Eger - hetilap, 1880
1880-01-01 / 1. szám
XIX. év-folyam. 1. szám. 1880. január 1-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 , Egyes szám — 12 „ Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelvért 15 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyeeunii nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Felelős szerkesztő: ÜE^elsete Ferencz. Fómunkatárs: I_iőrlncz;±37- János. T. olvasóinkhoz. Lapunk a jövő évben tizenkilenczedik évi folyamába lép. Legyen szabad ezt akkép magyarázni, hogy a vidéki lapirodalomban eddig hézagot pótoltunk. S ez bátorít, hogy t. olvasóink pártolását a jövő évre is kikérjük. Igyekezni fogunk, hogy a lapunk iránt 18 éven át tanúsított részvétet ezután is megérdemeljük. Főtörekvésünk ezután is az lesz, hogy lapunk tartalmát mennél érdekesebb- és változatosabbá tevén, t. előfizetőink igényeit kielégítsük. Azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy Ígéretünket be is válthatjuk. Munkatársaink oly erőkkel gyarapodtak, melyek az irodalomban számot tesznek. Alkalmunk lesz az új év folyamában országszerte ismert jónevű Íróktól is dolgozatokat közölni. S habár e helyen sajnálattal kell megemlítenünk, hogy egyik rendes munkatársunk dr. Matzke Valér úr lapunktól megvált, másrészt örömmel jelentjük, hogy rendes főműnkatársúl Lőrinczfy János urat, a „Hevesvármegye“ volt szerkesztőjét, több vidéki lap buzgó és egykoron az „Egerének is szívesen olvasott munkatársát nyertük meg. Végűi figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy lapunk a megyében az egyetlen politikai lévén, nem vagyunk kénytelenek csupán csak az események száraz regris- trálására szorítkozni, hanem közügyeinkhez szabadon hozzá szólhatunk s politikai szempontból is megbeszélésünk tárgyává tehetjük, a mint eddig is tettük, midőn — függetlenül a pártpolitikától — kárhoztattuk a corruptiót, bárhonnan jött légyen, védelmeztük a nemzeti érdekeket és sürgettük azon korszerű intézmények életbe léptetésé^ míta lyek nélkül helyünket az európai művelt népek családjában/^ meg nem állhatjuk. Ez lesz ezután is politikai e| -,társadalmi irányunk. — Bizalommal számolunk t. olvasóink támogatására. Előfizetési föltételek: Egész évre . . . . 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre. . . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . . . — 45 „ Az előfizetési pénzeket kérjük a szerkesztőséghez vagy az alólirt kiadó-hivatalhoz, vidékről a legczélszerübben pósta-utalvány- nyal, mennél előbb beküldeni. A kiadó hivatal, (Lyceumi künyvnyom Az újév napján. A világ azon a pályán, melyei évenkint befut, ismét bevégzett egy fordulatot. Egy évvel idősbbek s tapasztalataival gazdagabbak vagyunk, ügy érezzük magunkat, mintha bércztetőn állanánk. Mögöttünk az emlékezet alkonyodó napja által még teljesen bevilágított múlt terül el s előttünk a remény hajnali, de kétes fényében virad a jövő. S e sajátságos helyen, hol az est a reggellel, a mult a jövővel érintkezik, az élet viszontagságaiban kifáradt s vágyaktól űzött léleknek jól esik egy pereznyi pihenőt tartani; visszatekinteni a megfutott útra és tájékozó pontokat kutatni a ködös távolban, mielőtt uj lépésre szánná el magát. A letűnt évben a meg a múltból öröklött pénz válság majdnem kétségbeejtoleg fenyegető állami létünket; az árvíz s más elemi csapások sokasága az ínség ijesztő rémét küld« utánunk. Sőt ha hazánk jelen állapotén végig tekintünk, újabbnál-újabb csapások mint az ország átalános elszegényedésének kórjelei tűnnek szemeinkbe. E kórjelek a következők : a hagyatékok naponkénti fogyása, a csődök hallatlan szaporodása, a földbirtokosok kevesbülése, az ipar- és üzlet viszonyokban beállott folytonos pangás, az általános pénz- és hitelhiány, a keresetképtelenség, az adók sokasága s magassága, a néperkölcs süllyedése stb. Hol a társadalom életmüszerében ennyi kóranyag halmozódik össze, ott lehetetlen, hogy a társadalom beteg ne legyen. S hogy Magyarország testi szervezetét mind e kóranyagok már is a legnagyobb mértékben rágják, azt bővebben bizonyítani nem szükséges ; de épen azért kell félnünk jelen helyzetünkben; mert a szegénység elaljasodás- ra vezet s az elaljasodás erkölcsi és legtöbbször physicai halálra. Látjuk a meredélyeket, melyek szélén haladtunk a múlt évben; de tekintsünk azért vidáman a jövőbe; még most nincs okunk a kétségbeesésre, ha mindjárt a remény, mely vezetőnk volt a múltban, gyakran cserbe hagyott bennünket. Nehéz napokat élünk ! Balga volna, ki követ dobna a dolgok intézőjére azért, mert még nagyon sok hiányzik abból, hogy boldogok legyünk, mert még' sok van hátra azok közül, miket kívánunk. Nemis vádképen akarom elmondani azokat, mik az uj év első napján nekem eszembe ötlöttek állapotunk fölött való komoly gondolkozásom közben ; — de emlékeztető jelül mindnyájunknak: mint megássa s újra betemeti sírját a karthausi szerzetes, hogy 'olytonosan emlékezzék a halálról. Reménytelenül nem szabad élnünk, nem élhetünk; lem engedhetjük, hogy erőnk a fél úton ellankadjon. Az
