Eger - hetilap, 1879
1879-03-17 / 11. szám
XVIII. éf-folyaui II. szám. 187« marczius 13-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 fit — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 8 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől o0, nyilttérben egy petit sorhelyén 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csiliörtiikon. Előfizetéseket elfogad : a kiatiti-llivatal (lyeeumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcadnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. Eger, marczius 12-én. A delegácziók fővárosunkban együtt vaunak, hogy tárgyalás alá vegyék a közös kormány tényeit, jóváhagyják kiadásait és megállapítsák számára a közeljövőben szükséges költségeket. E tárgyalások folyamán a bizottságok tagjai ismételve is szóba hozzák a boszniai occupatiöt és majd sajnálkozásukat fejezik ki az ez ügyben történtek fölött, majd óva intik a kormányt az occupatio tovább terjesztésétől. Figyelmeztetik kUlügyérünket a nyomorra, mely hazánkban általános, a deficitre, mely államháztartásunkban ijesztő számokkal szerepel és a közvélemény hangú latára, mely az occnpatiora nézve kezdettől fogva kedvezőtlen. De minden hiába! Delegáezió-intézménylink nem épen szerencsés szervezete biztosítja ugyan a szólásszabadságot egyes tagjai számára; hogy azonban a kormány akarata, ha a közvéleményuyel s a népek óhajaival ellentétben áll, hajótörést szenvedjen, — ezt, úgyszólván, lehetetlenné teszi. Midőn a múlt évben a delegácziók együtt voltak, a monarchia mindkét felének küldöttei határozottan az occupatio ellen nyilatkoztak, sőt maga a közös kormány is a legnagyobb garral állította. hogy Bosznia megszállása esze ágában sincs. Az occupatio azonban, ennek daczára, végbement, és habár a monarchia miatta a múlt év végéig majdnem 107 millió forintot dobott ki, az óta pedig havonkint 3 millió frtba kerül, s habár áltaia hazánk annak idején a szükséges munkáskezektől is megfosztatott, egyes családok pedig az éhnyomornak tétettek ki; — a delegácziók utólagosan jóváhagyták a közős kormány ez intézkedéseit. Most ismét arról van szó egyes, kttlügyUnk vezetéséről rendesen jól értesülni szokott körökben s hírlapokban, hogy az occupatio tavaszszal folytat tat ni fog s hogy monarchiánknak eltökélt szándéka Boszniához még a novibazári szandsákságot is csatolni. És e hírnek mi hitelt adunk. Nemcsak azért, mivel tudjuk, hogy a Boszniához oly görcsösen ragaszkodó hatalmi körök nem fognak lemondani e kerület megszerzéséről, melynek birtokát a már elfoglalt részek megtarlhatásához szükségesnek tartják; nemcsak azért, mivel a gyanakodó törökök novibazári helyőrségeiket folyvást erősítik, a ágyúkkal látják el, hogy harczra készen várják hódítani küldött csapatainkat; nemcsak azért, mivel hadügyminisztériumunk még mindig 90,000 katonát tart Bosznia- s HeV- czegnvinában, jóllehet az eddig megszállott területeken a rend fen- tartására azoknak fele is elégséges volna ; nemcsak azért, mivel And- rássy a mnlt év november havában egybehívott delegácziók előtt igen élénk színekkel ecsetelte Növi bazár fontosságát s homályos szavakkal kilátásba helyezte annak e tavaszszal történendő megszerzését : hanem főleg azért, mert ugyanő, a múlt hét vége felé az osztrák delegácziónak egyik ülésén e tárgyban tartott beszédében, szokott oracuiunii kétértelműségével megint az álszenteskedöt játszotta, épen úgy, mint az occupatio előtt. „Ausztria-Magyarország — úgymond a többi közt — határozottan visszautasította az oc- cnpationak tovább terjesztését s csak azon jogát tartotta fenn a berlini szerződésben, hogy a novibazári szandsakság egyes helyeiben őrizeteket tarthasson a török közigazgatás fentartása mellett, a birodalom katonai és nemzetgazdászati czéijai biztosítása tekintetéből ; azonban a monarchia eme jogának érvényesítéséről most szó sem lehet, s ha később beállana is a szükség e jog érvényesítésére, ez békés úton történnék.