Eger - hetilap, 1879
1879-12-11 / 50. szám
394 tárgyaknak új felfogása s ezeknek a aiegszokott mintáktól eltérő új müformákba öntött kivitele, a szépmüvészetekben olyan tulajdonok és kellékek, melyek nélkül a festőművész is, legyen máskép bármilyen ügyes szinezö, csak egyszerű utánzónak, vagy másolónak tűnik fel előttünk. S hogy milyen a mű, melyet a képiró létrehozott, s milyen fokán áll művészétének ? gyakran az első pillanatra megmondja nekünk a kép szerkezete. Mert minél nagyobb mélységet tüntet fel a mű szerkezete érzelemben és fefogásban, s minél inkább eltér a közönségestől: annál jelentékenyebb a szellemi élvezet, melyet nyújt, 8 állandóbb az érdeklődés a szép mű iránt. S épen ezek az.pk a tulajdonok Krackerben, melyek öt jeles képíróvá avatták fel. 0 nemcsak hogy nagy számú, bauem kivitelre nézve is mübecscsel biró képeket hagyott maga után; miért is úgy hiszem, hogy öt mindinkább fejlődő műtörténetünk is, eme szép müvei után Ítélve meg, a korabeli hazai képirók közt, mint iskolája egyedüli s maradandó nevet kivívott képviselőjét fogja mindenkor tekinteni. Méltó tehát épen ezért, bogy itt tovább nagyobbsza- bású müvei közül néhányat, szerkezete jelenségeinél fogva is, bemutassak 8 bővebb méltatásban részesítsek. — Hanem itt a szives olvasót, először ismét Jászóra, a prépostsági templomba kell elvezetnem. Előttünk e templom föoltárképe. Jézus a Jordán habjaiban áll, kezeit összekulcsolva s fejét gyengén meghajtva fogadja János kezeiből a keresztséget. János félelemmel párosult tisztelettel közelid meg az isteni Mestert, a kinek ö, mint mondá, — „saruja kötelékét sem méltó megoldani.“ Arczkifejezésében s egész testállásában szintén igen jellemzően van kifejezve a vonakodás, melynek kifejezést is adott, midőn a megkeresztelésére felszólító Üdvözítőnek igy nyilatkozott: „Nekem kellene általad megkereszteltetnem, és te jösz énhozzám.“ — Két oldalról, a jelenet különössége által meghatott, majd álló, majd pedig térdre eső alakokat szemlélünk, Jézus háta megett pedig egy fehér lepelt tartó angyalt, ki azzal a Jordán habjaiból kilépendő Üdvözítőt készül fogadni. Az Istenember feje felett dicsfényben a Szent-Lélek galambképp lebeg, fönt pedig meg- világositott felhőkben úszó angyalok ékes csoportja látszik. — A kép magassága 6 m., s akar a csoportok alakítását, akár az egyes beszédes arezokat, akár pedig a színezés accordjat tekintjük is, kétségkívül egyike ez Kracker legszebb s legsikerültebb müveinek. Nem kisebb hatású müve továbbá ugyanott sz. Ágoston a ke- re8ztbajóban. Az egyházatya teljes püspöki díszben, mély gondolatokba elmerülve ül. Előtte nyitott könyv, kezében pedig toll, mely- lyel a pelagiáDok tévtanát czáfolja. Fönt a földgolyóra könyöklő Atyaisteu méltóságtól és fenségtől sugárzó alakja. Lábainál légben úszó angyalok, kik az eretnekek tévtanai által sebekkel borított Fiu-Istent karjaikra véve hozzák a földről s mutatják be trónusa előtt. A kép alsó részében bősz eretnekek alakjai láthatók, kik a fönnebbi megrendítő kettős látvány szemléletére megzavarodva hullanak alá, 8 egymást zúzzák össze esésükben. t— A képhátterében illustratioúl még a tenger partján sétáló sz. Ágoston, 8 a tenger vizét kanállal meritgetö angyal kicsided alakjai tűnnek fel a szemlélő előtt. Igazán átgondolt s mély érzésről tanúskodó composi tió, mely szinte a velőkig hat. (Folyt köv.) Folttá János. Alakítsunk zenepártoló egyletet. (M. V.) Úgy hiszem, ha valaki kellő változatos és élvezetet Ígérő müsorozattal hangversenyt rendezne 50 kr. belépti díjjal, akkor mindenki, akitől ennyi áldozat könnyen telik, szívest n elmenne azt meghallgatni. Nos, én hát erre a sokszor igaznak bizonyult, tehát gyakorlati tényre fektetem azon tervemet, mely egy „zenepártoló egylet“ alakulását veszi czélba. így hát maga a megalakulás módja, előre bocsájtván azon impulsust : hogy minden aláiró évenként négyszer megkapja az ö tagsági szabad-jegyét, a rendezendő hangversenyre fizet pedig egy éven át csak 2 írt. tagsági dijat, azon kívül pedig élvezni fogja mindazon jogokat, melyeket a tagoknak bármely társulat az ö beléletében nyújthat, azon kívül bőven jutalmazza öt azon tudalom is, hogy lelkes előmozdítójává lett tagságával a mi parlag zenei állapotaink javulásának. — Ezek elébocsájlása után a megalakulás egyszerűen úgy menne végbe, hogy kibocsájtatnának az aláiró-ivek, s aztán az aláírók utóbb összehívásának egy közgyűlésbe, ott kimondatnék a megalakulás, választatnék egy bizottság az alapszabályok kidolgozására, melyek elkészülte és közös tárgyalása után kieszközöltetnék a kormányi megerősítés, s aztán az egyesület mint jogi személy is egyszersmind elkezdené az ö áldásos működését. így