Eger - hetilap, 1879
1879-09-04 / 36. szám
XVIII. év-folyam. 30. szám. 1 S7i*. szeptember 4-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 . Egy hónapra. — 45 Egyes szám . — 12 „ í’oiiiikiti s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. EGER Hirdetésekért minden 3 kasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30,' nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceuilli nyomda,) a szerkesztőség (sóbáz-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. Mily világnézletet oltsunk gyermekeinkbe? Senki sem fogja tagadni, hogy megelégedésünk vagy elégedetlenségünk a világi dolgok rendjével nagy részben világnézetünktől függ. A világot rendszerint olyannak találjuk, a mint az érzékeink utján lelkűnkbe átmegy. Az absolut igazságról nincs itt szó, hanem, igen is, boldogságunkról, vagy jobban mondva megelégedésünkről. Saját világnézletünkön nem sokat változtathatunk; szemünk megszokta már azon üveget, akár sötét, akár rózsás szinü legyen az, melyen át a világot eddig néztük. Gyermekünk azonban, ámbár még nem bir annak tudatával, meunyiben vagyunk neki felelősek, derült szemmel kérdöleg tekint a neki még fényes világításban jelenkezö világra s aztán kérdöleg veti ránk szemét. Vájjon milyen szemüveget fogunk neki adni ? Rózsásat-e avagy sötétet, nagyitót-e avagy kicsinyítőt ? A gyermekek nem viselnek szemüveget! mondhatná valaki, tehát engedjük meg nekik, hogy természetes szemmel nézhessék e világot. Nem osztjuk e véleményt! A sátoros czigány gyermeke is a pusztán természetes szemmel nézi a világot s mit tapasztalunk ? Ha az éhség gyötri. az után nyúl, a mi hozzá legközelebb fekszik; mert nincs fogalma az enyím és tiedről. Gyermekeinket nevelni és oktatni kell. Az oktatás tanitsa meg őket arra, milyen a világ, a nevelés pedig mutassa meg nekik, mily állást tog- laljanak a világgal szemben s hogyan engedjék azt, magokra hatni. Valaki azt hozhatná fel ez ellen, hogy a világ lényege magától feltételezi a világnézletet, hogy valamely dolgot nem foghatunk fel másképen mint a milyen valóban. Erre azt feleljük : valamely dolog szemlélete egészen azon állásponttól függ, melyre a szemlélő helyezkedik. Embertől nem követelhetjük, hogy tárgyiiag maga és a külső világ fölé helyezkedjék ; mert a szem, melylyel maga körül tekint és agya. melylyel gondolkozik, érezzük, nagyon is emberi. Azon álláspontot azonban, melyről mi láthatunk s vizsgálódhatunk, szabadon választhatjuk, valamint azon szint is, melyen át a világot láthatjuk, legtöbbnyire szintén megválaszthatjuk; csak elég korán lássunk a választáshoz. A gyermekek, mihelyt létök s környezetök tudatával kezdenek birni, szülőiket tökéletes lényeknek tartják, valamint minden jónak és tökéletesnek tűnik fel nekik. Ártatlanságukban bizalomteljesen s örömmel törnek a világ dolgai után, úgy miként a mező virágai a nap felé hajlanak. Első tekintetök a világba tehát opti- mistiku8. Mily világnézletet oltsunk gyermekeinkbe ? Azt mondjuk-e nekik, bogy a világ rendje éppen nem elégíthet ki bennünket; az emberek tökéletlenek, nyomorúltak. létök czél- talan s az élet szerencsétlenség ? Vagy megmutassuk nekik a jó és rósz oldalakat s feltárjunk elöttök mindent józauúl, úgy a mikép magunknak feltűnik ? Avagy meghagyjuk s megerősítsük abban, hogy minden, — a mint ök látják s felfogják — valóban nagy, ránk nézve kívánatos és javunkra szolgál? Az elsőt csak az olyan apa fogja tenni, kinek sem esze, sem szive nincs; a másodikat az olyan, kinek esze van, de szive nincs ; a harmadikat pedig az az apa , kinek esze