Eger - hetilap, 1879
1879-02-06 / 6. szám
45 olvasták előtte az Ítéletet, meglehetős hidegen hallgatta azt, csak , azt kérte, hogy ne akaszszák föl, hanem katonásan, golyóval végez zék ki. Kérelme azonban nem teljesült, fölakasztották. A kivégzést I Kozarek hajtotta végre. — Amnestia fog adatni őfelségéik ezüst menyekzöjealkalmával. A főügyészség már fel is hivta a fegyházak igazgatóit javaslat- tétel végett. — Diák-vándorlás. A pizai pórnép és a diákok között legközelebb komoly kimenetelű összekocczauások történtek, a melynek következtében a hallgatók tömegesen kezdik odahagyni a pisai egyetemet, annyira, hogy sem a polgármester sem a rector, sőt a közokt. ügyi miniszternek sem sikerült eddig a dolognak elejét venni, mert minden igyekezetük daezára saját személyes biztosságuk érdekében és hozzátartozóik sürgetéseire is számos egyetemi hallgató hagyta el Pizát. A súrlódások politikai természetűek A kezdeményezés azonban a diákok részéröl történt, hanem az inter- naczionalÍ8ták kihivó és gunyoros modora szolgáltatott impulsust a viszonyok elmérgesedésére, mely végre véres összeütközésekké fajult. A pórnép kebeléből toborzott internaczionalistáknak különösen éjjeli orvtámadásai ingerelték föl végképen a diákokat, és mintán a felsöség semmiféle komoly intézkedést nem tett e kihágások és gyilkos támadások meggátlására, legközelebbi szombaton tartott gyűlésükön elhatározták az egyetemi hallgatók, hogy valamennyien ki fognak Pizáboi vándorolni. * A világ legnagyobb hordája most készült el Hendricks car- bondalei műhelyében. A hordó tízszer nagyobb a hires heidelbergí hordónál, mert 20 láb magas 50 lábnyi átmérővel. Csak a vasab- ronesok hét tonnánál (140 ang. mázsa) többet nyomnak. A hordó egy Hendricks által föltalált papirfélével van kibélelve, mely azt a tartalom hatása ellen teljesen megóvja. * A Boszniában levő csapatok, mint hírlik, tavaszkor új csapatokkal váltatnak fel, nevezetesen a most Prágában, Theresienstadtban és Pilsenben állomásozó ezredek fognak Boszniába küldetni. * A Duna, mely több helyen kiöntött s nagy károkat tett, a legújabb budapesti hírek szerint, apad, mi azonban korántsem azt jelenti, bogy most már az árvízveszélytől nem kell tartani; mert a jég Ercsinél és másütt is áll s roppant torlaszokat képez, melyeket torpedo-robbantásokkal sem sikerült eddig elhárítani; tehát a gyors olvadás még mindig veszélyt hozhat. * A heves megyei jófékony nőegylet. által f. hó 18 án bazárral egybekötött bál alkalmával felülfizettek: gróf' Almásy Kálmánná 44 frt, gr. Keglevich Gyuláné 20 frt, Dr. Samassa József 20 írt, Babies János 10 frt, Begovcsevics Robert 10 frt, Györgyényi Ignácz 10 frt, id. Samassa János 10 frt, Herzfelder Manóné 10 frt, if). Samassa János 5 frt, Szele Gábor 5 frt, Danielik János 5 frt, Beöthy Lajos 5 frt, Beöthy Samuel 5 frt, Dezseöffy Lengyel Ilona 5 frt, Babies Béla 5 frt, Kovasóczy István 5 frt, Párvy Sándor 5 frt, Unger Román 4 frt, Gyulay Pálné 4 frt, Okolicsányi Józsefné 3 frt 70 kr, Porubszky István 3 frt, Kovács Kálmán 