Eger - hetilap, 1879

1879-08-07 / 32. szám

251

fog következni előbb-utóbb, be fogja rekeszteni a haldokló állam európai életének krónikáját.

Különben az uj török kabinet, melynek tagjai Aarifin kivíil még Szavfet pasa, küiügyminister (s nemsokára valószínűleg nagy- vezir is mint Kheireddin, bár ennek bukásával ez állomás is eltö- rültetett), Riza pasa a civillista ministere, s Ali Fuad pasa a sultán főtitkára, — folytatja Kheireddin külpolitikáját, s engedékenységgel akarja megoldani mind az egyptomi mind a görög kérdést. Ez utóbbiban f. hó 5-ikére volt kilátásba helyezve a tárgyalások megkezdése a határ rendezés ügyében. Az egyptomi kérdésről pedig a legutólsó hir az, hogy Franczia- és Angolország nincsenek megelégedve a nekik bemu atott termán tartalmával, és mereven ragaszkodnak hozzá, hogy Tevfik i« egészen ugyanazon jogállásban része- sittessék mint atyja, — legfömbb tributuma emeltessék atyjáénál magasabbra. E pont felett foly most az alkudozás.

Máskép a Balkán-félsziget e pillanatban meglehetős csendes. A macedóniai bolgár- es a bolgárországi török felkelés le van csön- desitve; Szerbia és Törökország közt a határok a fe ek kölcsönös megelégedésére rendezve, a novibazári occupatio feletti tárgyalások békés folyamatban stb. s az általános boldogság betetőzéséül az egész félsziget megtisztítva az, oroszoktól, legnagyobb fájdalmára a török basáknak s legnagyobb őrömére azon naiv journalistáknak, akik az orosz anabasisban a nyugatenropai diplomatának, specialiter pedig Andrássy grófnak a politikai diadalát ünnepük.

A német kulturharezra vonatkozólag azt jelzi a táviró, hogy az új müncheni nuntius Roncetd már magával fogja vinni a Vati- cán és Németország közti kiegyezés módozatait; s közli ezen utóbbinak lényeges tartalmát is. De mindez csak — conjeciura; az eredményt majd csak akkor fogjuk megtudni, ba beállanak a „diligentiák.“

Nómi zajt ütött a héten a távol nyugatról jövő fegyverzörej, a haitii forradalom. Ott a liberális ellenzék és az uralkodó pártot képviselő nationalísták közti torzzonkodás m. h. 30-án bizonyos verificationalis kérdés tárgyalása alkalmából igazi amerikai módra véres jeleneteknek tette színhelyévé a kamara üléstermét. A verekedés csakhamar elragadt a honatyákról a honfiúkra is, s lett be- töle országos csetepaté, melyet eddigelö az idegen hatalmak consu- lainak közbelépése, sem volt képes lecsillapítani. Most ott áll a dolog, hogy a liberálisok hatalmokba kerítettek nehány erődített pontot, s azoknak mindeddig urai maradtak.

T -A. !E3 c z

Ha jársz . . .

Ha jársz a liget árnyas fái közt Sziva a kársak édes illatát,

Melyek fehér virága omlatag Lágy szirmait, enyelgve hinti rád ;

Midőn a nap lehunyó sugara Arany fényben reszket a bérez felett,

S rózsás felhők csodás alakjai Borítják be a mosolygó eget;

Midőn virág, lomb, Itüs vizű patak

Boldogságot, forró gyönyört lehel-----A

z alvó tájon át szellő sóhajt,

S esillámló ködként száll a pára fel ;

Midőn fészkén pilieg a kis madár,

S az esthajnalcsillag fénye kigyúl,

Mig a rózsák bezárúlt kelyhire

Harmat gyanánt — tündérek könyje liúll:

— Ilyenkor, mondd, gondolsz-e néha rám,

S megsugja-e egy sejtelem neked,

Hogy messze bár tőled, de lelkem és Szerelmem ott van szüntelen veled!

Vuy Sándor.

Egy kalandos élet.

Beszély.

Közli D. M.

(Folytatás.)

„Éljen a nők bálványa, a férjek rettegett réme, a világ elkényeztetett kedvencze, a társaság felvillanyozója, a páratlan jó czim- bora, az önzetlen barát, a hasonüthatatlan kedves, a lánglelkü

s szellemű britt költő Byron!“ köszöntő fel legjobb barátja Leigh Hunt koczintva vele.

„Köszönöm barátom! E jelzők mind igen szépek s büszkévé tesznek; de most, higyjétek meg, oda adnám egyert, a legfontosabbikért, e szócskáért: „gazdag“ Byron“, viszonzá keserűen nevetve Eh, de félre ma a gonddal! Halál és veszedelem a hitelezőkre. Éljen a mámor, a feledés s az élv!“ szólt az üres székek egyikére dobva magát Leigh Hunt mellé.

