Eger - hetilap, 1879

1879-02-27 / 9. szám

XVIII. év-folyam

9. szánt.

febrnários 27-én. 1879.

Előfizetési dij:

Egész évre .

5 frt

—

kr

Félévre. . .

2 „

50

Negyed évre .

1 »

30

Egy hónapra.

—

45

„

Egyes szám .

—■

12

r>

EGER.

Hirdetésekért

minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő kr fizettetik.

I’oiiiikiii $ vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (Ijceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóliáz-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi ttj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.

Valamiről, amire szükségünk van.

(M. V.) Egy valaki, akit a népszerűség magasra emelt, azt mondá a gratulálóknak, hogy sohasem az ember csinálja a kort. hanem a kor az embert. Nem azért jut ez most eszünkbe, hogy elmélkedési tárgyul válaszszuk, hanem emlékűnkbe hívja azon sajátságos tünemény, miszerint sokszor oly intézmények keletkeznek a társaságban, melyekre voltakép, komolyan vizsgálva a dolgot, nincs semmi szükség; ellenben olyasminek teremtése, amire valóban szükségünk volna, eszébe sem jut senkinek. Azonban nem hiába mondá az a valaki, hogy nem az ember csinálja a kort ; mert az oly intézmény, melyre komoly szükség nincs, hanem tán egyesek szeszélye vagy experimeutálása hívta létre — lassanként halványul, bágyadoz, miglen kihal. Ellenben az, amire szükség van, ha nem oly alakban is, mint ahogy sikertelenül javaslatba hozatik valaki által: de bizonyára létesül valami módon, úgy hogy az azt szük- séglö társadalmi igény födözetet s kielégítést, nyer.

Városunk társadalmi viszonyai is mutatnak föl több oly intézményt, melyek fölöslegesek — és mégis élnek, noha éltök teu- gés; ellenben bizony sok szükséges dolog javaslatba hozása a legnagyobb mérvű félreértésnek, leburogatásnak, vagy tudja Isten minek nem tenné ki az indítványozót. — Hja, ez a kis város átka! . . .

Azonban a dolgok ily állása mégsem korlátoz bennünket abban. hogy rá ne mutassunk bal kézzel egy fölösleges, s jobb kézzel egy szükséges intézményre. Nem hallgatunk, noha tán lesznek, kiknek ép föntebbi sorainkkal magunk nyitánk eret az iróniára.

De lépjük át immár a Rubikont — s mutassunk rá az „Uj kaszinóra“, mint oly intézményre, melyre voltakép csakugyan nincs szükség, s mely mégis létre jött, él, de hogyan V . . . S mi hivta létre? Ne bolygassuk ! Tán fájdalmas volna! S hogyan éi ? Nem virágozva, nem gyümölcsözve — hanem . . .

S ki hinné, mégis csak volt valami szükségérzet városunk közönségében, mely kielégítését várta, sőt tudalmatlanúl tán, de követelte, s az Uj kaszinót létre hivta! És a szükségérzet tart még most is, tán égetőbb mint egykoron, és napról napra világosabb, hogy az Uj kaszinó azt nem birja kielégíteni!

E szükségérzet. e kielégítést váró igény: a városban levő intelligens elemnek tömörülése, hogy súlyt n y e r j e n a nem intelligens elemmel szemben; hogy mondhassák: „Mi is vagyunk“; sőt: „Számot teszünk.“ Legyünk őszinték; hámozzuk le azon mellékgoudolatokat, érzelmeket, rétegeket és sok sziszót, melyek a fönt kimondott sejtésszeru alapgondolatot úgy környezik, mint a gyümölcsben a csirát a mag, a magot a gyümölcs teste, ezt a héj; nézzünk szemébe az életelvnek, mely napfényre törekszik a burok alól: nincs-e igazunk? . . .