3 frt, Schvarcz Herman 3 frt, Braun Károly 3 frt, Nánásy Csernyus Amalia, Hoff János, Samassa Jánosné, Kösztler József, Farkas Helebnmtb Of,ilia, Kósa Györgyné, Szuhányi Jánosné, Malatinszky György, Vrabélyné, Holló Mihály, Streimelvögerné, Hartl Edéné, Schönberger Soma, Schvarcz Adolf, Sidlauer Dávid 2 forint; Gosztooyi Béla. Kürtby Sándor, Györfy Kálmán, Dézsán Károly, Babies István, Bernekker Fererenczné, Bucher Teréz, Brieger Adolf, Buzátb, Terscsánszky Dezső, Csernyus Géza, Fiitöp Józsefné, Mészáros Istvánná, Musze- nics Jánosné, Márlonffy Lászlóim, Fátray, Sebök László, Bayer Jánosné, Kaszab Bertalan, Doleischné, Rózsa Gnsztávné, Köllner Hartl Irma, Kronbergerné, Konn Soma, Nékám Endréné, Gáspárdy Géjzáné, Jankovics Adolfné, Simaczius Gusztávué, Éliássy Ferenezné, Adám Józsefné, Greiner Miksáné, Fraucz Aiajosné, Gariup Péterné, Szeykora K. tanár 1 frt; Bayer Józsefné, Kohn Jágó 60 kr; Be- niczky Zsigmondné, Vavrik Béláné, Veis Tivadarné, Lipcsey Péterné, Kovács Mihályné, Lévay Jánosné. Csontos Gusztávné, Posgay Antalné, Gebhardt Sándorné, Turján Francziska, Mózer Antaine, Békefy Lipótné, Ürményiné, Ringelhann Imréné, Szurmak Rezsöné, Plankné, Kánicz Lipótné, Kelemenné, Steinhäuser Istvánná, Megó Józsefné, Gáspárdy Gyuláné, Szalay Lászlóné 50 kr, (Folyt, köv.) * Hiba igazítás. Múlt számunk hozta Csillagh M. úr versének IV. vsz. 6. sorában e. h. „földön“ — olv. „fölhön“, s a 7. sorban e. h. „árnyazatán“ — olv. „árnya aztán.“ * Rendőri hírek Liptói András ti haméri pásztor f. évi január 31-én a pinezék között halva találtatott. Hullája orvos-rendőri bonczolás ala vétefrvén, a vizsgálat agy szélhüdést constatált. — folyó évi február 5 én délelőtti órákban ismeretlen tettes által K o- vasoczy kanonok úr lakában az inasi szobából — mig az nehány j pillanatot a kertbe távozott — 11 evő, 2 nagy szedő és 6 kávés ezüst kanál ellopatott. Helyben és a közelebb eső városok hatósága utján rögtön nyomozás indíttatott. — Eger város belesendő r i kapitányságának január havi kimutatása. — Jauuár hóban a végrehajtó közegek közt jelentékenyebb összeütközés nem történt. Letartóztatott volt összesen: 217- egyén. Ebből: Törvényszékhez küldettett: 13, Fenyitö járásbírósághoz 16, Dologházba 7, Kórházba 12, katonai hatóságtól 7, Rendőrileg fenyitte- tett 118, igazolás után elbocsájtatott 20, eltoionezoztatott 24. — E szerint múlt évi deczemher hóval szemben, midőn az összes száma a letartóztatottaknak 170 volt, a közbiztonsági állapotok hanyatlása tapasztalható. Indoka a közbe eső vásár, folyamatban lévő ujonezozás, és Boszniából visszatérő katonák elbocsájfásában leli magyarázatát. Helybeli gabna-árak: Tiszta búza 6.20—8.20; rozs és kétszeres: 5.20—5.50; árpa-. 5.