Eger - hetilap, 1879
1879-12-17 / 51. szám
403 szóltak — ellene, közöttük Csanády is, kit az elnök kétszer rendre útasitott s mikor visszafeleselt meg is dorgált. Végül a mi- I niszterelDök beszélt s védte a javaslatot. Lj közösügyröl — | úgymond — e javaslatban szó sincs, mely csupán a közös hadsereg í rokkantainak alapját ismeri el közösnek; de ennek Magyarországra eső részét a magyar kormány fogja kezelni. Az előadó hason- | értelemben szólt; mire a többség a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A részletes tárgyalás alkalmával az ellenzék részéről a javaslat több §-ának módosítása inditványoztatott, a többség azonban az eredeti szerkezetet fogadta el. — A decz. 11-iki ülésben valahára véget ért a javaslat részletes tárgyalása. Nagyobb vita csak a 6. §-nál támadt, mely a dijak rendeltetését határozza meg. E szakaszhoz a módositványok egész özöne terjesztetett be. Tisza valamennyire felelt; mire a többség az eredeti szerkezetet fogadta el. A 10-§, mely a díjtételekről szól, szintén élénk vitára adott alkalmat, melyben Szederkényi N. képviselőnk is részt vett; a többség azonban most is csak a Tisza Kálmán akaratjának hódolt, habár Bereczky Sándor tetszéssel fogadott beszédére, melyben a díjtételek igaztalan voltát kimulatta, igen leolvadf. Végül Tisza Gyurgyík Gy. interpellatiójára, hogy szándékozik- e a kormány a regale-jogot megváltani? akképen válaszolt, hogy a kormány a megváltás keresztülvitelére, mely a terheket tetemesen szaporítaná, az ország mai szorult viszonyai között nem vállaikozhatik. —Decz. 12-én tartotta a ház a közelgő ünnepek előtt — az utósó érdemleges ülést. Szentesített törvényczikkek hirdettettek ki, azután Kemény Gábor br. válaszolt Apponyi grófnak a német vámtárgyalások és Molnár Aladárnak a phylloxera behurczolása tárgyában beadott interpellátiójára. Az elsőre a miniszter azt felelte, hogy a tárgyalások szakférfiak véleményének kihallgatása mellett most is folynak; a másodikra, hogy ö a veszedelmes szőlő-rovar behurczolása ellen közigazgatási utón minden lehetőt elkövetett. Ezután több rendbeli kérvény tárgyaltatott, mire megint az uj interpellatiók egész sora következett, melyekről azonban, minthogy kevésbbé érdekesek, nem szólunk. A szombati ülésben a formai intézkedések után György Endre a kisbirtokosok régi földhitelintézeténél előfordult nagymérvű sikkasztások s egyéb visszaélések tárgyában interpellálta a kormányt. Tisza ez interpellatióra azt válaszolta, hogy az intézet ellen hivatalos feljelentés nem történt, továbbá, hogy a régi intézetre nézve a kormánynak különös intézkedési joga nincs, mi pedig az uj orsz. földhitelintézetet illeti, ez a kormány felügyeleti joga alatt áll, s ez gondoskodni fog arról, hogy az intézet semmiféle oly üzleti összeköttetések és vállalatokba ne elegyedjék, melyek annak jó hírnevét veszélyeztethetnék. A ház a választ tudomásul vette s ezután elhatározta, hogy jan. 20-ig, meddig a delegácziók tanácskozásai eltarthatnak, ülést nem fog tartani. Végül az elnök boldog ünnepeket kívánt s a ház éljenzés között szétoszlott. Heti szemle. A delegácziók e hó 16-án kezdik meg tanácskozásaikat, melyekben Andrássy Gyula gróf is, ezúttal nem mint külügyminiszter, hanem mint egyszerű delegatus, fog részt venni. Bécsi hírek szerint az osztrák delegáczióban mind a feudálisok, mind az alkot- mányhüek Audrássy politikáját a múltra nézve élesen meg fogják támadni, ö excjáuak tehát most is alkalma lesz az occupatiót, mely- lyel a lajtántúliak még nem tudtak megbarátkozni, védelmezni. Lajtántúli szomszédjainkat nagyban foglalkoztatja a véderőről szóló törvényjavaslat, melyet Tisza Kálmán a magyar parlament mindenkor szolgálatkész többségével oly szépen megszavaztatott, az osztrák parlament alsó háza azonban megbuktatott. A javaslat az urak háza elé kerülvén, ez vissza állította, s most az a kérdés, hogy az osztrák képviselöház határozata mellett marad-e, vagy megszavazza mégis a törvényjavaslatot? Feltűnést keltett, hogy a fejedelem szombaton magához hívatá az osztrák képviselők liberális (de nem a magyar értelemben) klubjának elnökét s előtte azon személyes kivánságánrk adott kifejezést, hogy a leszavazott javaslat törvénynyé váljék. Ez oly praecedens parlamentáris államéletünkben, mely ennek semmíképen sem vál- hatik előnyére. S z.