is szive is van. Sokszor halljuk panaszolni, hogy a mai időben már nincsenek is gyermekek. S e panasz nem alaptalan; mert, bizony, kotnyeles egy fajzat az a rongyos nadrágba bújtatott, uíczán őgyelgő, vagy czifra köntösben könyvtáskával iskolába járó apró nép. Gúnyolódik. kötekedik, kritizál s okosabbnak tartja magát az öregeknél. De nemis csoda; mert otthon bőven van alkalma hallani, a nagyok mint szidalmazzák a cselédséget, hogyan gúnyolják a szomszédokat, gyalázzák a társadalmi állapotokat s mondanak helytelenítő Ítéletet minden fölött, mi nyelvökre akad. S az iskola ? Ez — a mai rendszer szerint — mindenképen oda törekszik, hogy a gyermekekből a gyermeki érzelmet kiirtsa s belölök hidegvérű, okos embereket faragjon. A gyermekek tanuljanak és gondolkozzanak, s csakis tanuljanak és gondolkozzanak : ez a jelszó. így fojtják el az ifjúságban a melegebb érzést, s aztán csodálkozunk, hogy mai nap- ság oly kevés a kedv és képesség a valóban nagy alkotásokra. Az ily ifjúság, ha jóllakott a kezében játékszerré vált müveivel a természetnek és embereknek — mogorva arczot ölt, elérzéktelenedik, s innen van, bogy gyakran már a 20 éves ifjonczok s kisasszony- kák kész pessimisták. Az ilyenek csakhamar meggyőződnek arról, hogy saját akarásuk és képességűk nem igen áll feljebb, vagy tán oly magasan sem mint azoké, kiket birálgattak s kigúnyoltak ; tetterejük elzsibbad s önmagok fölött esnek kétségbe és most már ná- lok is gyökeret ver azon meggyőződés, melyet annyiszor halottak s tapasztalatlanul magok is hangoztattak, hogy a világ alapjában rósz, ök magok pedig boldogtalanok. Nem éppen gyakorlatiatlan s az életben való boldogúlhatás tekintetéből olykor szükséges a második út: t. i. úgy állítsuk elő gyermekeinknek a világot, a mint az józan értelmünknek feltűnik; közöljük velők tapasztalatainkat, hogy azokon tovább építhessenek. De e mód, azért, mert olykor szükséges, nem éppen a legjobb; mert gyakran nagyon is koráu megsemmisítjük vele azon eszményi fuvallatot, mely Isten leheletéként a gyermeki sziveket áthatja és melegíti s aztán többé helyre nem pótolható. Azért gyermekeinket sohase avassuk be elhamarkodva az élet prózájába; mert ez nem jár mindig azzal a haszonnal, melyet neki tulajdonítunk. Hiszen naponkint látjuk, a gyermekek hogyan dobják télre a szülök tapasztalataiból mentett elveket, hogy saját erszényükből fizessék meg a tanpénzt s saját kárukon okuljanak. — Egyébiránt, ha mindig szüleik rossz tapasztalatain okulván, azokat saját hasznokra fordítanák, hogy magok ne legyenek kénytelenek ilyeket tenni, micsoda forrásból merítenék hát az üdvös tanításokat és intelmeket saját gyermekeik számára? Az ilyen dolgok nem haladnak a hagyomány útján, hanem csak ott, hol csíráznak s nőnek, hoznak gyümölcsöt is. A mi véleményünk az: hogy ama harmatos rózsabimbó t, m e 1 yet gy erm e k - sz ivn e k nevezünk, addig őrizzük amig csak őrizhető. Ez lenne a harmadik s nézetünk szerint a legjobb út, melyről azonban többet jövőre. (Folytatjuk.) Hevesmegye 1877-iki népesedési mozgalmához. (Folytatás.) Azon észlelet, hogy hazánkban az elhúnytak között az 5. életévet még el nem ért gyermekek 10 °/o-kal nagyobb mérvben vannak képviselve, mint átlag egész Európában, még sajnosába válik, ha nemzetiségek szerint tekintjük a gyermek-halandóságot; mert kitűnik, hogy hazánkban éppen ott hal el a legtöbb gyermek, hol a magyar elem van tulnyomóság- ban. így Keleti fentebb érintett müvében kimutatja, hogy nálunk az 5-ik életéven alól elhalt gyermekek száma tett az összes halálozásokból :
