Eger - hetilap, 1879
1879-08-21 / 34. szám
268 sugárzott ki, elérvén vágyát, bogy a költőt megismerhető, s lángoló érzelmét megnyerhető. Midőn már a vendégek távozni kezdtek, oda lépett Giuccioli gróf nejéhez, s szigorúan mondá: — „Asszonyom, azt hiszem mehetünk.“ — „Férjem, Byron György,“ — mutatá be a két férfit egymásnak felrezzenve a boldog nő, ki egészen el volt merülve a költővel folytatott beszélgetésébe, s feledett időt, helyet, férjet és kötelességet. — „Gróf úr,“ mond Byron nyájasan, — „a grófnő kegyes volt megengedni, hogy meglátogathatom s ba ön is megengedi, e napokban már fogok élni e szabadalommal.“ — „Bár mily megtisztelő volna is rám nézve Britthon első költőjét házamban üdvözölhetni, le kell e szerencséről mondanom, miután holnap hosszabb időre elutazunk, — viszonzá a koros férj fagyos udvariassággal. A grófnő elhalaványodott, villámcsapásként érte férjének e gyors határozata. A költő midőn a grófnő köpenyét főlsegité, halkan fülébe súgta: „Nincs hatalom, mely elválaszszon öntől, rég keresett boldogságom“ 8 mélyen meghajtván magát, a másik terembe távozott. — „Asszonyom,“ mondá Benzoni grófnőnek, midőn a vendégek mind eltávoztak“, miként köszönjem meg önnek az üdvöt, melyben részesített, megismertetve e nővel, kiben rég keresett eszményképemet találtam föl.“ „Az égre kérem asszonyom,“ tévé hozzá lelkesülten, „mondja meg hová utaztak ?“ „Nem tudom, barátom. A gróf oly zárkozott és makacs, hogy nem szokta terveit elárulni; de a szerelem leleményes, s a grófnő fog találni módot, önnek értesítést adni.“ „Ha Argus őrzi is, mégis hozzá jutok,“ — mondá a költő lázasan, s elrohant. (Folyt, köv.) A tisza-füred-vidéki ős agyagedény-ipar fejlődése a kőkortól a vaskorig. Előadta „A tisza-füred-vidéki régészeti egylet“ közgyűlésen 1878, okt. 13-án Tariczky Endre egyleti titkár. IV. Az ős agyagedények másik néma ABC éje a szinképlet, melyet azok magukon viselnek. De ez már nem oly változatos mint az alak és ékidom képlete. Mert annyira sem volt még az ős agyagmüves birtokában a müszínelés, mint az alak és ékidom megalkotása. Mindössze is a szürke, téglaveres, testszin, hamvas, fekete, sárga és piros szin az, melyet az ős agyagedény-ipar termékein egyszerű alkalmazásban észlelhetünk. Én keretekbe szedem össze az ép vagy töredékpéldányokat, melyek eme színeket egyenkint felmutatják. — Meg is alkotom azonnal az első keretet. Ebbe oly példányokat veszek fel, melyek az ős agyagedény- iparnak még csak kezdetleges müvei; melyeket az ős agyagmüves még szabadkézzel mesterkélt, idomított. Ilyeneket már az alak és ékidom magyarázatánál is mutattam fel. Ezek még semmi müszinelési kísérletet sem képviselnek. Azon színnel birnak, melyet a jól vagy roszúl sikerült égetés adott meg nekik, a szürke, téglaveres, szürkefekete füstü égetés színében. Ezek tehát a szinképletnek még csak első s legalsó fokozatán állanak. Következik a második keret. Ebbe oly példányokat veszek fel, melyek az alak és ékidom alkotására nézve a kezdetlegesség kivételét már túlhaladták, s haladási fokozatot jeleznek. Ezek közül is azok, melyek téglaveres, s szürke színűek, szinképletre nézve még csak az első keretbe tartoznak, de nem azok, melyek hamvas, fekete szinüek, mert ezek az ős agyagmüvesnek csak is az égetés müértöbb gyakorlata s a füstölés müértöbb alkalmazása által tétettek ilyenekké. És hogyan? Ennek magyarázatát feltaláljuk jelenkori tiszavi- déki fekete edényeseink műveletében is, kik nyers, de kiszárított, többé kevésbbé jól kiégetett edényeiknek a kéklöen hamvas vagy fekete szint befojtott füstöléssel adják meg csak. Ehhez tehát, t. i. a füst általi színezéshez az őskori agyagmüves is értett már, mit hátrahagyott müvei kézzelfoghatólag bizonyítanak. Következik a harmadik keret. Ebbe már másféle müszinelési kísérleten keresztül vezetett példányok jönnek. így mutathatok fel egy edénytöredék példányt, mely vörös szinü földfestékkel van már egyszerűen bemázolva, vagy kenve; olyat is, mely már fehér agyaggal, talán az általunk is ösroert úgynevezett fehér csapófölddel van bevonva. Ismét olyat, melynek külső lapja fekete, belső oldala pedig fakózöld szinü. Feltűnő diszitési