Eger - hetilap, 1879
1879-01-23 / 4. szám
2!) lódoít össze. Ily körülmények között a szolnok-csongrád balparti társulat választmánya a kormányhoz volt kénytelen folyamodni a feltorlódott jégnek az állam költségén való mesterséges eltávolításáért. A vízállás T. Ktírthnél már csak 3 centiméterrel kisebb az 1876-iki legnagyobb vízállásnál. * A szállítmány-forgalom a Boszniában levő valamennyi tábori postával ismét életbe lépett. * Az egri korcsolyázó egylet tisztikarának megválasztása a napokban következőleg ej tetet t meg: Beadatott összesen 29 szavazat; ezekből nyertek az elnökségre Fekete Sándor 28, a pénztárnok- ságra Gröber Ferencz 28 szavazatot. Továbbá az aiapsz. 14 §-a szerint kisorolt öt múlt évi választmányi tag helyett megválasztattak Végh Gerö 17, Grober Berta úrbölgy 14, Babócsay Sándor 12, Liptay Gyula 11, és Gröber Gizella úrhölgy 10 szavazattal; póttagokká: Liptay Endre 9, Terstyáeszky Dezső 7 szavazattal. A mait évről benn maradt választmányi tagokkal együtt tehát az 187%—iki korcsolyázási évre, az egylet titsztikara ekképen alakúit meg: Elnök: Fekete Sándor; pénztárnok: Gröber Ferencz; jegyző: Dobrányi Lajos; választmányi tagok: Aiexy Gábor, Gröber Berta, Gröber Gizella. Harri Vilma úrhölgyek és Babócsay Sándor, Dobrá- nyi Kornél, Feke'a Karolj', Isaák Gyula, Liptay Gyula, Végh Gerö. Póttagok: Liptay Endre, Terstyánszky Dezső , egyleti rendes tagok. * Az ég i korcsolyázó egylet f. évi janár hó 26-án azaz Vasárnap kedvező idő esetén ismét jégünnepéiyt rendez a múltkori programmái. Az ünnepélyt, mint eddig taraczk lövések fogják jelezni. Kezdete d. u. 3'/a órakor, belépti dij 20 kr. C S A E 1T O Egy emlékezetes éj. Meiszner Alfréd beszélye. (Folytatás.) „Csak előre, fiatal ember,“ szólt az öreg úr sasszemével tetőtől talpig méregetvén a belépőt. „Előre, előre. Örülök, hogy meghívásunkra megjelent. Hanem, ugyancsak megvárakoztatott.“ — Kern emelkedett fel ülőhelyéből, hanem szavait fejének udvarias meghajtásával kisérte. Henrikre az öreg úr egész lénye a legnagyobb mértékben visszataszitólag, lehet mondani, undorítókig hatott. „Azt kell gondolnom,“ monda, „hogy ön személyemben téved. Lehetetlen, hogy én legyek az, kit ön várt. Semmi sem lehetett kevesbbé szándékomban, mit hogy önt ily időben jelenlétemmel“ — „Megörvendeztessen“, tévé hozzá az öreg egészen váratianúl s gúnyosan nevetve. „Nos hát, ha nem engemet akkor más valakit! Elég az hozzá, hogy ön itt van. Lépjen közelébb. Intézzük el gyorsan a köztünk fenforgó ügyet.“ Henrik látván, hogy az ügy, a helyett hogy felvilágosodnék, még jobban összebonyolódik, ekképen válaszolt: „Ön tévedésben van, uram, s engemet felcserél egy másikkal. Nevem M. Henrik s lestö vagyok, s ha ezen szokatlan időben ön előtt állok — ezt a körülmények sajátságos összetalálkozásának tulajdonítsa.“ „Igen ? M. Henrik! Festőművész! az öreg úr a gúny hangján. „Mi jobban tudjuk, ki ön!“ Henrik most már meg volt győződve, hogy őrülttel van dolga. „Uram,“ monda határozott hangon, „ön vonakodik mentségemet éjjeli háborgatásomért elfogadni. Kérem, nyittassa ki számomra háza ajtaját s én megyek.“ „Ne merészeljen ön helyéből kimozdulni!“ Kiálta az öreg felugorva. „Egy lépést sem! Embereim köze! vannak!“ „Talán csak nem vagyok az ön foglya ?“ „A mint veszi.“ Henrik megállott, külsőleg nyugodtnak Játszók, de belsejében düh forrongott. Most egyszerre világos vala előtte, hogy nem rült- tel van dolga, hanem gonosz szándékú emberrel. Rosszat kezdett sejieni — vájjon mit akarhatnak vele? Mialatt e fölött gondolkozók, megnyílt az ajtó, s azon egy magas termetű férfi lépett be. A hosszú fekete öltöny, a fekete harisnyák és csattos czipök, a fehér nyakkendő az egyházi férfiút ismertetik fel henne. Széles arczán a szenvfelenség kifejezése ült. „Nos*? fordult az, öreg feléje. „Ö most vaiamivel nyugodtabb.“ „Ezt szívesen hallom.“ „De a helyzet“ — „Egy fiatal leányra nézve bizonyára borzasztó lehet, de ezt előbb kellett volna meggondolnia. Jöjjön baladéktalanúl, mi türelmetlenül várjuk.