Eger - hetilap, 1879
1879-10-30 / 44. szám
Will, év-folyaru. 44. szám. 1H79. október 30-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyeä szám — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Mily világnézletet oltsunk gyermekeinkbe? (Vége.) Vannak emberek, kik a mily türelmetlenek a vallási kérdésekben, épp’ oly elnézök az emberek gyengeségei és gonoszságai iránt. Többnyire azoknál tapasztaljuk ezt, kik a materialisták tanainak hódolván, az emberben az állatiasság uralmáról vannak meggyőződve ; kik az akarat és cselekvés szabadságát egészen az emberrel született és esetleges külső viszonyoktól teszik függővé. Ezek a modern íatalistak emberszeretetöknek azzal vélnek eleget lenni, ba az elesetteket és gonosztevőket bizonyos — szerencsére csak saját körükben kelendő — elvek szerint mentegetik, s így nem átallják, a gonoszságot saját gyermekeik előtt is okadatolni. Ez annyit tesz, mint a gonosztevőket a gyermekek előtt érdekesekké tenni. Nem mondjuk, hogy gyermekeikben a bűnösök iránt gyűlöletet vagy pkarisaeusi gőgöt keltsenek; de a hibákat s gonoszságokat nem szabad a kisdedek előtt szépítgetni, hanem kér- telhetetlenül el kell azokat Ítélni; mert ba a nemest mint feltétlenül tiszteletreméltót és követendőt állítjuk fel előttük, épp oly feltétlenül kell azt, a mi rósz, kárhoztatnunk. Azoktól, kik e beszédet nevetségesnek találnák s azzal állanának elő, hogy a szószékről jobban hallották, hogyan kel! a gyermekeket erényesekké nevelni , csak azt kérdezzük, hogy hallottak-e eleget a szószékről amaz erényről, mely a felebaráti szere- tetet a személyes előnyök után való törekvéssel oly öszhangzóan egyesiti, mert a saját és idegen jólét forrása: a hazaszeretetről? Gyermek, szülőföld, haza, — mily természetes! Innen induljunk ki s tanítsuk kisdedeinket a szülői ház, a község és a haza szeretetére ! Társadalmi állapotaink a szülőföld iránt való szeretet fejlesztése- és fentartására nem kedvezők, s bizonyára e visszás állapot egyik főtényezöje napjaink socialistico-communisticus mozgalmainak. A saját tűzhely, a család körében legjobban meg van az ember óva a rossztól ; e körben könnyen fejlődik a munkásság áldozatkészség, az önbizalom és megelégedés; e körben diszlik a község iránt való szeretet s a haza iránt való hűség is. — De ezen tekintetben ne nagyon bizzuk magunkat az iskolára; mert az iskola oktatja ugyan az ifjúságot, de nem képes azt nevelni. A fiatal fácska mely szervekkel szí magába több táp- és életanyagot, az ágak- és levelekkel-e a szabad légből, vagy a gyökerekkel azon talajból, melyből kisarjadzott? Mit a gyermek az iskolában vesz fel magába, annak nagy fáradsággal meg is kell emésztetnie ; de a szülök példája és oktatása önkénytelenül is annak vérébe megy át. A szülék kötelessége a gyermek világnézletének alapját megvetni; ezért felelősek ők, és amit ennél elmulasztanak vagy elrontanak, a gyermekeken boszúlja meg magát. Ismertem egy apát, ki azon elvet, hogy a gyermekbe optimis- ticus világnézletet oltsunk, annyira túlcsigázta, hogy kisdedei elöl mindent takarni igyekezett, mi e földön szomorú van. Ez nem szükséges. Mit a gyermekek látnak nem annyira döntő, mint az: hogyan látják. A veszély ritkán remegted meg a gyermekeket, tehát figyelmeztessük rá, ha ilyen jelen van; de ne megfélemlítő módon, mely bátortalanná tesz; hanem a nyugalom hangján, mely saját erőnk tudatában gyökerez. Szerencsétlen események után pedig, melyeken változtatni nem áll hatalmunkban, a gyermekek előtt sohase mutassunk kétségbeesést vagy tompa csiiggedést; hanem a megnyugvás és azon remény nyílt tekintetét, hogy minden jóra fog