Eger - hetilap, 1879
1879-10-02 / 40. szám
315 nyerő (arczképök a Rossi-féle ezukrászdában látható) hallhatni, a előre örvendünk a rendkívüli műélvezetnek. Meg vagyunk győződve, hogy városunk müveit, minden szép, jó és nemesért buzgó, lelkesülő közönsége is együttérez velünk. Szabó Itjtiácz. Grévy otthon. (Vége.) Ha Mont-sous-Vaudrey ravasz lakói csak mérsékelt tisztelettel viseltetnek az elnöki közönyösség miatt Grévy úr és asszony iránt, másrészről Grévy kisasszony, a kis Alice, mint a hogy még most is sok paraszt hivja, csodálatuk tárgyát képezi. Alice nagyon érdekes jelenség. Huszonöt éves koráig Grévy k. a. férfirubát viselt, oly kérkedés- és bájjal, mely elvakitotta még a falu tekintélyeit is s minden évben tárgyúi szolgált okoskodó beszélgetésüknek: vájjon hon- nét eredhet e fegyelmeden előszeretete a nadrág, mellény s kabát iránt? Mont-sous-Vaudrey ban azt beszélik, hogy Grévy ügyvéd leg- ÍŐbb vágya volt, hogy fia legyen. S oh csalódás, leánya született s több gyermeke nem is lett. Kétségbeesésében azzal vigasztalta magát Grévy úr, hogy férfi-ruhában járatta a kicsikét s igy idővel egészen hozzá szoktak. A fiatal leány huszonöt éves volt már s a szabó — akarata szerint — még mindig férfi ruhát szabott neki. Midőn Grévy k. a. Mont-sous-Vaudreyben van, ö az egyetlen az elnöki háromságból, ki a faluban jár. Legalább látják és ezért szeretik. A múlt években minden reggel elment a postára atyja leveleiért. Mindig egyedül jár, néha pórleánynak öltözve, fején a kertész kopasz fejéről elcsent szalmakalappal s nagy faczipökben. A kalapot néha egy régi nemez kalappal cseréli tel, mely kakastol- lal van feldiszitve s felgöndöritett hajához igen jól áll. így jár Grévy k. a. a falu utczáin. fogadva a parasztok köszöntését, s mindig nevetve. „Ez egy különcz,“ mondják Mont-sous-Vandreyban. Nem ritkaság, hogy Grévy Alice öszszel elmegy Salnisba, a fürdőt használni, mely néhány mérföldnyire van innét. Kocsin elviszik az indóházhoz, itt egyedül beül egy coupéba, elvégzi gyógymód; ját, 8 vissza jön egy új könyvvel kezében vagy egy albummal. 0 egyedül e család lármás, dalos tagja, kinek kedélye néha regényes ábrándozásba olvad át. Néha fölkel öt órakor reggel, felveszi eszményi öltözékét 8 édes borral telt kulacskáját vállaira vetvén, elmegy a malomba, hol a munkásokat sorba kínálja, kik a múlt két évben, a malmon dolgoztak. Néha, azon ebédek alatt, melyeket az elnök a faluban elfogadott, a legnagyobb 8 valóban ellenállhatatlan lelkesedéssel fejtegeté a szabadság elméletét, a társadalom nevetséges illemszabályait, s a fesztelen, de meg nem botránkoztató magaviselet diadalát. Az ily apró beszéd végén, melytől senki sem tagadhatta meg a lángszellemet és ékesszólást, Grévy Alice a legújabb divat szerint öltözve, mint tökéletes gentleman, egy cigarettere szokolt gyújtani s egy daczos mozdulattal szokta mérsékelni azon szemrehányásokat, melyet az atyai jóság koczkáztat. Némely napon fest; másik napon hímez. Különbség nélkül szereti a művészet minden ágát s épen oly ügyesen kezeli a rajzont mint a tüt. Egyik gyermekkori barátja a neuviilei fiatal lelkész. Grévy k. a. s a lelkész tegezik egymást. Semmi sem oly érdekes és mulattató mint Alice s a segédlelkész politikai harczai, melyeket rendesen este az ebéd után egy pohár sör mellett vívnak egymással. Alice szemére veti a lelkésznek, hogy az utolsó választásnál atyja ellen izgatott. A lelkész fogadkozik, s azt állitja, hogy le van kötelezve Grevynek mint legjobb pártolójának. A komoly, néma elnök mosolyogva hallgatja e vitát, a ház barátja! vagy meghittjei pedig, kik vajmi kevesen vannak, vagy mellette vagy ellene vannak a szónoknak, s végre Grévy kisasszony nagy hahota között megbocsát a lelkésznek s ajánlja neki, hogy jövőre okosabb legyen, s gyöngyöző bort tölt a meghívottak poharába. Azt hiszem, ez egy igen kedves esete a választási vesztegetésnek. Valószínű, hogy e polgárias lakásból, honnét a végtelenbe nyúló Jurát lehet látni, Grévy úr ez évben sem küldend el több meghívást, mint más években, s nem fog senkit sem elfogadni, kivéve a Dreyfus-családot, melyet a perui guanó-ügyben védelmezett. Dreyfusék a Grévyek egyedüli barátai a földön, legalább az embernek azt kell hinni, miután csak e család néhány tagja lakja a mont-sous-vaudreyi kastély titokteljes szobáit. Ami pedig a helybeli lakosokat annyira úntatja, nem annyira az, hogy az elnök mitseru tesz értök, hogy nem teszi be rokonaikat jó helyekre, a helyett, hogy a gáz, vagy omnibus-hivatalban hagyja őket 1200 frankért kínlódni; hogy nem törődik