Eger - hetilap, 1879

1879-09-11 / 37. szám

289 Heti szemle. Hiteles értesülések szerint csapataink szept. 8-án csakugyan átlépték a novibazári szaudsák határát s megkezdették a bevonulást. Az ezt megélözöieg kiküldött bizottság tudósításai ked­vezően hangzottak s a kormánykörök ezekben teljes megnyugvásu­kat lelték. Az előkészületekről szept. 7-e-, tehát a megszállást meg­előzött napról a következőket távirják Szerajevóból: „Würtemberg herczeg ma szemlét tartott a bevonulásra rendelt csapatok felett. Számuk, a szállító és műszaki csapatokkal együtt, 6900-ra megy. Az élelmiszerek szállítására a 3-ik fuvarosztag rendeltetett, mely 1000 málhás lóból és a szükséges személyzetből áll. Visegrádra fegyveres ellenállás eshetőségére az 1-sö és 18-ik hadosztály ren­deltetett. Würtemberg herczeg a hadműveleteket Csajniczából sze­mélyesen vezeti. A bevonulás két hadoszlopban történik; az első König vezérőrnagy alatt a határt Plevlje irányában lépi át, mig a második Lipovszky ezredes vezetése alatt Priboj ellen indúl.“ Lapunk zártakor a megszállás eddigi lefolyásáról a következő hivatalos jelentés érkezett: „Bécs, szept. 9. Würtemberg hg. jelenti Csajniczából : Obadích vezérőrnagy átlépte tegnap csapataival a Kvacsot, Pribojt megszállotta és hadoszlopának zömét Banyáig elő­retolta. A bevonulás teljes békében ment végbe. A török katonaság a csapatok előtt tisztelgett s kaszárnyáit továbbra is megtartotta. Killies vezérőrnagy hadoszlopa ma minden baj nélkül a Kotlina mellett kijelölt táborba érkezett. A török őrség mindenütt vissza­vonult. Kilics vezérőrnagy fogadta Pleylje városa küldötteit, a kik biztosították öt a lakosság barátságos indulatáról.“ Andrássy Gyula gr. — mint Bécsből jelentik — való­színűleg szept. 25-én adja át a külügyi hivatalt utódja Heymerle bárónak. Ugyanakorra várják Orczy Béla br. kinevezését a kirá­lyunk oldala melletti magyar miniszterségre. Orczy helyére Kállay Béni fog lépni mint külügyi államtitkár. A montenegrói fejedelem szept. 2-án Bécsbe érkezett, honnan királyunk látogatására Bruckba ment. Nikita látogatása nem csekély fejtörésbe kerül a politikai köröknek. Sokan azon véle­ményben vannak, hogy Montenegró- és Ausztria-Magyarországnak most közös határuk van s mind a kettőnek érdekében áll, hogy békében éljen szomszédjával. Ausztria-Magyarország keleti politi­kája azt követeli, hogy jó viszonyban éljen azon szlávorsz;igokkal, melyek a berlini szerződésnek köszönik létöket vagy nagyobbo­dásukat; másrészről pedig Cetinjében meg vannak arról győződve, hogy Ausztria-Magyarország a keleti politikája érdekében tett szol­gálatokért, pl. egy a montenegrói területen csapataink számára nyi­tott etappe-vonalért, csak hálás tudna lenni, s Nikita fejedelem bé­csi útja arról tanúskodik, hogy az első lépés megtételétől sem vo­nakodnak, hogy e jó viszony a két szomszéd állam között csak­ugyan létre is jöjjön. Az orosz és német császár találkozása 3-án Ale- xandrowóban igen szívélyes volt; de senki sem hiszi, hogy a két uralkodó személyes rokonszenve képes lenne a német-orosz barát­ságot feltámasztani, melyet a berlini szerződés óta Oroszország ré­széről keserű gyűlölet váltott fel. S e haragnak igaz oka van; mert mit tett Oroszország Németországnak azon nagy párbaja al­kalmával, melyet Francziaországgal vívott, mindenki tudja. S mivel viszonozta Németország Oroszország jó szolgálatait? A berlini bé­keszerződéssel, mely egy vesztett hadjáratnál nagyobb megaláztatást hozott a diadalmas Oroszország fejére. Hogy a német-orosz barát­ság elmúlt — és pedig visszavonhatatlanúl, mert a tényeket a vi­lág két leghatalmasabb fejedelme sem változtathatja meg, — nincs okunk sajnálni; de üdvös tanúlságot vonhatunk belőle. Afganisztánból épp’oly váratlan mint leverő hír érkezett, mely e távolfekvö országot valószinöleg újra elsőrangú polit. neve­zetességre fogja emelni. Az afgán ezredet, állítólag azért, mert hátralékos zsoldjukat nem fizették ki nekik, szept. 