Mert annyi áll, hogy városunkban nincs elég erős középosztály ; ellenben a pórság nagy számú, az intelligeutia pedig szétszórt. Ez utóbbi nem amalgamizálódhatik a középosztálylyai, ez pedig gyönge a pórság ellensúlyozására; ez szüli, hogy nálunk sok kapatos pór és sok gatyás úr van, — az igazi urak pedig nem képesek a társadalmi téren érvényesítői magukat rniut „urak.“ Szervezetlen szétszórtság, bizalmatlan szükkeblüség, elkülönzö hidegség, meddő visszavonuitság, léha csüggetegség minden jobb varasa iránt, s egyéb ilyes vonások jelzik társadalmi viszonyaink ar- c/.ulatát. Az élet üdesége helyett ízetlenséget, az őszinte melegség helyett merevséget, a tetterő s önérzet helyett kislelküséget s apró hiúságokat látunk az úri osztályban. Folytathatnák a recriminatiók sorozatát tovább is; de jobb a dolog végére térve konstatálnunk, hogy az úr mégis úr, az intelligeutia mégis csak intelligentia marad, mely elvégre is életjelt ad magáról, bármi módon, mint a lethargía, — mely még sem halál! Így lön, hogy a nehány úr által évek előtt a lyceum egy szobájában kezdeményezett, kaszinócska bizonyos viszonyok lökése alatt a mostani Uj kaszinóvá nőtte ki magát. Azonbau ez Uj kaszinó, természeténél fogva nem adhatván meg társadalmunkban az intelligens elemnek azt, ami ennek igénye: nem örvend valami nagy virágzásnak, s mint itt-ott rebesgetik.' várható, hogy ismét összezsugorodik azzá, ami volt kezdetben — vagy teljesen is megsziinend!

Azonban ép azon alapelv, melyet jelzénk mint az intelligeutia igényét, tengödtetni fogja még az Uj kaszinót; és ép e körülményből veszünk bátorságot maguuknak, rámutatni egy oly intézményre, melybe mig egyrészt könnyen átalakíthat az Uj kaszinó. — könnyebben mint ha az akarna maradni ami most — addig másrészt amaz uj intézmény, úgy hiszszük, jobban ki fogná elégitni az intelligentia igényét!

(Vége köv.)

A párviadalról.

(Folytatás.)

Tagadhatatlan, a becsület-ügyek kérdése körül alapos vád terheli az igazságszolgáltatást is, mely eddig nem gondoskodott arról, hogy a becsület megsértése törvény utján, kielégítő megtorlást uyerjen. Hogy a becsületsértés, mily alárendelt kérdésnek tekintetett. mutatja azon körülmény, hogy nemcsak a fenyito igazságszolgáltatás körébe — az 1878. 5. t. ez. meghozásáig — fel nem vétetett, de, daczára annak, hogy a nemes és nemnemes között fennállott válaszfal, az 1844. évi 4. 5. és az 1848. évi 8. 9. úgy az 1871. évi 52. törvényczikk 7. §. által lerontatott, a becsületsértési dijak közötti különbség meghagyatott, s mint egy rég elavúlt és lomtárba került rendszer szomorú emléke mostanig épségben vau. Ennek értelmében Ítéltek s Ítélnek ma is a bírák, s igy a becsületében sértett felperes , ha nemesember 100 irtot illetőleg ebből 2/s rész az államkincstár javára esvén — 33 frt 33/'3 kit. ha nemnemes akkor 20 frt, — illetőleg az államkincstár */3-nak levonásával — csak 6 frt 66'2/3 krt kap, azaz hogy kapna, ba lenne mit exequálni a becsliletsértön; de mivel a rágalmazás- és mások becsületének sértegetésével foglalkozó egyének rendszerént a társadalom műveletlen és vagyontalan osztályából kerülnek ki, kiknél kielégítési alapot microscopium segélyével sem lehet felfedezui, a legtöbbször az az eset áll elő, bogy a becsületében sértett s törvényes elégtételt kereső felperes azonfelül, hogy az Ítélet, végrehajtása eredményre nem vezetett, tehát tényleg elégtételt nem is nyert, még a költségeket is megfizetheti.

E visszás helyzet megszüntetésére is a magyar büntető törvénykönyv van hivatva, mely a becsületsértési ügyeket a polgári peres eljárás tárgyai közül kiemelve, saját körébe vonja s gondoskodik arról, bogy a becsületsértés és rágalmazás kellően megfeny ittessék.

Kívánatos volna, hogy ezen eléggé szigorú törvény lelkiismeretes alkalmazása által, a napjainkban annyira lábra kapott rágal- mazási és becsületsértési mánia gyökeresen kiirtassék.

Ki ne ismerné a sajtószabadság bö köpenyege alatt a hírlapirodalom terén annyiszor büntetlenül űzött botránykoztató túlkapásokat? Hány van pl. az u. n. „politikai nagy lapok“ között, melyek teljesen ignorálva az irodalmi illemet, személyeskedés, sértő, gyanúsító, rágalmazó kifejezésekkel kivannak hatni s érdemleges érvek, tu-