Eger - hetilap, 1879
1879-12-23 / 52. szám
413 Kef itt ballék, az enyiraekbel oly éles ellentétben állottak, hogy azok érvényesítéséről e helyen lemondottam. Byront és Puskint égig emelék s Heinét nevezték Németország legnagyobb költőjének Barátom hiába kísérletté meg Goethét védelmezni; hát még Schillerrel hogy bánták! Öt egyenesen minden müérzék nélkül valé rajongónak nyilvauiták. Később a természettudományok is szőnyegre kerültek, s böseres alkalmam volt ezen magokat nihilistáknak nevező emberek sajátságos és a modern kultúra vívmányainak ferde felfogásából eredő uézleteit megismerni. Csakhamar meggyőződtem, hogy Büchner „Erő és auyag“-a az ö evangéliumok s Heine az ö prófétájuk. Megvallom, nem jól éreztem magamat e körben s raegkönnyeb- bijjve éreztem magamat, midőn barátom a thea-ozsonna után felkelt s búcsút vevénk. „Valóban e látogatás tetemesen kibövité emberismeretemet,“ mondám bará ómnak ütközően „8 a délután folyama alatt sokszor kellett ama közmondásra gondolnom, hogy sok mindenféle koszto- sa van az úristennek.“ Ezután is gyakrabban találkoztam nihilistákkal s sokszor volt alkalmam az emberi szellem e csodálatos tévedését tanulmányoznom. Bizonyos, hogy a nihilismus egyrészt szüleménye a mi forrongó korszakunknak, melynek messze szétágazó véleményei és törekvései nem tál., .ak még szilárd sarkpontra, másrészt azonban nem a véletlen dolga, hogy ez irány épen Oroszországban keletkezett. Itt az egész nyugat európai kultúra a nép gondolkodásmódjába akképen van beoltva, mint a nemes gyttmölcság egy vad, görön- C8Ö8 törzsbe. Nem is csoda, hogy ily különnemű elemek mellett ily rút kinövések képződtek, miután az importált eszméket még nem értették meg jól s annál kevésbbé emésztették meg kellőleg. Azonfelül van az orosz nemzeti jellemnek egy vonása, melyből a nihi- üsticus irány kinőtt. Mindenki, kinek alüalma volt e vonást közelebbről megismerni s e mellett tapasztalta, mi jelentősége van az oTő«zoknál a „nicsevo" szónak, igazat fog nekem adni. Értem alatta azt a határtalan könnyelműséget, melyet az orosz az élet mindennemű viszonyaiban tanúsít, semmibe sem vevén anuak javait. Valamely paraszt vágtatva hajt a völgynek s egy mellette el- menö figyelmezteti, hogy az egyik kerékből kiesett a szeg, úgy hogy kocsija minden pillanatban feldőlhet. „Nicsevo;“ kiált vissza a paraszt; megpróbálja, vájjon tovább juthat-e igy is, vagy nem. Vagy Sz.-Pétervárott a híres Patti énekel s az egyik ismerős azt mondja a másiknak, hogy estve a színházba akar menni, mire ez utóbbi figyelmezteti, hogy 25 rubelen alól nem fog jegyet kapni, — „Nicsevo!“ rá a válasz Nem tesz semmit. Ki a níhílismust pontosabban akarja megismerni, mint a hogy on e futólag papira vetett vázlatban előad áthatott , az olvassa el a genialis Turgenjev munkáit, különösen az „Atyák és fiaik“ czi- müt. Az ellentét a korábbi nemzedék positiv és a jelenben elönek negatív életuézlete között itt művészileg, a valóságnak megfelelő hűség- és élénkséggel van rajzolva. Pazaroff, az orvostanuló, a nihilistának igazi typusa. * !E=£_LJ=ci_b '"CrZÉE. * Jász-Nagy-Kún-Szolnokmegye s egyszeremind Kecskemét főispánja Kiss Miklós közéletünk egyik kimagasló alakja, e hó 15-én szülővárosában, Kecskeméten, 58 éves korában elhunyt. Mint halljuk, helyére Horthy István, a Tisza-párt régi hive van kiszemelve. * Gyászhir. Deák Lajos cs. és kir. nyug. lovas-kapitány városunk egyik derék s a közügyek, de főleg városunk szebb jövője iránt melegen érdeklődő és ez irányban tevékeny polgára, mint a megilletödéssei vett gyászjelentés velünk tudatja, meghalt. Az elhunyt családja által kiadott gyászjelentés igy szól : Deák Lajosné, szül. Pavlovszka Anna, mint özvegy, — továbbá Deák Biri, Major Mór özvegye Csik-Szépvizeu, Deák Alajos, nyug. kapitány Beszterczén, Deák Vilma és férje Bartos János, ministeri tanácsos Bécsben, mint testvérek; — Cbotek Sándor, cs. kir. kapitány Becskereken, mint unokaöcs, mély fájdalommal jelentik, a hőn szeretett, felejt- hetlen férj, illetőleg testvér és nágybátya Csik-Szépvizi Deák Lajos, cs. kir. nyug. lovas kapitány, 1879. évi deczember 20-án esteli 6 órakor, a haldoklók szentségének ajtatos felvétele után élete 70-ik évében, végelgyengülés következtében történt elhunytál. — A boldogult hűlt teteme hétfőn, decz. 22-én d. u. 3 órakor a derék katonát és polgártárst megilletett közrészvét mellett tétetett sírba. Az örök világosság fényeskedjék neki! * Az egri országos vásár a jövő évi január hó 10. 