3-án fellázadtak s a néppel egyesülvén, megtámadták az emirt és az angol követ­séget. Az emir hogyan menekedett meg tőlük, arról nincs még tu­domásunk ; de bizonyos, hogy az angol követség áldozatul esett. Az előbbi hadjáratból ismeretes Cavagnari őrnagyot, a melléje rendelt tiszteket s a 67 főnyi fedezetet kétségbeesett ellenállás után felkon- czolták az afgánok. A lázadás jellegéről nem lehet még semmi határozottat mondani. Több mint valószínű, bogy most is orosz ke­zek szították, s ha ez valónak bizonyúlna be, úgy nem lehetetlen, hogy azon nagy harcz előestéjén állunk, melyet Angliának az ázsiai fönhatóságért Oroszországgal előbb vagy utóbb vívnia kell. T -Á- IES C Z Ó ha tudnám ! ........... 0 ha tudnám, hogy éj - s z e m e d Bűvös, égő világa Nem bolygó-tüz, mely csalogat A bús, síri világba’ — 0 ha tudnám, hogy mosoly o d Lelked ábránd-virága, Melynek könyed éltetője S szerelmem napvilága — 0 ha tudnám, hogy szép h a n g o d Nem csábitó szirén-dal, Mely után ha szivem indúl Hideg, mély örvénybe hal 0 ha tudnám, hogy szavaid Szived dobbanásai, Melyek az én szivverésim Hű viszhangozásai — Ó ha tudnám, hogy kezecskéd Gyöngéd szoritásiban Szivünk, lelkünk összetartó, Föloldhatlan láncza van — 0 ha tudnám, hogy tetteid Csak dacz-felhők lelkeden, A melyekben villám gyanánt Hő érzelmed van jelen — 0 ha tudnám, hogy szerelmed Nem egy nap, csak kis parázs, Melynek heve én kívülem Nem melenget senki mást — Ha ezt tudnám, ó ha tudnám!......... S írig boldogítana, — S ha azon túl is van élet: Üdvöz ülnék általa! Knpácsy Dezső. A szénsav rövid ismertetése a közelgő szüretek alkalmából.*) A pinezékben főleg borforrás alkalmával kifejlődő fojtó légne­mű testet a tudomány szénsavnak — C02 — nevezi. Ez azon lég, mely annyiszor és annyiszor idézett már elő gyászos követ­kezményeket, ez az, melynek már annyi ember élet esett áldozatúl. Miu­tán városunk és vidékünk szoros értelemben gazdag bortermelő, is­merjük meg jobban ezen veszélyes vendéget. Újat nem tudok ugyan róla mondani, de a sok ismétlés talán mégis némi hasznot hoz egyiknek, másiknak, a tudomány lassan átszivárog az alsóbb nép­osztály rétegein is és főleg szölömunkásaink kezdenének a sok be­szédnek hitelt adni; mert tagadhatatlan, hogy szép a tanitás, de ne­héz feladat a meggyökeredzett szokásokkal, előítéletekkel, azon el­koptatott szólammal: „Apám is ezt tette, igy járt el“ szembe- szállani. Az ifjú korban főleg az iskola ennek a helye, ott kell a szebb jövőnek gyökeret verni; azért méltán felkiálthatunk: „népne­velés jöjjön el a te országod,“ de úgy, hogy ezen mondat: „Nép­nevelést unszolsz, nincs róla tiszta fogalmad“ ránk alkalmazható ne legyen. A szénsav igen fojtó, mérges légnemű test; ismerjük meg ezt közelebbről néhány pontban : 1. Súlyosabb mint a körlég, azért kifejlődés alkalmá- val a pinezékben a mélyebb helyeket foglalja el először és igy előad­hatja magát azon eset, hogy a felnőtt, magasabb termetű emberek hatását alig érzik, de ha alacsony termetüek, főleg gyermekek vannak ott, azok szédülést, kábulást éreznek, sőt el is ájulhatnak s ez megtörténhetik az ott őgyelgő kutyával is. Talán a Nápoly vi­dékén levő „kutya-barlang“ is, hol sok szénsav fejlődik ki, onnét *) Felolvastatott a heves megyei orvos-gyógyszerész egylet havi ülésén aug. 4-én 1879. *

Next

/
Thumbnails
Contents