Eger - hetilap, 1879
1879-02-20 / 8. szám
58 Azt az előbb elmondottak folytán tudjuk, hogy a cselédköny- | vet a gazda cselédjének csak tényleges kilépése alkalmával van jogosítva és kötelezve átadni. A cseléd azonban természetesen nem a kilépés napját, hanem már előbb gondoskodik új szolgálatról, mivel pedig cselédkönyve még nincs kéznél, önmagától merül fel ama kérdés, minő alapon történjék a szegödés ? A cselédet kereső gazda előtt nem lehet közönbös cselédjének minősége, mert érdekében van tudni használható-e és mennyiben a szolgálatát felajánló cseléd. Erre nézve két eset állhat be, vagy hisz a gazda a szegődő cseléd és közvetitöje (cselédszer/.ö) puszta szavainak, melyekben közönségesen el van mondva, hogy a felfogadandó minden házi munkához ért, és ennek alapján jóhiszemüleg szegődted, mi azután igen gyakran, talán legtöbbnyire, boszantó jelenetre ad alkalmat, midőn a cseléd tényleges belépésénél kitűnik, hogy az semmihez sem ért. Az ily ügyletnek közönséges vége, a cseléd mi előbbi eltávolítása szokott lenni. Vagy lebet hogy a gazda mielőtt cselédet fogadna, anuak döbbeni gazdáinál tudakozódik a szegődő eseléd tulajdonai felül, mi azonban sokszor lehetetlen, legtöbbnyire pedig igen kellemetlen. Mindezek megelőzése szempontjából kívánja a törvény az elbocsátási, vagy szolgálati bizonyítványok kiállítását, melyekben a gazda cselédjét minősíti, vagyis bizonyítja, hogy a cseléd hasznavehetö-e és mennyiben, vau-e cselódkönyve, nincs-e kifogás hűsége, szorgalma, ügyessége, erkölcsi viselete ellen stb. E bizonyitvány a cseléd kérelmére okvetetlen kiadandó, ellenkező esetben az illető gazda 40 frdg terjedő pénzbírsággal, esetleg 8 napi fogsággal íenyittetik, nemkülönben köteles a gazda cselédjét lelkiismeretesen minősíteni; mert a gazda, ki tudva valótlan minösitést ad, az abból eredő kárért felelős 8 ezenfelül 50 írtig terjedő birsaggal fenyitendö, a mennyiben az eset körülményei bűnvádi eljárást nem igényelnének. E bizonyítványt a cseléd szegödésekor felmutatván, ez által némi garantia nyujtatik a cselédet kereső gazdának az iránt, hogy a bizonyítványban körülírt minősítés a tényállásnak megfelelek, minek folytán a gazda nem kénytelen magát teljesen véletlenre bizni, midőn cselédet fogad. Ennek azonban csak akkor lehet a várt jó eredménye, ha a közönség saját érdekét felfogva, a törvény ide vágó intézkedéseit, egyöntetűen, közösen végre fogja hajtani. E szolgálati bzonyitványt a cseléd-szegődéskor az uj gazdának átadni, az pedig átvenni és megőrizni köteles, a mulasztás e tekintetben 25 írtig terjedő pénzbírsággal büntethető, sőt a mennyiben a cseléd utólag más gazdához szegődnék, ki a szolgálato bizonyitványt átveszi, ez utóbbihoz köteleztetik beállaní, az előbbi tehát hatósági kényszert, a cseléd beállása tekintetében nem alkalmazhat. — Azon gazda pedig, ki a bizonyítványokat átvette, jogosítva van kényszer eszközöket alkalmazni, amennyiben szegődött cselédje hozzá beállani vonakodnék, s az ily cseléd még 5—20 frtnyi pénzbírságban, esetleg 10 napig terjedhető fogságban is elmarasztalható. Viszont oly gazda, ki már előbb elszegődött cselédet tudva felfogad, nemcsak a foglalót veszti el, hanem 10—40 frtnyi birsággal, esetleg ennek megfelelő fogsággal fenyithetö. Ez