“ Tudjuk, mit kell tartanunk Andrássynak, korunk Talleyrand- jának — de csak mi a titkolódzás elvét illeti — e szavairól és az ö békés útjáról. Világosságba helyezi ezt azon körülmény is, hogy a törökökkel, Novibazár iránt már majdnem kilenez hónap óta alkudozik eredménytelenül, s bogy a török kormány ez alatt a novibazári kerületben katonáinak számát megháromszorozta és a lakosság között is fegyvereket osztatott ki. Igen, Andrássy folytatni készül hadi kalandját.; továbbá is „boldogitaui“ szándékozik szegény pusztuló hazánkat, nagyravágyó politikájával; — de nem meri még — a nyulat a bokorból kiugratni s azért himez-hámoz nyilatkozataiban. S aztán miért ne tenné? — A delegácziók utólagosan a novibazári occnpatiót. is jóvá fogják hagyni és az ö bokros „érdemei“ — ismét egygyel megszaporodnak. ... 8. D. A sajtó és közönség; nálunk. (M. V.) Mióta I. Napóleon (íörres tollát 6-ik nagyhatalomnak nevezte, azóta szokássá vált a sajtót átalán ugyanezen névvel tisztelni meg. És ha igy, akkor a sajtó valóban mértéke a műveltségi foknak. Tekintve már most hazánk különféle városainak sajfó- viszonvait, akkor ezek között első rangú helyet foglal el Eger városa, mert 4—5 város kivételével, bele tudva a fővárost is, náínnk iát napvilágot legtöbb lap. Ebből már most az idegenek azt következtethetik, hogy nálunk a műveltség foka a forró ponthoz állhat közel. Azonban helyes lesz-e következtetésök ? Tegyük szivünkre kezünket és valljuk meg az igazat: ritka következtetés az, mely oly jogos alapon anv- nyira hibás volna, mint a fönebbi ! Állításunk igaz voltának kideritési ingere ellenállbatatlamil unszol bennünket a behatóbb kutatásra. Hol is rejlik hát az ok? Megtudjak, ha figyelembe veszsztik a sajtó virágzásának rugóit, s a mi viszonyainkat. A sajtó, mint minden társaséleti létrehozmány, bizonyára valami szükséget, valamely igényt pótol. Pótolja pedig az értelmiségnek igényét. Az értelmiség igénye pedig a-, hogy a szellemek érintkezvén, egymás tartalmát kicseréljék, egymást kölcsönösen fölvilágosítsák, igy tömörüljenek, gyarapodjanak, uralomra jussanak, az örök eszméket valósnlásri hozzák, s a nyilvánosság hatalma által a jót terjeszszék, a rosznak, helytelennek, egyéni érdeknek stb. uralmát ellenőrizve háttérbe szorítsák stb. Ámde miuek magyarázzuk tovább a dolog a-b-c-jét? Ugv hiszsznk. az eféle magyarázatokon túl vau már minden értelmes ember. Elég annyit megjegyeznünk, hogy a sajtó virágzásának rugója a közönség igényeiben, a társadalmi szükségekben rejlik. Hol sok az olvasó; hol ki van fejlődve a helyes és jó iránti érzék ; hol a tudatom tiszta világába emelkedett tuár a közérdekek iránti érdeklődés; hol a közértelemiség annyira megizmosodott, hogy a közügyek kezelése irányában követeli az ellenörködést: ott virágzik az időszaki sajtó: mert a sajtó orgánum; és pedig a szellem orgánuma, mint amily orgánuma a karnak a kard! S valamint a mily erős a kar, olyan nagy kardot emel s forgat hatalmasan : úgy arniiy fejlett az értelmiség, olyan az ö orgánuma, a sajtó is ! Bizonyos e szerint, hogy a sajtó az értelmiségből, ez a közönség talajából virágzik föl. Ezek után pillantsunk a mi viszonyainkra. Nálunk az időszaki sajtó virágzik ugyan, de kérdés, vajon természetes, vagy mesterséges-e ez a virágzás? — Természetesnek nem mondható, mert ha az volna, akkor a sajtó-viszonyok s a város kulturális viszonyai megfelelők volnának. Bizony pedig, ha mindenünk oly bőven
