Eger - hetilap, 1879
1879-03-17 / 11. szám
86 így Mn irányában is. Mindenről értesitém, s ö segítségünkre les*. U weg ingja önt azon fájdalmas áldozat terhétől szabadítani, melyet nekem hozott. A mi erőszakosan kötött frigyünk, nézete szerint, könnyen felbontható. Ez visszaadja finnek szabadságát, visz- szaadja önt maga magának. Térjen magához! Nemsokára ismét szabad lesz s visszatérhet ahhoz, kit szeret — * A leány eleinte, mintha álomhói ébredt volna fel, úgy tekintett Henrikre és nem láíszék szavainak horderejét felfogni; s aztán rögtön átváltoztak vonásai. „UgyaD, hogy beszélhet ön igy !' szólt. „Felfogom,“ mondá Henris, „hogy nehezére fog esni nagybátyját vádolni. De mégis, ha meggondolja, mit állott ki, bogy el- lene8zegült hajlamának; hogy önt velem házasságra lépni kényszerűé. — “ Blanka nem mozdult s Henrik elhallgatott, a nélkül, hogy mondatát befejezte volna, mert a helyeslés helyett csak fájdalmas érzéketlenségre talált a leánynál. „Én önnek idegen vagyok — “ folytatá. „Talán mégsem —“ felelt a leány gyorsan. „S ön bizonyára forrón s hevesen szeret, mint Olaszhon leányai általában . . . .“ Blanka ajkai görcsösei] húzódtak össze. „Ön leveleket kapott — váltott. Légyottokai adott —“ „Fájdalom, hogy így történt!“ susogá Blanka töredelmes bűnösként. „Ki az ön házába tudott lopódzui, vájjon nem —“ „Mit gondol ön?“ „Nem találta-e meg az utat hálószobájába is?“ Blanka felsikoltott. „0, ezt méltán megérdemeltem!“ szólt könyekre fakadva. „Könnyelműségem feljogosítja önt, hogy felőlem a legrosszabbat is feltegye!“ „Szavaim esetlenek voltak!“ viszouzá Henrik. „Bocsásson meg.“ „Tudom,“ folytatá Blanka, „önnek meg kell engem vetnie, azok után, mit rólam tud . . . Hisz’ azt aratom, mit vetettem. Igen, azon az utón haladtain, mely engem előbb, vagy utóbb veszélybe döntött volna; de meg lehet róla győződve, hogy most felismerem a veszélyt, melybe önmagamat sodortam; hogy köny- nyelmüségemnek vége van; hogy azt. kit meg sem akarok nevezni, soha többé látni nem óhajtom.“ Kigyuladt orczákkal s lázas sietséggel mondotta ezeket, oly hangon, mely csak a valódi érzést tolmácsolja. „Istenemre mondom,“ gondolá Henrik, „éppen jókor jelentem meg ama rejtélyes palotában. Megmentéin, még mielőtt a csábítónak: áldozatul esett volna ! Még a legrosszabbnak is van jó oldala.’' „Bocsássa meg nekem,“ szólt kérő hangon, „előbbi nyilatkozatomat. Önkéuytelenül is azon gondolat támadt bennem —“ , „Igen, igen. ön csak azt mondá, mit gondolt, mit gondolnia kellett. S most el akar tőlem válni a engem magamra hagyni a világban? Oly boldogtalan — oly uyomorúlt vagyok —“ „De nem ke'! annak lennie, mihelyt nem akarja. Boldogtalanságra van-e ön kárhoztatva ?“ Henrik megragadta kezét, melyet a leány szívesen engedőit át neki. s rnegcsókolá. Blanka nagy szemeinek egy köuyes tekintetével válaszolt Henriknek. E pillanatban kopogtatott valaki. Vittori megjelent az ajtóküszöbön. „Figyelmeztetem, kedves Enrico,“ mondá, „hogy az idő későre jár s a hivatalokat nemsokára bezárják. Türelmetlenségemet alig tudom fékezni! Készen van-e öd?“ S a fiatal hölgy is elő van-e arra készítve, hogy az önével összhangzó vallomást kell tennie. A kocsi, mely bennünket a főnökséghez fog vinni, már a ház előtt áll — “ „Ön igen kegyes,“ viszouzá Henrik. „Azonban mindketten lemondottunk a bosszúállóéról s arról győződtünk meg, hogy az öreg úr akaratunk ellenére is boldogokká tett bennünket. Ha tehát segedelmünkre óhajt lenni, úgy szíveskedjék bennliuket azon hivatalba kisérni, hol Blankával való egybekelésemnek a törvényes formát megadhatom.“ S ez még e nap folyamában megtörtónt, a legközelebbi napon pedig a fiatal házaspár haza felé utazott. Névsora azon kegyes jótevőknek, kik adományaikkal az annyira szükségeit és rég óhajtott nőiskola felállítását elősegíteni kegyeskedtek. — mely adományokat az egri róni. kafh. hitfelekezeti iskolaszék ezen nel köztudomásra hozván, azokért nyilvánosan hálás köszönetét mond. (Folytatás.) T. Zsendovics Endre úr ivén: Zsendoviís 2 frt. Összesen 2 frt. T. Pozsgav Antal úr ivén: Pozsgay Antal 1 frt. Irgalmas rend fársháza 4 frt. A fereuezrendi ház 1 frt. Összesen 6 frt. Danaasy Antal úr ivén: Rózsik János földen. 