Eger - hetilap, 1879
1879-02-27 / 9. szám
70 más előtt csak aunyit mondok, hogy bizhatík bennem! Nem fogok érzelmein erőszakot elkövetni. Mielőtt azokat megsérteném, inkább magamon ejtenék sérelmet. Ha mi csakugyan — miként azt az öreg tőlünk követeli — magunkat öss/.eeskettetnök, de azon titkos kikötéssel, hogy ezen kényszerházasságot, mely tulajdouképen érvényes nem is lehet, mihelyt csak lehetséges fel fogjak bontani? Ne tartson semmitől. Becsületszavamat adom önnek, hogy férji jogaimat, melyeket e házasság nyújt nekem, igénybe venni nem fogom, sőt inkább minden utat és módot fel fogok használni, hogy önt e gyűlöletes kötelék alól feloldjam s szive választottjának karjaiba vezessem . . . .“ E pillanatban az öreg ismét megjelent az ajtóban. Baljóslatú tekintettel, ragadozó állathoz hasonlóan, sompolygott feléjük. „A gondolkozási idő letelt,“ monda rekedt hangon. „Választott ön ?“ ..Igen, választolt!“ szólt a leány Henrik helyett. „Választottam,“ ismédé ez s megragadta a leány kezét. „Jól van, igen jól van!“ nyihogott az öreg. „Tudtam, hogy végtére is teljesíteni fogják kívánságomat.“ Erre zsebkendőjével egyik kép felé intett a ebben a pillanatban úgy hallatszék, mintha valaki a falban a mélybe szállna alá. Az öreg, világfihoz illő előzékenységgel, egy ajtót tárt fel. Rövid folyosó végén megvilágított kápolna tűnt fel. A lelkész fel- s alá járt abban, zsolozsmás könyvében olvasgatva, a háttérben pedig a házi nép látszék gyülekezni, talán kíváncsiságból, vagy hogy tanúkul szolgáljanak. A lelkész a mátkapár megjelenésekor összecsapta imakönyvét s az Öreg intésére magára ölté a stólát, könyvet vett kezébe s Henrik előtt állott meg, irlapot tartva kezében. „Kérem,“ szólt a legnyájasabban, „szíveskedjék velem vezeték- s keresztnevét s minden czimét teljeseu közölni. Kapitány — marquis —“ „Ön nagyon téved,“ válaszolá Henrik. „Én sem kapitány, sem marquis nem vagyok, nevém M. Henrik s festő vagyok.“ A lelkész hiiledezö arczczal tekintett az öregre. Ez azonban igy szólt: „Előre, előre! Reggel felé jár az idő s végre a dologgal tisztába kell jönnünk.“ Az ifjú pár az oltár előtt levő imazsámolyra térdelt, néhány kérdés, egy rövid ima — s az egyházi szertarások be voltak fejezve .... Midőn ez megtörtént, az öreg, melynek arczáu a diadal mosolya ült, unokahuga felé fordult, ki annyira meg volt indúlva, hogy alig birt lábain megállani. „M-né asszonyom, vagy ahogyan még nevezik,“ mondá, „fogadja tőlem e nem épen nehéz szekrénykében azon összeget hiánytalant, melyet atyja, boldogult testvérem önre hagyott. Tízezer lírát tesz ki. Saját érdeke úgy kívánja, hogy Perugiát mielőbb elhagyja, hogy igy ismerősei kelletlen bámulatát elkerülje. Olykép veszek öntől búcsút, a mint azt magaviseleté által, mely- lyel apai gondoskodásomat jutalmazta, megérdemelte.“ Ezzel távozott s Blanka könyekre fakadt s férje karjára támaszkodva igyekezett ez utálatos házból kijutni. A folyosón egy nöcseléd köpenyt akasztott vállaira, — alig hogy észrevette. Minden ajtó nyitva állt s midőn az utczára kiléptek, az ég piros hajnalfényben úszott. „Én a „Tre pellegrini“-nél a piazza rossán lakom“, szólt Henrik, az öt kísérő hölgyhöz. „Mutassa meg nekem az utat oda. Pihenjük ki nehány óráig az élményeket és azután, az öreg tanácsát követve, vonúljunk tovább.“ Alig tiz perez múlva a vendéglőhöz értek. Csengettek, a portás megjelent, Henrik a hölgy számára szobát nyittatott a magáé mellett. Az ajtónál elváltak s mindegyikök azon elhatározással ment szobájába, hogy az álomban nyugalmat és feledést keressenek. (Vége köv.) Irodalom. Beszélyek. — Irta: Dominkovich Mária, Miskolcz, 1867. Bizománybán Szolcsányi Gy.-nál. 2 köt. ára 2 frt. (M. V.) Nem volt oly beirt papirszelet, melyet Leibnitz- a legnagyobb figyelemmel át nem olvasott volna, ha kezébe került, mert mindenből tudott valamit tanúlni. S ha vannak oly firkák, melyekből csak Leibnitzek tudnának tanulni: vannak olyanok is, melyek a nem L e i b- nitzeket is tudják tanítani. — Dominkovich M. beszélyei ez utóbbiakhoz tartoznak; mi nem kis előny, meggondolván, hogy minél Jöbbeket akarunk tanitni, annál nehezebb a föladat; s meggondolván, hogy a beszélyek legnagyoob része átaláu azon iratok közé szokott tartozni, melyekből tán a Leibnitzek sem tudnának tanulni. — Mert a beszélyekben, ellentétben a szív mélységeit s a jellemalakulás titkos nagy küzdelmeit szélesen