hát magának a zenepárfoló egyletnek megalakulási módozatáról és lehetségéröl nem sok Írni valónk van, sőt szorosan nem is tartozván ennek megbeszélése a „müizlésről“ szóló czikk keretébe, csak érintve hozzuk azt szóba; hanem annál kivánatosb, hogy megemlékezzünk az egylet szellemi oldaláról. És e tekintetben ki ne látná be azt, mennyire üdvös hatású volna egy ily zenepánoló egylet a mi szomorú müviszonyunkra? Mert először, föltéve, hogy csak 300 tagból fog is állni, egyelőre uem I 6ll0 írt készpénz-e ez mindjárt? mely összeggel folyton nivelliroz- ható lenne a zenekar költsége, úgy bngy ha annak keresete nem volna is egyenletesen kedvező, mégis rendesen lehetne fizetni a zenészeket; a többletet pedig tőkésíteni lehetne, hogy idővel a zenekar a tagok számát tekintve erösbittethetnék s az egyes zenészek fizetése is javítható lenne. — De más oldalról is kedvezővé tenné ezen egylet a zenekar anyagi helyzetét. Ugyanis kik volnának tagjai? Jobbára ugyanazok, kik a bálokban, mulatságokban stb. szintén részt vesznek; s ha Így, vájjon nem állna-e érdekükben az ily tagoknak oda batniok, hogy az ily zenét igénylő alkalmakkor keresetet nyerjen a zenekar? De tekintsük végre a valóban tisztán szellemi előnyöket. Vájjon az ily zenepártoló egylet nem pártolná-e valóban a zenét, s ezáltal nem terjedne-e jobban a zenei műveltség? Nem fokozná-e mind jobban az érdeket és ro- konszenvet a zeneügy iránt a nagy közönségben ? Nem tanulnának e többen s nagyobb szorgalommal zenélni, ha szemeik előtt lebegne a czél: maga a zene, melynek remekeit a zenekar a hangversenyekkor bemutatná? Valóbau, lehetetlen, hogy ez igy ne történnék, holott ma, midőn városunkban zenét, plane raüzenét egy át alán nem lehet hallani, mégis oly sokan tanulnak zenélni ! Különös egy állapot! mintha valaki gyertya mellett tanulná a színkeverést és festést! Nem is csoda, ha nem sokra mennek!. . . Vegyük továbbá figyelembe azon hatást, melyet társadalmunk szellemére s hangul .tára az ily zenepártoló egylet és az általa is- tápolt zenekar gyakorolna. Nem fejlődnék-e ki jobban mindennemű társas viszony? Vizsgáljuk meg csak az oly család életét, ahol pl. zongora van, s egyik-másik családtag hozzá ül néha és játszogat. Nem szerez-e kedélyes estéket ez által? Nem oszlatja-e el száz- és százféle apróbb búját-baját az egész családnak egy negyedórái játék ? S nem érezné-e magát az ily család egyszerre szerencsétlennek, ha a zongorától megfosztatnék ? Bizony sokan lesznek, kik egyszerű szavaim mély lélektani vonatkozásait átfogják érezni, s azok szeme előtt szót emelhetnek mellettem, kiknek nem jutott osztályrészükül a szerencse: hogy tapasztalat után tudnák azt, mit én most erőlködöm tudtokra juttatni. — A keblében zenét élvező családról mondottakat vigyük át már most a uyilt társadalomra. Mert hisz egy ily kis város, mint Eger, mi egyéb egy nagy családnál? — Nem fogja-e megélénkíteni, kedélyessé tenni fölvidámi- tani, nyájassá, szelíddé, érintkezöbbé, fürgébbé, vállaikozóbbá, nemesebb Ízlésűvé, világosabb s fogékonyabb lelkűvé tenni, azindolens, szűkkeblű tömeget 8 e kihalt, rideg, monoton várost egy rendszeresen szervezett s a zenepártoló egylet felügyelete alatt komoly tanulással 8 törekvéssel játszó zenekar? . . . Gondoljanak csak, t. olvasóim, ama kedélyes társas életi mozzanatokra, melyeket azon időben élveztek, midőn katonai zenekar volt a városban. Lám, ama zenekar idegen volt, nem volt a mi alkotásunk, uem állott érdekünkben annak keresetet nyújtani, — és mégis mily élénk központja vala a társas életnek. Hátha saját zenénk volna, mely iránt érdeklődnék s érdeket költeni törekednék minden aláiró — nem lenne-e a város önérzetesebb és melegebb? . . . No de valahogy vissza ne kívánja valaki a katonazeoét — mert az a kis városok zeneviszonyainak sirja! Ép azt sínyli most Eger is, hogy oly soká itt volt a katonai zenekar, — s elment, miután egyéb zenészek existentiáját tönkretette, s mielőtt a mű- zene utáni égető igényt a közönségben kellőkép kifejtette volna. Azért kell most alázatosan kunyorálnom évi nyomorult 2 frt befizetésért, Ígérve érte jó zenét, 4 coucertet — és sok egyéb előnyt, csakhogy az a „zenepártoló egylet“ megalakúi hasson s a zenekart életbe léptethesse: közönségünk nagylelkűségének örök bizonyságáéi! Országgyűlési tudósítás. A képviselöház nov. 28-iki ülésében azon javaslat tárgyalása lévén napi renden, mely szerint Bosznia és Herczegovina jövőre velünk közös vámterületet fognak képezni, Kemény Gábor br. a kereskedelmi ügyek minisztere is síkra szállott hosszan és unalmasan beszélvén Bosznia vámjövedékeiröl. Utána Apponyi gr. szólt a javaslat ellen. A szavazásnál a ház átalánosságban s rész-