utolsó pont nálunk igen gyakori esetben volna alkalmazható és kiválólag hivatva volna a cseléd-csábitásoknak elejét venni, a mennyiben nem ritkán megtörténik, hogy egy jóra való cselédre, ki a házi munkákra igen alkalmas, nem egyszer valóságos vadászatot tartanak, amennyiben különféle Ígéretek, bérfeieuielés s más kedvezményekkel az előbbi szolgálatból elcsábítani igyekeznek. Ily esetekben tanácsos minden álszégyent s kíméletet félrevetni, s az illetőket a törvényben körülirt hatóságnak feljelenteni, hadd nyerjék el méltó büntetésüket, mivel ezek rontják leginkább cselédeinket és a cseléd törvény szigorú végrehajtásának más úton alig meggyőzhető akadályát képezik. Megjegyzendő végre, bogy az ily cseléd bizonyítványokra 15 kr. bélyeg teendő, mely a családi viszonyt felmondó fél terhét képezi. Lássuk még főbb vonásokban azon jogokat, és kötelességeket, melyeket az 1876. XIII. t. ez. a gazdákra ró. (Folyt, köv.) Ignotus. Sajtó-ügyi végtárgyalás. F. hó 17-én folyt le törvényszékünk előtt Földváry Kálmán és Endrey Gyula megyei aljegyzők, mint a „Hevesvármegye“ czimü lap volt szerkesztői ellen, még múlt év júliusban megindított sajtóper végtárgyalása. Nevezettek ugyanis azzal vádoltattak. hogy lap- jókban biztosíték letétele nélkül politikai czikkeket tárgyaltak, s igy az 1848.18 tcz.30-ik §-át megszegték, mivel a vádlevél szerint: „Nevezett lap már 1877 decz. 11-én megjelent mujat.-számának ve- zérczikkében, a küszöbön levő tisztújitás alkalmából, az összes ellenzéki árnyalatoknak, az úgyis szerinte lazán összefüggő kormánypárt szétrobbantása czéljából leendő egyesülése kérdéséből — az ezt követő czikkben pedig a megyei rendszer — mint az alkotmányos szabadság szükségességéről elmélkedik. — A 8-ik számban a polit. pártok állását festi s a városi képviselők választásánál követendő irányról értekezik. — A 16-ik szám „különfélék“ rovatában az u. n. „egyesült ellenzék“ politikai pártnak életrevalóságáról mond bírálatot. — A 21-ik számban „Mi történik a nagy világbanV“ czim alatt a külpolitikáról elmélkedve, elitéli a diplomaták működését, mondván ámítják egymást, a népeket s önmagukat stb. — A 25 ik sz. „Nyílttér“ rovatában közli egy politikai pártnak az orsz. kép- vis. választásra vonatkozó fölhívását, s általában véve az eddig megjelent számok tartalmából kétségtelen, mikép e lap határozott polit. pártállást foglalt, melynek tüzetes programmját előadni — legutóbbi számaiban megjelent előfizetési felhívásaiban, hol a Hevesmegyében megjelenő két polit. lapnak polit. irányát kárhoztatja — Ígérkezik is.“ — A vádló kir. al-ügyész az incriminált czikkek felolvasása s a bizonyítási eljárás bevégeztével, a kőzlött politikai czikkek által nemcsak törvényszegést, de jogsértést is látván vádlottak által elkövetetni, Földváry Kálmánt — tekintve, hogy már egyszer sajtó-ügyben büntetve volt. — 6 havi fogságra és 600 írt pénzbírságra, Endrey Gyulát pedig 2 havi fogság és 300 frt pénzbírságra kérte elitélni s a fogsági élelmezési költségekben marasztalni. Földváry Kálmán védbeszédében mindjárt azon indokok szellőztetését kisérti meg, melyek Tóth Mór kir. ügyészt, a vádlevél beadására bírták, azonban emiatt az elnök által többször rendre- utasítva lett. Megjegyzi, hogy már egyszer a gyöngyösi