„Hol voltál oly sokáig György?“ kérdé ez halkan.

„Sétalovagiást tettem.“

„Ah, a szép ösmeretlen lovagnövel. Mondd csak, ki ez érdekes hölgy, mi ?

„Ki volna oly kandi, egy ösmeretlenül maradni akaró nő nevét kutatni,“ feleié Byron nevetve.

„Igyunk barátim, ma szükségem van a borra, mámorra, mert holnap fog eldőlni sorsom. Egy „igen“ szócskától függ a menny vagy a kárhozat számomra. Vigan tehát fiúk !“ biztatá a borral telt koponyát fölkapva.

„Biztos győzelemre!“ kiálták a czimborák fenékig ürítve serlegeiket.

„Barátom, ha miss Miibank nemet mond, végem van“, monda halkan Byron Huntnak. „Hitelezőim nem akarnak többé várni; egyedül egy gazdag házasság menthet ki a hajból. De nincs semmi reményem; e nő oly hidegnek látszik. Azt hiszem, hogy nem a szív, 'hanem az ész viszi nála a kormányboíot, s ez bizonyára nem fogja megengedni, hogy ily bolondot tegyen.“

„Épen azért fogja neked kezét nyújtani; mert számitó leány és eszélyes, s tudja, hogy ily nevezetes férfiú nejének lenni dicsőség,“ feleié Hunt félhangon.

„Holnap megy el hozzá Moore Tamás öt megkérni számomra. Ah, milyen nyomoréit is az ember: hitvány érezdarabért legnemesebb húsdarabjáf, a legmagasztosabb érzelmek fészkét adja cserébe, kaczagott föl gúnyosan.

„Csak látszólagosan, mivel nem hiszem, hogy ez nálad is úgy lesz ; mert te ezentúl is megtartod szivedet, s minden csinos női arezot befogadsz abba.“

„Nem, Istenemre nem! Nemeslelküségeért, hogy kiránt ez átkozott hínárból, csak megérdemli, hogy hü legyek hozzá“ viszonzá Byron hamis mosolylyal. „Úgyis csak időtöltésből enyelgek a nőkkel; mert azon eszményképet, melyet magamnak alkoték, s ide zárva hordok," mondá keblére mutatva, „nem találom fel az élők között. Fiúk, talán tej csörgedez ereitekben vér helyett, hogy ily csöndösen vagytok“, kiáltá felkapva egy kancsót.

Künn a szürke ködön már a hajnal e!sö fénye kezdett átderengni, midőn a mámoros társaság szétoszlott.

„Jöjj velem, lenn kocsim vár“, mond Hunt karon fogva By- lonf, „haza viszlek.“

„Nem lebet, barátom“, viszonzá, piros selyem zsebkendőjével megtörülve sápadt homlokát, „meg kell látogatnom az én kis Ma- riemat. Megrepedne szívecskéje, ha nem látna.“

„Még mindig bolonditod ezt a szegény leányt? S mit mond hozzá az „ösmeretlen lovasnö?“ kérdé Hunt tréfálva.

„Nem tudja. Ki volna oly ügyetlen, hogy egyik kedvesével a másik létezését tudatuá. Hidd meg, mindegyik között legjobban szeretem e gyermeket, kit annyiszor megénekeltem már, oly jó, gyöngéd, hü, figyelmes és kedves, oh mit ér mindez! Nekem nősülnöm kell, még pedig gazdagon; mert nincs egyebem egy ódon gótb-kastélyom- és tömérdek adósságomnál. Fare well, barátom ! Élvezzük arany szabadságunkat mig lehet“ szólt s midőn letértek a lépcsőkön, már ott váró lovára pattant és elvágtatott a szegény hiszékeny Duíf Mariéhoz.

(Folyt, köv.)

A jó szemek törvényei.

1 Sohasem szabad dolgozni csekély, vagy túlélőnk mesterséges világitás mellett.

Tapasztalás szerint azok számára, kik éjjeli munkávai foglalkoznak, leginkább ajánlható a viaszgyertya. E mellett, irni tovább lehet, a szemeket kevéshbé fárasztja, s különösen csekélyebb módon izgatja a szemhéjakat.

2. Nem tanácsos kocsiban, vasúton, sem pedig egy lámpa obogó világa mellett ágyban olvasni.

3. Ha kényteienittetünk tulkáprázó világosság mellett munkálkodni, viseljünk kék, vagy füsttől barnitott szemüveget.