-Pé te r varr ó 1 még egyre érkeznek a sensatiós hirek. A nihilisták állítólag proclaraatióban tudatták volna a czárral. hogy téli palotája dynamittal van aláásva s követelték tőle, hogy7 nemzetgyűlést hívjon össze és ennek kezébe tegye le hatalmát. Hogy e fenyegetés nem puszta ijesztgetés, mutatja, hogy a czár téli palotájához közel csakugyan találtak nagyobb mennyiségű dynamitot. A czár retteg; de azért nem akar engedni, sőt a legkegyetlenebb megtorlásra készül. A politikai körökben a német politikával az orosz trónörökös berlini látogatása óta, nem tudnak tisztába jönni; nevezetesen nem tudják eldönteni, hogy a közeledő nagy eseményekkel szemben Vilmos császár barátsága vagy a Bismark által létrehozott osztrák-magyar-német szövetség lesz-e irányadó ? Sokan ez utóbbit hajlandók hinni; mert Vilmos császár nem nélkülözheti a vaskanczellárt s e mögött a trónörökös áll, kinek minden hajlama és politikája határozottan oroszellenes. Mindamellett tanácsos lesz nekünk a berlini eseményeket figyelemmel kisérni. Az angoloknak Kabul előtt nehéz állásuk van. Az összeütközések az angol csapatok és afgánok között igen gyakoriak s a fellázadt törzsök nagy számban nyomulnak Kabul felé, minek folytán Roberts tábornok elhatározta, hogy hadseregének öszpontositá- sa végett feladja a főváros körüli magaslatokat; ezt, úgy látszik, az afgánok megakarták akadályozni; mert e hó 12-én az egész vonalon heves harcz fejlődött, mely az angolok győzelmével végződött ugyan, de Roberts jelentése szeriut, az ellenség — habár nagy veszteséget szenvedett — Kabul körül még mindig nagyobb csoportokban látható 8 elűzésükre újabb támadás lesz szükséges. zn .A. £3 c z A száműzött. Quod justum Deo placet. I. II. „Ki ? — senki! — és mi? semmi!. .. Voltam lovag, ki tenni Tudott a harcz-mezön, Vérrel védelmezőn Országot és királyt. Voltam nemes ; lakomban Állott a kincs halomban, — Ma csak koldus vagyok. Disz rajtam nem ragyog, — Letépte a király!“ * „Halál zsrnok fejére! Csurduljon szive vére! Pusztuljon magva ki! Kit bosszú hangja bí: Lovag, csapj fel közénk! Ez itt vadásztanyája . . . Kipusztul élte fája Ma még,— ha sújt e bárd“... „Orgyilkos ! — azt ne várd, Hogy czinkosod legyek!“ így szólt — és kard ki,— kard ott... Ujongva néki tartott A gyilkos gyülevész .. . Villant száz kelevéz. Tőr, kopja, szablya, bárd. Vág, véd, ví orvok ellen . . . Döng-bong a vért a mellen — Csapást csapásra mér — Szemét elönti vér . . . Ércz-karja zsibbadoz . . „Veszítve kincset, rangot Tanulj hát csúszni majd ott, Hol nincs barát, rokon : Túl a határokon — Száműzve, nyomorán! “ „Pecsétes leveleddel Mit adtál, ám csak vedd el!... Vérem szerezte meg; Vérem meg nem remeg, Ha el kell veszteni.“ A csarnokot elhagyja. Sáppad sok ország-nagyja . . . És merre lépte reng, Halk snttogás kereng A föurak között. Nincs egy vitézi társa, Ki jómagát elártsa — S megrázza a kezel, Mely trónt védelmezett Sok öldöklő csatán. Ül a király kevélyen Arany-verett karszéken. Az úri szolga nép Egymás sarkára lép, Hódolva hizeleg. Immár mind elhaladnak; Csak egy komor lovagnak Nem hajlik térde meg, Sem ajka nem rebeg Hízelgő szavakat. „Hé! hallod-é levente? Mit késel ? Mit jelent e Daczos, nagy hallgatás? Vagy több napot ne láss, Vagy térdre hullj legitt!“ „Nem én! — Országodért se! Fölséged’ ez ne sértse; Hol tenni kell: teszek; De csúszni, mint ezek, Nem én, király, — soha!“ Elhagyta ősi várát, El falva szép határát, Mély rengetegbe hat, Hol űz felvert vadat A gondtalan király Komor sziklák tövében Vadász-lak áll sötéten. ,,Az ég áldása rád: Bocsáss be, jó barát!“ „Megállj ki vagy, mivagy?“