fordulni ! S e szó ránk nézve is varázsige. Az életben mindenütt a fény és árny állandó váltakozásával találkozunk s minden bajt, mely vál- lainbra sulyosodik, várotnány gyanánt vehetjük egy jövendőbeli jóra; s ki e jót reméli, már előre élvezi kamatait egy még csak ezután esedékes tökének. Ily bizalmat keltsünk gyermekeinkben s törekedjünk arra, hogy azt az élet viszontagságai közepette mégis tartsák. Az ily világnézletböl — ha netán az élet csalódásai, melyektől senki sem marad megkímélve, megtörnék szivüket — még mindig megmarad számukra a legjobb, mi a halandónak e földön megmaradhat: a megnyugvás. Sokat irhatnáok még e thémáról; de ideje, hogy sorainkat véleményünk rövid összefoglalásával bezárjuk. Nincs ellenünkre a tudás, a világ dolgainak ismerete ; de a bölcseséget többre becsüljük; a bölcseség pedig nem annyira az értelem- mint inkább a szívből fakad. (Felteszszük, hogy a t. olvasó tudja, mit értünk a szív alatt.) A gyermekek naivságáts a világba helyezett bizodalmát őrizzük meg addig, meddig csak lehetséges; a gyermeki nyíltság- s őszinteségben termékeny talajra talál minden szép, valamint az emberekbe vetett bizalom bö forrása a jónak. Nem kívánjuk, hogy a szülék idealistákat neveljenek gyermekeikből, kik gyakorlatilag sem gondolkodni, sem munkálkodni nem képesek; hanem a világ- és az önönmagokban való bizodalmát költsék fel bennök, mely a helyes gondolkodás és gyakorlati alkotás legtermékenyebb talaja szokott lenni. Egy eredetibb és boldogabb nemzedéknek kellene támadni mint a mai savanyűképü világ, mely oly hiú magas értelmiségére s e mellett belefáradni látszik emberi küldetésébe. De azért ne essünk kétségbe, rejlik még az emberiségben jó mag is, mely nemzedékről nemzedékre mind jobban közeledik a tökéletes érés felé. Vannak ugyan időszakok, melyek nem kedvezők e magra; sokszor nagyon is buja a virágzása, majd meg hirtelen megy át gyümölcsbe és a reményteljes tavasz közepette nem ritkán fagyok érik, ártalmas férgek lepik meg; de azért — habár csak lassan - feldereng ama nap hajnala, melyről a népek álmodoznak és a próféták jóslatai szólnak .... A gyermekhalandóság viszonyai hazánkban tekintettel megyénkre. — Folytatása a „Hevesmegye népesedési mozgalma 1877-ben“ czimü czikksorozatnak. — A gyermekhalandóság mérveit rendkívül fokozzák még a d aj kaság körüli visszaélések, melyek minden egyes esetben két egyén életére lehetnek vészt hozók, egyrészt az illető dajka által szült, másrészt a dajkálásra bizott gyermekre nézve. Sok íe- bérszemély megszülvén csecsemőjét, hogy magának e körülményből hasznot húzzon és gyermeke többnyire házasságon kívüli lévén, mivel azt szégyenli, közönségesen idegen kezekre bízza, maga pedig jó pénzért beszegödik dajkának. Ki lehetne mutatni, hogy a dajka által kiadott gyermekek közül alig marad neháDy százalék életben, a többit gondos kezek (?) iparkodnak a leglelkiismeretlenebb módokon láb alól eltenni. Egyébiránt csak szét kell néznünk dajkáink között, s meggyőződhetünk e tényről; mert majdnem valamennyinek gyermeke elhalt. Ez azonban még nem minden. Sajnos észleleteb igazolják, hsgy az efféle nők nem okúinak szerencsétlenségükön, hanem újból keresik a bajt, csak azért, hogy mint dajkák tovább is nagyobb bért kapjanak és kényelmesebb életet folytathassanak; mert hisz ösmeretes dolog a dajkák nagy havi bére. válogatása az ételekben és kényelemszeretete. Igaz másrészt az is, hogy a reájuk szoruló közönség is elkényezteti őket., s igy talán akaratlanúl, maga is hozzá járul romlottságuk terjesztéséhez. — méltán nevezi tehát Oettingen e bajt az ösztársadalom bűnének (Colleetivschu'd).
