Eger - hetilap, 1880
1880-03-25 / 13. szám
XIX. ér-folyara. 13. szám. 1880. ma réz ins 25-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábo/.ott petit- sorbely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycennii nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Felelős szerkesztő: IDr. Ideire te Feiencz. Főmunkatárs: JLi&xixxazfy János. Husvétra. (L.) Tizenkilencz százada, hogy a kereszténység isteni alapitója halálával pecsételte meg az emberiség iránt való szeretetét. Tanainak egyik legfőbb s legmagasztosabb tétele: „Szeresd felebarátodat mint tennenmagadat.“ S miért parancsolá az Üdvözítő, hogy embertársainkat úgy szeressük mint önönraagunkat? — Mély bölcseség rejlik ebben. Minden bajnak, minden szenvedés- és szerencsétlenségnek. melyek a föld lakóit gyötrik, egy oka és forrása 1 van: a szeretet hiánya. — Csak ott van s lehet élet, elégűltség, boldogság, nyugalom, csak az birhat önérzettel s az emberi méltóság igaz értelmű tudalmával, a hol s a kinél a szeretet, a minden nemesebb, magaszto- sabb érzelem e kútforrása, nem hiányzik. Ott lehet csak családi, polgári, társadalmi, emberi erény, valódi érdem és tudatos nemes törekvés, kölcsönös bizalom, viszonyos be- csülós, hol a minden szebb és jobb érzületnek gyökere, a szeretet fészkel. Nem volna rossz, nem lehetne bűn, nem élnének sem szellemileg sem anyagilag nyomorultak e földön, nem szorongatná fájdalom a kebelt, nem gyötörné kín a lelket, nem áztatná köny az arezot. ha szeretet laknék minden emberi szívben. Jézus Krisztus szóval és példával azért tanitá a szereteted hogy az embereket jókká s már a földi életet békéssé, boldoggá tegye ; mert az élettel járó testi és lelki szenvedések, melyek mindnyájunknak egyformán kijutnak, csakis a szeretet képes enyhíteni, feledtetni. S mégis, habár mindnyájan felfogjuk s érezzük a kölcsönös, az egymásért és egymásban élő szeretet becsét s mindnyájan óhajtjuk azt magunknak, vajmi gyéren találkozunk vele az életben. Mások bánatának enyhítése, mások könnyeinek szárítása, mások kínjainak orvoslása oly ritka napjainkban, hogy újra Krisztus eljövetelére volna szükség, hogy a szeretet kialvó isteni szikráját az emberi kebelben újból fel- éleszsze; mert nem lakozik szeretet azon szülék szívében, kik gyermekök jövőjét akár egy ferde nézetnek, akár előitéletöknek vetik oda martalékűl; nem azon testvérben, ki valamely előnyért testvérével vetekedni kész, nem a gyermekben, ki a szülői gondot, aggodalmat, áldó jobbot feledni tudja, nem a nőben, ki feleség a jóban, de nem a rosszban is, nem a férjben, ki szolgálatot követel, becsülést nem ad, nem a barátban, ki szerencsétlen barátjától elfordúl, nem a rokonban, ki az osztozásnál csak saját hasznát keresi, nem az emberben, ki másnak véteni tud; nem honol ott a keresztényi szeretet, hol nem biztos az ember legszentebb tulajdona, hol hazugságra nyilik annyi ajak, képmutató annyi ember, hol nincsen önzetlenség, hanem csak érdek. A Világmegváltó isteni tanának szelleme csak a nemes lélek, az igaz, jó szív, az erényes keblek talajában csírázik, fejük, virágzik, melyek napjainkban vajmi ritkák! A jó pelikán-madár, mely csőrével mellét fölszakasztja, hogy szíve vérét ontsa övéiért, hogy életet adjon övéinek, s méltán jelképezi a megváltást, ma már csak példa, mely követőkre alig talál. S e szeretetlenséget mindnyájan fájón érezzük! A keresztény hűsvét a magábaszállás és megtérés ideje. Emlékezzünk meg az önzés és szeretetienség napjaiban a szeretet Istenéről; emeljük fel sziveinket hozzá; utánozzuk őt cselekedeteinkben, hogy így az élet terheit megkönnyítsük magunknak s másoknak, azt szeretetünkkel megnemesitsük és elérjük, mit mindnyjájan óhajtunk: a boldog ünnepeket! Katona vagy polgár? A társadalomnak egy tekintélyes részét képezik a rövid időre szabadságolt és kiszolgált, de végleg el nem bocsátott katonák, kiket most már nem kellene úgy keresni, mint a forradalom alatt, midőn a nemzetőrség és népfelkelők tanítására alig lehetett alkalmas egyént találni; lehet már őket látni a városban úgy mint az utolsó községben, s azért méltó, hogy őket a megfigyelés tárgyává tegyük. — Ök tudják legjobban, mily kincse egy felserdült ifjú a családnak; mily forró szeretet tárgyai voltak ök egykor mint katonajelöltek, mint a családoknak az élet viruló tavaszán fejlődő remény-virágai; ök látták mint elváiók keblökre omlani a szerető szülök bánatkönnyeit; ök érezték a kedves s a jó barátok búcsú csókjait, — mintha mindent elvittek volna magukkal! Egy jó ifjú eltávozását megsiratta az egész község; a szerető szivek epesztö búsongásban olvasták az éveket, a napokat, melyek után öt ismét ölelhetni remélték; és ha megjött és az idegen földön, a távolbau fentartotta a szeretet legszentebb kötelékeit, örömünnepet ültek a családok, a község; eljött a munka által meggörnyedt apa, viszon- látás öröme miatt szólni nem tudó anya, ara, testvér, jó barát, és lett lakoma és boldogság. De mit Iátok! Sok helyt a megérkezés örömét csakhamar gyász váltja fel. Mily változás! Mit jelent az, hogy az óhajtva vártak (tisztelet a jóknak) megszűntek kedvesek lenni? hogy itt ott az ártatlanból kötekedő, békételen és kicsapongó lett, ellensége a közrendnek és gyásza azoknak, kik értők bőven hullatták a szeretet könnyeit? Tekintsünk szét; de ne legyünk hirtelenek az ítéletben. A közönség figyelmét már rég magára vonta az a ferde helyzet, melyben a rövid időre szabadságolt és kiszolgált, de végkép el nem bocsátott katonák vannak; ök úgyszólván egy osztályhoz sem tartoznak; a katonaihoz nem, mert a szolgálati éveket eltöltvén, katonáskodni nem kényszerültek; a polgárihoz sem, mert némelyek meg nem házasodhatnak, némelyek nem akarnak ; ök tehát magokat mind a kettő fegyelmétől felmentik és élnek kedvökre, szabadságban és kéjelgésben. Hogy mennyire előmozdítja a fentérintett helyzet az erkölcstelenséget, azt mutatják a szomorú példák , némely házasok feldúlt boldogsága, a törvénytelen nemzedék szaporodása, a bünté-