a lóvonatú vasút ügyével; hogy nem teszi jövedelmezővé a folyam öbleit; nem ez bántja őket; hanem az, hogy a köztársaság elnöke nem tartja meg olykor szavát, mikor kijelenti, hogy meglátogatja vidéköket. Ez okozz i a nagy kétségbeesést.. S ezt már többször megtette. Így husvétkor is, a községi tanács megpróbáltatta a trombitákat, fellármázta a tűzoltókat s kifényesítette a sisakokat; még tűzijátékot is vásároltatott Dóiéban. S ime! sem Grévy úr, sem az asszony 8 kisasszony nem jött; még Albert vagy Albertné, sőt még a tábornok sem, szóval egy Grévy sem. A trombitásoknak szögre kellett ismét akasztani hangszereiket s a tűzijátékhoz való kellékeket visszavitték a polgármester házához. De miután a penész kezdette ellepni, tehát el kellett azokat sz. János napján pattogtatni, s még hozzá az a szerencsétlenség: egyenként mind csütörtököt mondott. Ez alkalommal azonban szavát tartotta Grévy úr. Még nagyon is pontosan érkezett meg. Gondolják csak, mint az állam feje, tizenkét lovas csendőr, titkárok, s egy iroda-főnöktől kisérve érkezett meg! Nem láttak még ehhez hasonlót Mont-sous-Vandreyban. Nyolcz nap óta seperték az utczákat. Azon kis négyszögletes tér, mely a kastély előtt van, legalább tizszer lekapartatott. A községi tanács, miután pénztára üres volt, 400 frankot vett kölcsön, hogy új tűzijáték-készletet vásárolhasson s színes lampionokat tűzhessen fel a kastélyba vezető úton. Az embernek fogalma sincs ily pazarlásról. Szombaton reggel a polgármester fölhívta a lakosokat, hogy díszítsék fel házaikat. Ha Grévy úr most is elmaradt volna, ennyi készület után, véglegesen kitagadták volna kegyökböl. Helyen voltam már fél hatkor, midőn a családi társas-kocsi megérkezett, mely az elnököt s övéit hozta. E látvány hirtelen oda vetett vázlataival fogom bezárni soraimat. A falu elején egy kis halmon, zöld lombokból készített diadalív volt felállítva, melyre J. G. és R. F. betűkkel díszített paizsok voltak aggatva. A társas-kocsi, mely az elnököket hozta, trombita harsogás között érkezett meg, s nyolcz száz paraszt kiáltotta: „Éljen Grévy úr!“ A falusi zenekar nem a Marseillaiset, de az Amphitritét játszotta. Az elnök leszállt, s a nők is, és köszönték a községi tanácsot. A kerület minden bírája ott volt vállszalagukkal. Húsz fiatal leány fehérbe öltözve virágcsokrokat nyújtott át az elnöknének. A mont-sous-vandreyi polgármester, az elnök régi barátja, előlépett s rövid beszédet tartott. Aztán az érkezettek felszálltak a kocsiba s lakásukra hajtattak. Az ajtó előtt még egy kis reggeli zenét adtak nekik, ezzel vége volt mindennek. Ilyen a mi köztársasági elnökünk, midőn megszabadúl hivatala gondjaitól; a katonai reggeli vonattal eljuthat a Jurához s visszavonúlhat a világtól, nejével s leányával hat hétre. A mint látható bennünket nem fortélyos athéniak kormányoznak, kiknek Gambetta úr a látnokuk. Grévy úr inkább Lakede- moniát képviseli nálunk szigorú lakás, szigorú arcz, szigorú szokásokkal, szóval egészen spártaiasan. Gerand Maxim u. D. Ifi. HllCir ''Ö’ZÉIS. — Az érseki lyceum könyvtára közelebb becses ereklyével gazdagodott. Ez Kisfaludy Sándor „Hunyady János“ czimü drámájának eredeti kézirata, a czimkép rajzvázlatával, mely a legnagyobb valósziGüség szerint, szintén a költő sajátkezű munkája. Az érdekes unikumot Kisfaludy Árpád Béla györmegyei áldozár s tanár ajándékozta a könyvtárnak. Szüret. Az egri szüret megkezdése hatóságilag folyó év október hó 6-ik napjára határoztatott, mely alkalommal határoza- tilag ki lett mondva, hogy mindazok kik ezen határidő előtt a szőlő-szedést, illetőleg a szliretelést megkezdenék, a mezei rendőri szabályok értelmében, az okozott károk megtérítésén kívül 25 forinttól 100 forintig terjedő pénzbírsággal fognak fenyitterni. * A városunk javára rendezett arany és ezüst sorsjáték nyeremény tárgyait, Fülöp József úr bizottsági tag szives kalauzolása mellett, alkalmunk lévén megtekinteni, arról győződtünk meg, hogy azok úgy a solid és ízléses kiállítás mint a czélszerü kiválasztás tekintetében, semmi kívánni valót nem hagynak„hátra. A főbb nyeremények szépsége pedig bárkit is meglep. Az 1000-re menő arany és ezüst nyeremény tárgyak értéke, a finomabb, Ízlésnek is megfelelő kiállítása, nemkülönben a sorsjáték jótékony czélja tehát nagyon ajánlatossá teszik a sorsjegyek megvásárlását, melyre t. olvasónkat újólag is felhívjuk. * A „borászati és szöllöszeti egylet“ alakulási napjául e hó 4-ike, tűzetik ki, s felhivatnak mindazok, a kik a kérdéses egylet tagjául az aláírási ivre magukat bejegyezték, vagy még bejegyezni