25 kr. Danassy Antal 1 ftr Kelemen György 30 kr. Bíró István 30 kr. Összesen: 1 frt 85 kr. Nánássy Ferencz úr ivén: Gaby Ferdinand 50 kr. Nánáasy Ferencz 1 frt. Összesen 1 írt 50 kr. Mosóczy János úr ivén : Mo sóczy János 5 frt. Összesen 5 frt. Dr. Kösztler József úr íven: Dr. Kösztler József 50 kr. Összesen 50 kr. Vas« János úr ivén : Vas8 János 1 frt. Besnyák Istvánnö 20 kr. Összesen 1 frt 20 kr Mélypataky Antal úr ivén: Kelemen Antal 20 kr. Összesen 20 kr. Ki ver István úr ivén: Kövér István 1 frt. Összesen 1 frt. Örményi Antal úr ivén : Örményi Antal 2 frt. Összesen 2 frt. Felelős szerkesztő: Dr. FEKETE FERENCZ. Egerben. a „Dobódhoz czimzett vendéglői és kávéházi helyiségekkel, szép udvarral és nagyon jó pincéével ellátott két számú ház szabad kézből eladó. Értekezhetni a tulajdonossal, Waltersdorfer Vilmos úrral Budapesten VII. kerület Dohány-utcza 28. számú házban. (335 5—ti Eladó pincze. Néhai özv. Sznarekovszky Lajos:/1 szül. Szedliczky Erzsébet hagyatékához tartozó s a hatvani külváros 4-ik negyedében, az úgynevezett Kis völgyben lévő borházns pincze szabad kézből eladó. — A feltételekre nézve bővebb értesítést alólirottnál nyerhetni. Szmrekovszky Sándor (45) 2—3 ügyvéd. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Az, egri kir. trvszek, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tetetik, miszerint Bucher Gusztáv vég- rehajtatónak, Kiss Sándorné Székely Mária végrehajtást szenvedő ellen 125 frt s járulékai iránti végrehajtási ügyében nevezett végrehajtást szenvedő tulajdonát képezett, az egri b. 2250. sz. tjvkben A t 2793. hr. sz. a. felvett 1100 írtra becsült ház az egri b. 2251. sz. tjkvbon A f 2794. h. r. sz. a. bevezetett 300 írtra becsült ház és ugyanezen tjkönyvben A f 2795 hr. sz. alatti 50 írtra beesült ingatlan az 1379. évi april tió 2-ík napján d. e. 9 órakor, mint második határidőben, ezen kir. törvszék tanácstermében megtartandó nyilvános árverésen következő föltételek alatt, eladatni fog, u. m.: 1. Kikiáltási ár a fenti becsár; azonban ezen Il-ik árverésen u fentkörülirt ingatlanok beesáron alul is el fognak adatni. 2. Árverezni kívánók tartoznak az ingatlanok becsárának lO'/o-át készpénzben, vagy ovadék- kópes papírban a kiküldött kezéhez letenni. 3. Vevő köteles a vételárt 3 egyenlő részletben, és pedig: az első •/»-át az árverés jogerőre emelkedésétől számítandó 8 nap alatt, a második t/s-át ugyanazon naptól számítandó 3 hónap alatt, az utolsó 1/3-át ugyanazon naptól számítandó 6 hónap alatt, minden egyes vételári részlet után a birtokbalépés napjától számítandó 6V0 kamatokkal együtt ezen kir. tszéknél előre kieszközölt utalvány alapján az egri m. k. adó-, mint bírói letéti pénztárnál lefizetni. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámíttatni. 4. Vevő köteles az épületeket birtekbaiepés napjával tűzkár ellen biztosítani. 5. Az árverés jogerőre emelkedésekor vevő a megvett ingatlan birtokába lep, ennélfogva a megvett ingatlan haszna es terhei ez időtől őt illetik. 6. A tulajdonjog bekebelezése csak a vételár és kamatainak teljes lefizetése után fog vevő javára hivatalból eszközöltetni. Az átruházási költségek vevőt terhelik. 7. Amennyiben vevő az árverési feltételek bármelyikének eleget nem tenne, a megvett ingatlan az érdekelt felek bármelyikének kérelmére, apolg. tkrdtts.459. §-a érteimében vevő veszélyére és költségére, bánatpénzének elvesztése mellett, újabb árverés alá bocsáttatni és csupán egy határidőnek kitűzésé mellett az előbbi beesáron alti! is eladatni fog. Kelt az egri kir. törvényszéknek 1879. évi maré. hó 1-ső napján tartott telekk. ülésében. Az egri kir. törvényszék elnöke VAVRIK BÉLA.