“ Henrik végre mégis meg fogja tudni, hányadán van. Az ajtó, melyen át a lelkész eltűnt, csakhamar újra feltárult s egy körülberül tizennyolez éves nyúlánk termetű leány lépett be azon lassan, igen lassan. Alakja teljes, majdnem buja növésű volt. Halványzöld selyemruhát viselt s hajzatát fehér fátyol körité. Ar- czát a földre siité s a fátyol majdnem egészen eifödte, de Henrik mindamellett a legnemesebb vonású arczélt pillantotta meg alatta. (Folyt, köv.) Irodalom. „Házi Kincstár“ czimmei Dolinay Gyula családi és társadalmi heti lapot indított meg, mely az év elsejével megkezdte pályafutását. Érdekes tartalommal, díszes kiállításban, megjeien minden vasárnap. Előfizetési ára negyed évre 1 frt, félévre 2 frt. Kiadó hivatal Budapest Sándor ti. 1459 sz. a. Vettük Dolinay Gyula „Könyvet a népnek“ czimii röp- iratat is. Ezen mű nagy részletezéssel, s még nagyobb tárgyszeretettel az iskolai és népkönyvtárak kérdéseivel foglalkozik. Ezen fontos intézmény tervezői számára rélklilözketlen utasításokat, fejtegetéseket ad; öt ivre terjed, díszesen van kiállítva, ára 50 kr, de csak a szerzőnél Budapest Sándor-u. 1459 sz. a. rendelhető meg. A füzet bérmentesen küldetik. A tanügyi szaklapok szaporodásán mindenkinek örvendenie kell, mert tanúságul szolgál arra nézve, hogy a népnevelés terén haladunk. Az aradvidéki tanitó-egyletnek lapja, az „Általános Tanügyi Közlöny“ eddig megjelent számai eléggé mutatják, hogy tág mezeje van a népnevelésnek és nincsen oly nemzeti mozgalom, melyhez neveléstani szempontból hozzá szólni nem lehetne. így a nevezett lap 2. száma az ipar fejlesztéséhez szól, az iparosok oktatása szempontjából. A György ösy Rudolf és Máday Mátyás által változatosan szerkesztett lap a legjobb reményt keltve, sietünk annak pártolását a népnevelőknek, a tanügyi hatóságoknak melegen ajánlani. Előfizetési ár egész évre 4 frt, fél évre 2 frt. Az előfizetések Máday Mátyás Aradon czimezve küldendők. A Petöfi-társaság havi közlönye a „Koszorú“ 1-sö füzete is megjelent oly díszes kiállításban, hogy a külföld hasonló vállalataival mindenkor bátran versenyezhet. Alig szükséges mondanunk, hogy a tartalom tekintetében sem áll azok mögött, minthogy a régibb s újabb irói nemzedék — kevés kivétellel — kiválóbb tagjait munkatársai közé számítja. A „Koszorút“ a Petöfi-társaság pártoló tagjai ingyen kapják. Előfizetési ára nem társasági tagok számára, bérmentes szétküldéssel: Egév évre 10 frt, fél évre 5 forint. „Képzőművészeti Szemle“ czim alatt közelebb új vállalat indúlt meg. E hézagpótló közlönyt Prém József, a képzőművészeti társulat másod-titkára szerkeszti, kit az e czélra szövetkezett ösz- szes hazai művészek, valamint tekintélyes irók és tudósok fognak támogatni. A hazai művészet minden jelenségét számon fogja venni e közlöny s az itthon s a külföldön élő magyar művészek érdekeit fogja képviselni; egyúttal pedig megfelelni kivan a nagy kö- j zönség igényeinek is, azért a szakszerű czikkeken kívül népsze- I rtien irt közleményeket s táré zajában a művész életből vett el- I beszéléseket is fog tartalmazni. Csupán eredeti s magyar tárgyú illusztratiöit a hazai festők s jeles metszők készítik s minden iiy kép a művészet színvonalán állami. E vállalatot, melynek mutatvány-számát, mondhatni igen csinos kiállításban s érdekes tartalommal vettük, t. olvasóink figyelmébe ajánljuk. Előfizetési ára egész évre 4 frt. Gazdaság. (^4 ezement bortartókról), melyek a fahordókat lennének hivatva pótolni s e szerint, az idei szüreten tett tapasztalások után méltán megérdemlik figyelmünket, LuczenbacherP. szobbi szőlőbirtokos tapasztalatait a „Gazd. Lapok“-ban ekképen adja elő: „E tar- tányok szobbi pincze-belyiségeimben jó minőségű közönséges téglából, angol portland czementtel 15 czentiméfer vastagságban készültek; a bomlokfalazaí és a válasz fal, mely az 1000 akös hor- j dót két egyenlő nagyságú tartányra osztja fel, 33 centiméter vas- I tagságban, a tartányok feneke csekélyebb, felső része nagyobb | domborúsággal és a csap felé kevés lejtövei épült. A tartányok tisztán tarthatása. czéljából a bomlokfalazaí alján nagyobb nyilas \ hagyatott, melyre egy 35 centiméter vastagságú tölgyajtó van al