11-én fog megtartatni. * Az egri ifjúság f. évi decz. 31-én vagyis Sylvester napján, ! a helybeli szegények javára, az ó-casino termében, tombolával egybekötött zártkörű tánczmulatságot (Kränzcbent) rendez. Kezdete 8 órakor. Belépti díj szernéiyeukint 1 frt. Kik meghívást nem kaptak volna, szíveskedjenek ez iránt özv. Wertheimerné nyomdájában jelentkezni. A rendező bizottság. (Reméljük, hogy ezen élvezetesnek Ígérkező tánczmulatság, tekintve, hogy tiszta jövedelme az Ínséggel küzdő embertársaink felsegélyezésére van szánva, mennél látogatottabb leend. Szerk.) * Az eger-f,-abonyi vasúti szárnyvonal november havi kimu- rafása. Elutazott személy 2772. érkezett 3277 ; érkezett áru 1.824,000 klgr., elszállitatott 5i7,800 klgr., miből a borra 189,900 klgram esik. — Az ifjúsági olvasókör f. h. 19-én tartotta meg évi zárgyii- lését; Dr. Kohn Jágó egyleti elnök tiszttársai nevében is megköszönvén a bizalmat, melylyel őket a kör tagjai körülvették: bejelenti a tisztviselők lemondását. E hó 25-én megejtendő új választásig a kör ügyeinek vezetését 3 bizalmi férfi vette át. Az új választásnál az alapszabályok értelmében a kör azon tagjai, kik bárminemű tekíntetbee kötelességeiknek eleget nem tesznek a választás napjáig: szavazattal nem fognak bírni. Új tagokat a kör szívesen fogad kebelébe. — Alkalomszerüuek találjuk fölemlíteni most azon panaszokat, melyek az „ifjúsági olvasókör“ ellen itt-ott hangzanak ; különösen élesek ezen panaszok a könyvtár rendetlen kezelése miatt , továbbá hangoztatják a kör fölöslegességét is, mert a kör az alapszabályaiban körülírt czélokat figyelmén kivül hagyja, vagy legalább a szükséges szellemi eszközöket nem szerzi meg, melyek a czélok elérésére okveti-, nül szükségesek. — Apró bajok. Áldott város ez az Eger! — mindenki úgy cselekszik benne, ahogy úri passiójának tetszik s könnyebben esik. Az pedig bizonyosan könnyebben esik a kocsis úraknak is, lovaknak is, hogyha a sóház előtti térre kell csak a havat hordani, mint ki az Óperenczián túl a vásártérre és a pástokra. Az illető közegek jó tréfát csinálnának, ha a háziurakat arra kényszeritenék, hogy a sóház környékéről az udvaraikról oda hordott havat vitessék másfelé. — Olyan szépek azok a jégcsapok, tündöklők s átlátszók, mint a hegyi jegeczek; a napsugarai olyan szép szivárvány-szinbe öltöztetik, ha megtörnek rajtok; — de különösen szép és nagy az a kér jégcsap, melyeket az erős fagy a gőzmalom patakfelöli oldalán a csatornák szájához fagyasztott a czipész inasok gyönyörűségére és az arra járók ijesztgetésére. Beillenének fiók-jéghegyeknek. Mi csak arra vangyunk kiváncsiak, hogy előbb leverik-e onnan, mint sem a jégcsapok vernének agyon valakit, ha leszakadnak jószántokból ? * A regény vége. Tóth János egyszerű ember volt, mesterségére nézve szabó; azonban jónak látta addig, mig az ipar-prob- lemák megfejtetnének egyik vagy másik irányban, portás szolgálatot vállalni. Amint jónak látta, úgy is cselekvők : elszegődött a ser- vitarend kolostorához, mint portás-, felesége pedig a Czifra-parton lakott s volt ideje gyönyörködni a pompás kilátásban. Tóth János azonban iparkodó ember is volt s úgy gondolkozott, hogy azt a csekély pepecselést, mit eddig ö körülötte teljesített az oldarborda: minden megerőltetés nélkül el végezheti egy jóravaló kosztos mellett s a portás-fizetést pedig lehetne vagy jobbra, vagy balra fordítani. Fogadtak tehát egy kosztost, kinek mestersége szintén szabásból és varrásból állott. A menyecske hozzá látott a sütéshez, főzéshez, s hogy az étel jobban essék a kosztosnak, mint a rossz nyelvek beszélik, meg is fűszerezte neki azokat. Tóth János uram csak hallgatta egy ideig a faireket és ezélzásokat: „Fiatal is, szép is a menyecske!“ - nem adott azokra semmit. De csakhamar meggyőződött arról, hogy „nem zörög a haraszt, ha szél nem fúj“, kivált mikor a menyecske sodrófával mutogatta neki, mennyire szereti. Ez több volt mint a mennyit a jámbor férj elbírhatott, ki méltó haragjában boszút esküdvén a csábitónak, a múlt héten, csütörtökön este, az Ürményi-féle ház előtt megrohanta s vitriolt locsolt a készen tartott palaczkból a szemei közé. Az éles s maró fájdalomra a csábitó feljajdult s csak a kovács-műhelyből kiugrott legények szabadíthatták ki a dühtől lihegő férj kezeiből. A rendőrség Tóth Jánost elfogta; a csábítónak egyik szemét a vitriol kimarta, arczát feldagasztotta s ruháit elöl összeégette. — A hajsza. A vasútnál 16-ikán estefelé két farkas csatangolt 8 egy arra járkáló pórsuhanezot akartak megrohanui. Az állomástól azonban többen észrevették a lappangó dúvadakat, melyek a hirtelen csapott lármától megriadva az érseki major felé kezdtek iramodni, az állomás pénztárnoka utánnok lőtt s az egyik farkas gyönge sérülést kapott; azután többen űzőbe vették a farkasokat, de azok csakhamar eltűntek az üldözők elöl. Másnap nyolez órakor
