Eger - hetilap, 1880
1880-04-01 / 14. szám
106 ha; mert hiszen oly veszélyes elemek, melyek ilyen beteges állapotot idézhetnének elő a közéletben, népünk közé az nj aera alatt észlelhetöleg nem vegyültek. Másutt kell tehát a baj okainak lappangni, s mi erössen hisszük, hogy csakugyan így van. — Azt hisszük ugyanis, mert naponkint tapasztaljuk, hogy azon sorvasztó okok, melyek miatt községi önkormányzatunk nem fejlődhetik 8 szomorú pangásából kivergödni nem bir, államigazgatásunk s törvényhatóságaink administrativ szervezetében rejlenek. — A mi közigazgatási gépezetünk hasonlít az óra-mühez, mely nem jár, éspedig azért, mert vagy hiányzanak benne bizonyos alkatrészek, melyek szükségesek ahhoz, hogy járjon, vagy pedig rosszak, s igy bizonyos, hogy a közigazgatási gépezet sem működhetik rendesen, önkormányzatunk sem felelhet meg rendeltetésének, ha annak szerkezetében csak egyetlen arganicus részecske is hibás vagy hiányzik; ily hiányos arganicus résznek tapasztalunk pedig községi ön- kormányzatunkban különösen kettőt, u. m. a szükséges felügyelet hanyag gyakorlását, sőt mellőzését s az igazgatási teendők túlhalmozottságát. — Ezek miatt népünk politikai közszelleme- és érdeklődésének egyenlően fejlődni, emelkedni lehetetlen. Ezekből következik, hogy habár az önkormányzat joga törvényileg szentesitve van is, s ezen jog, ha illusorius nem akar lenni, semmi felső befolyást vagy gyámkodást nem tűr: mindamellett tekintettel keli lennie arra, hogy nálunk az egyes községek úgy műveltség mint vagyonosság, valamint a közügyek iránt való érdeklődés tekintetében roppant különbség van. — Ott, hol a nép müveit és már régibb idő óta megvan szokva községi ügyeit kezelni, példáúl a szabad királyi városokban s a volt szabadalmas kerületekben, ott fel tudja fogni az önkormányzatból folyó kötelességeket és előnyöket is; de falvainkban, melyek csak nem régen szabadultak fel a földesúri gyámkodás alól, amely alatt hozzá voltak szokva, hogy a földesúr vagy a szolgabiró tegyen helyettök mindent, ott nagyon tág a törvény 28-ik §-ának azon intézkedése, mely szerint a törvényhatóság a 26. 27-ik §§-ok esetein kívül csak azon esetben avatkozik a község belügyeibe, ha ez a közbejárást vagy segélyt saját képviselete által veszi igénybe és kikéri. — Hogy a törvénynek ezen intézkedése a községekre nézve nagyon kényelmes s hogy ezen okból a törvényhatóság közbenjárása vagy segélye csak nagyon ritkán vétetik igénybe, azt az előtt, ki vidéken, falu-helyen lakik s a viszonyokat tapasztalásból ismeri, szükségtelen hosszasan bizonyítani. Más részről az is tény, hogy a törvényhatóság maga sem sokat törődik a községek önigazgatásával, a szolgabirák pedig, minthogy nincsennek a községi ön- kormányzat felett való rendes és pontos ellenőrzés gyakorlására külön törvény által utalva, hacsak az adófizetés, újonczozás és úti munkák teljesítése valahogyan megy, a többivel nem sokat törődnek. Hogy ezen sivár és zilált állapotoknak aztán nem lehet más következményöK mint hogy az autonómia községeinkre nézve még ma is alig bir valami jelentőséggel, s ha találkozunk is itt, ott élénkehb községi élettel, a legtöbb helyen anarchiát s hátramaradást tapasztalunk, mint a nemrég elpusztúlt úrbéres világban. Pedig az államra nézve nem lehet közönyös dolog, ha egyik községe politikai műveltségben is elöhaladást tanúsít, a másik pedig ügye- fogyott s beduin rendetlenségben él. Ennélfogva azt véljük, hogy az ellenőrzés és felügyelet jogát törvényhatóságainknak a legnagyobb erélylyel kellene gyakorolniok, éspedig nemcsak a törvény 28-ik §-ának eseteiben, hanem az administrátió egész körében. Ez pedig akkép történhetnék meg, hogy a törvényhatóságok sza- bályrendeletileg havonkint minden községbe küldenének egy vagy két bizottsági tagot, kik a községi administrátió vezetését és folyamát átvizsgálván, útba vezetvén és az elöljáróságot kellő tevékenységre serkentvén, jelentéseiket az ügyek állásáról a közig, bizottsághoz szintén havonkint megtennék s egyszersmind a szükségesnek mutatkozó intézkedésekről javaslataikat is előterjesztenék. Nem ártana pro superabundanti a községeknek azt is meghagyni, hogy egy állandó és nyilt panaszkönyvet vezessenek, melybe jogsérelmeit, panaszát s javaslatait minden községi tag bármikor beírhassa, vagy bejegyeztethesse s melyet a törvényhatósági kiküldött karonkint átolvasni és figyelembe venni tartoznék. De térjünk át most már a többi bajok elemzésére. Tudjuk, hogy az 1871. XVIII. t: ez. 2-ik §-a azt határozza: hogy a község végrehajtja a törvénynek és törvényhatóságnak az állami és törvényhatósági közigazgatásra vonatkozó rendeletéit; a 90-ik § pedig azt mondja, hogy az állami közigazgatásra vonatkozó rendeletek végrehajtásáért kis és nagy községben a biró és község- vagy körjegyző, rendezett tanácsú városokban a polgár- mester felelős első