—5.40; kukoricza : 4—4.20; zab: 4.20—4.40 métermázsánkint C S A E IT O ZEÜ. Egy emlékezetes éj. Meiszner Alfréd beszélye. (Folytatás.) A leány, elbeszélése közben, fülig pirult, sóhajtott, egy ideig elhallgatott s aztán tovább folytatá: „Én valóban oly balga valék, hogy a hágcsót magamhoz vevén, két estvén az erkélyről leboesáj- tám. De házi sárkányunk öreg szemeivel igen élesen lát. Éjjel nappal körüljár, mindent hall, mindent kifürkész. Ma reggel szobámban elzárt szekrényemet, melyben leveleimet örzém, feltörve találtam, s midőn nagybátyámhoz mentem, a levelek mellette az asztalon feküdtek. Bár soha egy újjal sem érintettem volna azokat, inkább tüzes parázshoz nyúltam volna! Nagybátyám fel volt bö- sziílve — s fenyegotve követelte, hogy a tiszt nevét felfedezzem — s én megnevezém. Most már szobámban őriztetett s midőn az éj beállott, kényszeritett, hogy igy öltözködjem fel, a mint ön itt lát, selyem ruhában, a menyasszonyi fátyollal, ez átkozott fátyollal hajamban! Mint a megtébolyott állok itt. De soha, soha nem vártam oly büntetést, melylyel most sújtani akar. És most mindent felfedeztem ön előtt, ön mindent tud. Nagybátyám a sötétben maga erősítette a kötélhágcsót az erkélyhez, hogy — öt felcsalja!“ Henrik, ki most már világosan belátta a dolog mibenlétét, mindamellett rendkívül meg volt ütödve a körülmények sajátszerü összefüggésén. Mégis úgy találta, hogy a véletlen jobban beavatkozott az ö életébe, mint ez másoknál lenni szokott, s csodálatos játékot űzött vele. Olyasmit érzett, mintha végzetszerüleg saját akaratáról le kellene mondania s homályos, előtte rejtve levő czél- zatok szerint cselekednie. Időbe telt, mig magához tért. Aztán igy szólt: „Kisasszony, ön rendkívüli bizalmat tanúsított irántam. Tehát lássa, hogy arra méltó vagyok. Közel van nagybátyja?“ „Gondolom, a nagy teremben tartózkodik. Mintha lépteit ott hallottam volna.“ „Nem hívná elő?“ „Igen szívesen.“ Blanka felnyitotta az ajtót, de az öreg úr gúnyos udvariassággal már elébe jött. „Uram“ mondá Henrik a legölhatározottabb arczkifejezesse!, melyet ily körülmények között csak ölthetet,t, s azon hiedelemben, hogy miodent becsületérzetének megfelelöleg fog tisztába hozhatni „Én újólag ismétlem ön előtt, hogy személyemben téved. Engem utonállók üldöztek s erkélyére menekültem, melyről kötélbágcsó függött »Iá. Ez a egész. Ön azt követeli tőlem, hogy unokahugát nőül vegyem. Fordúljon e követeléssel ahhoz, kit illet. Engem arra nem kényszeríthet s e fiatal kisasszony érzelmein sem szabad önnek erőszakot elkövetni. Oly században élünk, melyben minden egyesnek személyi szabadságát törvények védik. Azonfelül, habár idegen vagyok, nem állok oly védtelenül mint talán véli! Nekem barátjaim, hatalmas, igen befolyásos barátjaim vágynak —“ „Ej, ej“, vágott szavába az öreg, „ön éjnek idején a gondjaimra bízott uuokahugom szobájába lopod/.ik s nem volna az ö kedvese? Különös! Hogyan jut öu ez órában e teljesen elhagyatott s járatlan utczába? Hogyan higyjem az üldözőkről mondott meséjét? Ön az, kinek tartom és Blanka becsületét helyre fogja állítani azáltal, hogy kezét nyujtandja neki!“ „A kisasszony“, válaszolá Henrik, „épp oly jó mint szép, egybekelésünk más körülmények között rám nézve igen megtisztelő lehetne; de — a mint a dolog áll, az ön ajánlatát a leghatá- | rozottabban visszautasítom.“