sajátság már eme példányoknál, hogy némelyik közülök épen nem, másik már részben, vagy egészben, ismét, melynek külső s belső lapja s oldala is ki van sikálva, csiszolva. Ezeket az ős agyagmüves sima agancsokkal, oldalborda csontokkal, kövecsesei, békasóval (mert ilyenek is merülnek fel velők) még nyers, de kiszárított állapotban sikálván meg, tette azután az égető kemenezébe. Hol ekképen a sikálás s csiszolás fénye is meg- állandósittatott rajta. Mindez az ős agyagedény-ipar terén oly haladásnak s előbbre való törekvésnek, habár még zsenge kivitelű, de nem kisebb mél- tánylatra érdemes jelensége, mint a mai-kori keresett edénygyáros azon művelete, melyszerint az vegyrészeket, rajzoló és festő művészeket is alkalmaz edénygyártmányaínak minél értékesebbekké tételére. Kinél egyébiránt az előállított müveken az alakidomot, illetőleg az ős agyagmüves keze alól kikerült daraboknak többé kevésbbé utánzóit, vagy tökéletesbbített alakjaira is ráismerünk. Ez érdemben méltó megtekintésre itt egy nagyobbszerü szélke edény. Obölátméröje: 24 cm. Nyakbösége 18 cm. Fenékátméröje 8 cm. Magassága: 18 cm. Alsó része szabálytalan kézi karezvonalakkal van czifrázva. Öblének külső részén egymással átellenes négy oldalú hármas vonalalakú domborczifrázatok tűnnek fel. Karimás nyaka, mely bebajlott vállán emelkedik fel, eltéröleg az általános sikkörtöl, ritkitott szig-szöges szélben végződik, s egészben véve az ős agyagmüves müérzékóröl tesz bizonyságot, s a haladottabb kökort képviseli. (Folyt, köv.) HIEPTÍJZÉIB. □ Király Ó-Felsége születésnapját kegyelettel ülte meg városunk múlt hétfőn, f. hó 18-án, mely alkalommal is a kora reggel óta szóló mozsarak s köztük a várbeli „öreg ágyú“ dörgései között a városban időző katonaság és honvédség az „Eszterházy- térre“, a megyei és városi hatóságok, a kir. bíróságok és ügyészség, valamint a többi helyb. kir. hivatalok, a különféle testületek s a nagyszámú ájtatoskodók pedig a főtemplomba gyülekezőnek, hol 9 órakor vette kezdetét az ünnepélyes istentisztelet, melynél fényes egyházi segédlettel mit. és ftdö Danié ük János pristinai püspök, olvasókanonok ur pontificált. — Istentisztelet végeztével a szokásos katonai elléptetések tartották még egyidöre lekötve az oszladozó közönség figyelmét. — Egy órakor a mélt. és ftdö egri fökáp- talan fényes diszebédet adott Danielik püspök úr Ő-méltósága lakásán, — ki egyúttal a házigazda szerepét is vitte a fökáptalan képviseletében, s mondott, ismét, — midőn rá került a sor, — oly kitűnő pohárköszöntést Ó-felségére, amilyet az ö általánosan ismert s megszokott ékesszólásától a nagyszámú vendégkoszorunak csak várnia lehetett. Az emelkedett hangulatú eszmedús beszédet, melyet a jelenvoltak zajos éljenei követtek, fájdalom, nincs alkalmunk közölhetni. □ Hymen. Dr. IIméri Kiss István, érs. lyc. jogtanár, f. hó 17-én tartotta esküvőjét Budapesten, a szerviták templomában a fővárosi körök egyik kiválóan kedvelt hölgyével, Boér Karo- lin kisasszonynyal, Boér Ignácz fővárosi esküdt, ház- és tanintézettulajdonos bájos és szellemes leányával. Tartós boldogság kisérje nemes frigyöket. Q Egyházmegyei intézkedések. Bartalos Gyula az angol kisaszszonyok egri intézetében gyóntató, Foil man Károly, szentszéki ülnök 8 ügyész a róm kát. hitfelekezeti belvárosi elemi iskolák hitelemzöjéül; Végh Pál fökáptalani karkáplán a belvárosi községi iskolák hitelemzöjéül, Tresztyánszky Dezső a gyöngél- kegö jászberényi plébános mellé coadjutorrá; Fehér Gyula érseki növeldei aligazgatóvá s az angol kisasszonyok intézetének külső- iskoláiban hitelemzövé, s fökáptalani karkáplánná neveztettek; továbbá a következő káplánok hasonminöségben más helyre tétettek: Halász János Jászberénybe, Góth Lajos Egerbe, Navora Alajos Gyöngyösre. Fröhnert Lajos Hevesre, Stankóczy Hugó Pásztóra, Veiszpek Géza Jász-Apáthira, Szecsányi Rudolf Alsó- Szent-Györgyre, Ozváth Lajos Écsédre, Kovács Mátyás Poroszlóra, Mildner Béla Bodonyba, Less Lajos Makiárra, Huszár János Bessenyöre, Bittó Sebestény Szirákra, végre Hamza József uj áldozár Pétervásárra, Fábry Imre uj áldozár Geszteréd- re, Oldal Jenő uj áldozár Rakomazra neveztettek káplánokká.
