keleti Károly igazgató. Népesedésünk érdekében. A világvárosoknak nemcsak csábitó pompája kezd fokozatos mérvben tündökölni ragyogó palotáival, a középületek építészeti remekeivel s a kéjlakokban felhalmozott kincseivel, melyeket az ember a föld és tengerekről elragadozhat; hanem ezzel arányban terjed a nép-bullám nagysága is, hogy mármár egy metropolisnak milliókat magába fogadó lakossága egy tartomány lélekszámának összegével vetekedik.