törvényszék által hasonló ügyben elítéltetett, azonban még most sem tudja hogy akkor miért lett Ítélve, mert a bírák az Ítéletet egy szóval sem indokolták, s ö akkor elitéltetésének egyedüli indokát abban látja, hogy szélsőbaloldali volt, s mivel most is az, a kir. ügyésznek könnyű az általa szerkesztett lapra ráfogni, hogy az párt-politikát üz, mivel azt hiszi, ha a szerkesztő párt-ember, a lapnak is párt-lapnak kell lenni; pedig ez nem áll. Különösnek találja, hogy mig az incriminált czikkek két elseje 1877 deczem- berben kelt, addig a vádlevelet csak 1878 juh végén adta be a kir. ügyész, s igy ha már a deczemberi czikkben törvényszegést látott, kötelessége lett volna a vádlevelet azonnal benyújtani. Megjegyzi, hogy a törvény praecise meghatározza minden bűntény fogalmát, de itt oly hiányos, hogy a szerkesztők elmarasztalása egyedül a bírák önkényétől függ, mivel még a litánia szerzőjét is lehetne politizálással vádoini. mivel az próféták és patriarchák királynéjáról beszél, s azt mondhatja rá a kir. ügyész, hogy királynét oetro- yál a menybéliekre, már pedig ez fontos polit. actió. Kéri a czikkek elbírálásánál a törvény szellemében eljárni, mert a sajtó törvényt nem szabad policiális eszközzé lealacsonyítani. Fischer Soma ügyvéd, mint Endrey Gyula védő ügyvéde, az 1848-iki vívmányok legszebbike, a sajtótörvényről értekezve, megjegyzi. hogy annak infentiója nem lehet szeplőtlen jellemű, tehetséges férfiak minden ok nélkül való üldözése. A mutatvány szám incriminált czikkeire vonatkozólag, felhozza, hogy azok vád tárgyát nem képezhetik, mivel az 1848. 18. tcz. 28. §-a értelmében azon sajtóvétségek, melyek, hivatalból iildözeudök, 6 hó alatt elidösülnek itt pedig az incriminált czikkek és vádlevél kelte közt több időköz van. Ezután az egyes czikkek elemzéséhez tog s azok nem politikai tartalmát beigazolván, védenezét felmenteni kéri. Endrey Gyula vádlott a sajtó fontos hivatásáról elmélkedik, megjegyzi, hogy valamint a sajtó szabadságát gátló törvények zsib- basztólag hatnak a nemzeti szellem és állami élet fejlesztésére, ép úgy a teljesen korlátlan sajtónak is kinövései vannak, melyek ki mondhatlan károkat okozhatnak egy nemzetnek úgy a köz mint magán-életében. A vádra vonatkozólag felemliti, hogy politizálással vádoltatik, holott ehhez nem volt joga, s ha valóban politizált, bün- tettes8ék meg a törvény értelmében, de kérdi a törvényszéket: hol van oly törvény, oly jogtudós, ki úgy definiálja a politika fogalmát, hogy az a kir. ügyész álláspontját csak részben is igazolná. Tiltakozik a kir. ügyész azon eljárása elleu, hogy az incriminált czikkekböl kikapkod egy-egy mondatot, s ráolvassa, hogy: itt a politika; mert szerinte egy hírlapi czíkk irányának megítélésénél, az egész czikk terjedelmében mérlegelendő, mivel nem olyan természetű egy czikk, mint a búza, hogy mustrát lehessen belőle adni. Úny vette észre, hogy a kir. ügyész lapjokban a megyei ügyek rovatát találta politikaiaknak, de erre vonatkozólag hivatkozik az összes nem-politikai lapokra, melyek valamennyien tárgyalnak megyei ügyeket, mivel ezen lapokat a megyei élet és intézmény utolsó foszlányaihoz oly élénken ragaszkodó megyei közönség tartja fenn, s megjegyzi, hogyha a megyei ügyek polit. természetüeknek ismer