festő regénynyel, csak az ügyesen szőtt s gyorsan gördülő mesét keressük, de a psychikai folyamatoknak beülniük kell végbe menniök az olvasás alatt. S ez utóbbinak hiánya fosztja meg becsétől a legtöbb beszélyt. — Mig a német és angol Írók a beszélyekben sem tudják sokszor elhagyni a lelki mozzanatok túl részletező, olykor a szörszálhasogatásig részletes bonczolását; úgy hogy valóban rájok illik Greguss vádja, hogy t. i. az tide természet helyett a halottas kamra bonezolóasztalához vezetnek bennünket: addig a franczia irók valódi mesterek abban, hogyan szőjjék szellemesen a mesét, hogy annak hatása azon lelki állapotokat csörgedeztesse át szivünkön, melyek részletes tárgyalása nem férne a beszélyi keretbe. — Dominkovics M. beszélyeivel ez utóbbi iskolához tartozik. Az ö beszélyei hasonlitnak az üde s Ízletes virágcsokorhoz, melynek illata gyönyörrel tölt el, anélkül hogy maga az illat nehézkesebbé, töraöttebbé és súlyosabbá tenné a csokrot. És ezen körülmény eszközli, hogy beszélycit mindenki gyö- nyörködtetöknek Ítéli, elkezdve az oly olvasótól, ki csak a mesét magát keresi, föl azokig, kik gazdag kedélylyel, müveit lélekkel és sok igényű ízléssel nehézkednek a beszélyi kis mese hullámaira. E 2 fü- zetnyi beszéiygytijteményben a conceptio és alakítás határozott tehetségre, a stil finomsága s könnyedsége hivatott íróra, s a beszélyek moráljának főnkéit nemessége a gazdag lelkű nőre vallanak. Ugyanazért a legmelegebben ajánljuk e beszélyeket müveit közönségünk becses figyelmébe. — Örvendetes tudomásul hozzuk egyszersmind, hogy még a tavasz folytán a t. írónő fordításában Zola Emil: L' Assota- m o i r czitntí, Párisban nagy föltünést keltett s 56 kiadást ért regénye fog megjelenni Szolcsányi úr- mint bizományosnál. Kimutatása azon betegeknek, kik az Irgalmas-Rend egyik kórodájában az 1878-ik évben vallás- és nemzetkülönbség nélkül felvétettek s ápoltattak. 1877-ik évről felmaradt 18, az 1878-ik évben felvétettek 295, ezek közöl meghalt gyógykezelés alatt 24, haldokolva behozatott 7, gyógyítva elbocsáttatott 263, ápolás alatt maradt 1879-re 19. Elmekórosok osztálya alapítvány nélkül: az 1877-ik évről felmaradt 18, 1878 ik évben felvétetett 3, ezek közül meghalt gyógykezelés alatt 0, gyógyítva elbocsáttatott 4, ápolás alatt maradt 1879-re 17. Vallásra né z ve : rom. kath. 273, görög egyesiül; 8, görög nem egyesült 3, evangélikus 18, református 20, héber 12. Állasra nézve: ács 4, asztalos 10, bányász 2, béres, 6 bodnár 2, czipész 22, csizmadia 26, fazekas 6, földmivelö 24, gazdatiszt 4, gépész 2, gyermek 9, hajdú 6, hivatalnok 5. juhász 2, kalapos 5, katona 6, kántor 3, kereskedő 3, kerékgyártó 6, kertész 5, kerülő 5, kocsis 10, kovács 7, koldus 17, köteles 3, kőműves 6, lakatos 8, mészáros 4, molnár 6, napszámos 18, órás 3, pap 4, pinezér 4 rézműves 3, rostás 4, sütő 8, szabó 16, szappanos 2, szíjgyártó 2, szolga 20, szűcs 4, szürszabó 5, takács 4, tanuló 5, timár 2, vinczellér 2, zenész 4, összesen: 334. Ápolási napok ösz- szege 11039. Dr Mestrich Caesar s. k. kóroda főorvos. Jakobovics Rupert s. k. házfőnők. Jegyzet. A magyar tart. főnöki hivatal 1010 számú kimutatása szerint, a betegápoló Irgalmas-Rend kezelése alatti ösz- szes koródákban 1878. évben vallás- és nemzetkülönbség nélkül felvétetett férfi 6772, nő 981, született férfi 3, nő 5. 1877-ik évről felmaradt 853, összesen 8614. Ezek közül megkaU 687, felgyógyult 6966, ápolásban maradt 961, összesen 8614. Ápolási napok összege: 287,678- Ferenczfy Imre s. k. magyarom. Irg.-Rend tart. főnöke. Névsora azon kegyes jótevőknek, kik adományaikkal az annyira szükségelt és rég óhajtott nőiskola felállítását elősegíteni kegyeskedtek, — mely adományokat az egri rom. katb. hitfelekezeti iskolaszék ezennel köztudomásra hozván, azokért nyilvánosan hálás köszönetét mond. (Folytatás) Zakkay Ágoston úr ivén : Vizslovszky Mihály 1 fit. Galcsik János 10 kr. Feix Jakab 10 kr. Szabó Ignácz iparos 10 kr. N. N. 40 kr. Kocb István 1 frt. Szabó Mihály 1 frt. Kudlik Ignácz 1 frt. N. N. 1 frt. Szittner Ferenez 50 kr. Hamza István 10 kr. Csernyus Kálmán 40 kr. Barsy Gergely. 10 kr. N. N. 10 kr. Meininger Ferenez 10 kr. Meixner Ignácz 40 kr. N. N. 20 kr. Heidrieb Jakab 20 kr. Unger Román 1 frt. Mayer János 30 kr. ifj. Murányi Pál 20 kr. Murányi József 20 kr. Bojtos József 1 frt. Sir Gábor 30 kr. Juhász József 20 kr. Sztupka János 1 frt. Stein-