sorban. — Hogy a törvényhatósági közigazgatásra vonatkozó rendeletéit a község hajtja végre: ehhez szó sem | férhet, ez a törvényhatósági önkormányzat kezeléséből és azon I kapcsolatból, mely a községek mint a törvényhatóság egyes láncz- szemei és a törvényhatóság, illetőleg a megyék egyeteme közt létezik, szüks égkép következik; de a községi önkormányzatnak sem válik hátrányára és azzal összeütközésbe nem jön. De hogy a községi biró vagy jegyző, illetőleg a polgármester az állami közigazgatásra vonatkoz ó minden rendeletnek a legalsó fokon való rendes közege, ez már sem hivatalának minőségével, sem a község helyes önkormányzatával meg nem egyez, s az, ami talán legfőbb: magának az államigazgatásnak is igen nagy hátrányára van, sőt tán nem mondunk sokat, ha állitjuk : hogy jelenlegi rossz közigazgatásunknak egyik legfőbb fogyatkozása. Hogy sokat ne beszéljünk csak annyit mondunk még: az állam igazgatást tárgyazó rendeletek egyáltalán magasb intentiojú intézkedések, hogysem azokat a községi elöljáróság kellőleg felfogva, oly értelemben és pontossággal végre is hajtsa, miként ezt az ügy fontossága parancsolja. Példa erre a legközelebbi időkből az elöfogatok kiállítása a bosnyák hadjárat számára, melynek törvényszerűségét még magok a törvényhatóságok is kétségbe vonták. Továbbá, ha meggondoljuk, hogy ma a vármegye is elég munkát ad a községi csekély számú és többnyire még csekélyebb képzettségű községi elöljárók- ] nak, a törvény valóban lehetetlenséget kíván a községtől, midőn a közigazgatás minden teendőivel, illetőleg minden végrehajtással őket bízza meg. — Avagy a község, vagy közjegyző segítse ki őket? A jegyző dolgozzék a vármegyéért, a szolgabiróért, az adóhivatalok, hadparancsnokságok stb. helyett és végezze a község jegyzői munkákat is, és azonfelül legyen mindezekért első sorban felelős? Aki a mai közigazgatás exigentiáit nem a régi pandúrvilág szemüvegén át nézi, ki a munkafelosztás titkát, előnyeit és követelményeit ismeri: az át fogja látni, hogy községeink ilyetén túlterheltetése mellett az önkormányzatnak lehetetlen helyes irányban mozogni és kellő lendületet nyerni. Tehát gondoskodni arról, hogy az államigazgatási ügyek külön és elegendő közegekkel látassanak el; gondoskodni, hogy a községi önkormányzat teendői leginkább saját körükre legyenek szorítva: továbbá gondoskodni, hogy a törvényhatósági testületek necsak bámészkodó szemlélői legyenek a dolog jó vagy rossz folyásának, hanem hogy széles jogaiknál fogva a községi önkormányzatra vezetöleg, ébresztöleg is hassanak: ime ezek azok a feladatok, melyeket törvényhatóságainknak s legislativánknak együttesen és mielőbb megöl daniok kell. I. Jj. A közönség köréből. Pár baráti szó a „Gyöngyös“ és „Közügy“ szerkesztőihez. A negyvenes évek elején volt Gyöngyösön egy huszár, már tisztán nem emlékszem, tiszt volt-e vagy őrmester, ki a lovagdában naponkint új, czifrán szerkesztett káromkodásokkal jelent meg és azt a rézfokosos, tompaképü, gomba módjára termő, nem tudom már, mijét egyik-másik huszárnak úgy kikacskaringozta,j hogy mindenki bámult az oktalan czifra kifejezéseken. Sajátságos virtusának egyedül bámulandó nehézsége abban állott, hogy soha sem ismételt, s a mit ma mondott, többé soha nem hallotta tőle senki, s a holnapi napra ismét uj czifraságot szerkesztett 8 tett közzé. Nem tudom hová kerültek kéziratai, mert valószínűleg nem improvisált, tehát kellett ilyenekkel bírnia ; de azt hiszem, hogy a „Gyöngyös“ és „Közügy“ szerkesztői valahogy töredékeinek birtokába jutottak; azon szellem, mely egyidö óta polémiáikat átlengi, legalább ezt gyanittatja velem. Nem is szólalnék föl, ha Gyöngyös városa némely ellenesei által minduntalan, mondhatni, mindkét lap megjelenése alkalmával, tehát kétszer egy héten, nem zaklattatnám a gyöngyösi köz-szellemet gúnyoló megjegyzésekben; de így saját békém, valamint Gyöngyös és vidéke közszelleme érdekében fel kell szólalnom. Illedelmes megjegyzésekre, mint neutrális és mindkét lap szerkesztőjével baráti viszonyban élő veteran excolleg3, némileg jogosítva is érzem magamat. Mindenek előtt meg kell jegyeznem, bogy a szenvedély által elragadtatott ember többé nem ura magának; mindent helyesnek tart, mi bosszú-érzetének hízeleg; vakságában azt hiszi, hogy olvasó közönségének érdekeltsége lépést tart az ö folyton növekvő szenvedélyével. A polémia az indulatok uralma alatt oly irályt ölt és oly irányt vesz, mely minden csak nem mulattató és épületes. Minden újság-szerkesztő kap a tisztességes skandalumon, mert hiszen a jó humor köntösébe öltöztetve, mulatatja olvasó közönségét; én is, mi türéstagadás, szeretem azt; de, édes barátim, ti már odáig vittétek e téren a sportot, a meddig a legtüzesebb műkedvelő sem hajlandó benneteket követni. Aztán, hacsak magatok mutatnátok be magatokat mint nagypiaczi kis gladiátorok, mégcsak megjárná,
