Eger - hetilap, 1879
1879-07-17 / 29. szám
229 módját tette közzé, mely a következő: A tetszhalottnak hanyatt, egyenesen kiterbve, fel nem emelt fejjel kell a padlaton vagy az ágyon nyugodnia. A felélesztő (ki a beteg megett a padozaton letérdel, vagy pedig az ágyon a beteg oldalán ül) a jobb és baloldali bordákat felső fogással erősen föltolja, s aztán ismét letolja a zsigeriireg felé, mely le- s feltolásnak körülbelül oly időközökben kell történniük, mint a minőkben a rendes lélekzet megy véghez. Hogy a hasbör folytonosan feszitetlen állapotban maradjon, egy segéd a tetszhalott lábait ágyék- és térdhajlásban tartja. A műtét alatt a nyelvet ki kell huzni, s kinn kell tartani, mert különben a gégefedöre nehezedik, s igy a levegőnek szabad ki- és behatolását akadályozza. E módszer annyival jobb a többi felélesztési módoknál, mert általa a mesterséges lélekzes nagyon közeledik a természetes lélekzéshez. A bordák összeszoritása után a levegő hallható zörejjel rohan ki a tüdőből, s vele együtt a tüdőben netalán előforduló nedvek (viz). E módot már két esetben sikerrel használták, jelesül egy szénéleg által való mérgezésnél, a mikor is a tetszhalott rövid négy óra alatt föléledt Q Hazajöttek a sírkeresztek. A végzetes márczius 12-én, midőn a Tisza Szegedet elöntötte, a borzasztó ár mindent, a mivel csak megbirkózhatott, magával ragadott, a legkönnyebb szalma- szálat úgy, mint a legnehezebb háztetőket. Ugyanezen rémttletes nap reggelén történt, bogy a Dugonics-utczában lakó T. J. cselédje, ki a folyosóról bámulta remegve az áradat pusztítását, e közben vizsgálgatván, mi mindent hordott az már be a ház udvarára, észreveszi, hogy a sokféle között egy temetöbeli nehéz fakereszt is úszkál, a mit nem is késett a házbelieknek ijedve beujságolni. — A család kétkedve fogadta ugyan a hirt, de hogy annak mibenléte felöl meggyőződést szerezzen, maga is szemle alá vette az összehordott romokat s nem kis meglepetésére a kérdéses keresztben a ház úrnője a felsővárosi deszkás temetőben nyugvó édesatyja sírkeresztjét ismerte föl. De még nagyobb lett, Írja a „Szegedi Híradó“, a család meglepetése másnap, midőn ugyancsak a saját udvarukon szintén az anya testvérének sírkeresztjét találták a viz által behajtva. Megható véletlen. 0 Az elhunyt herczegről. Negyven év lefolyása alatt már második eset, hogy egy Napeleon holttestét hozzák Afrika műveletlen síkjairól Európa partjaira. A „la belle poule“ franczia hajó 1840. október 16-án hozta a polgárkirály fiának, J o i n vi 11 e her- czegnek paraucsnoksága alatt Európába a nagy katonacsászárnak, Anglia foglyának holttestét. Most az „Oroutes“ angol szállitóhajó födélzetén szintén egy katafalkot állítottak föl, mely IV. Napóleonnak, Angolország katonájának holttestét rejti s viszi Angolország sziklás bérezel felé. Négy hónap telt el, mig a nagy korzikai földi maradványai elérték az édes haza földjét, most alig négy hét s az „Orontes“ elér rendeltetési helyére. Sajátságos véletlen, hogy a herczeg e hajó födélzetén időzött akkor, midőn az az első katonai szállítmányt vitte a Fokföldre. A herczeg ugyanis egy ifjú tüzérhadnagy- tól, iskolatársától, ki később a Gouingolab melletti ütközetben életét veszté, akart elbúcsúzni; a két barát egy külön zárt kabinba vonult, hosszan társalogtak a nélkül, hogy hallották volna a csön- getyü hangját, mely indulásra adott jelt. A hajó megindult s Na- paleon Louis csak ekkor lett figyelmessé; rögtön Parkerhez az első hadnagyhoz fordult, ki a hajót aztán meg is állította. Még akkor tréfálva jegyzé rheg: „Úgy látszik az „Orontes“ hosszabb ideig szeretne engem vendégének.“ Szavai teljesedésbe mentek. Tovább egy hónapnál volt az „Orontes“ vendége a herczeg — holteste. □ Napoleon Lajos hg. temetése. A hrg. tetemeivel f. hó 10 én érkezett az „Orontes“ gőzös Portsmonthha, honnan azokat az „Enchantress“ yacht vitte tovább Woolvichba. Miután ez utóbbi 11-én d. n. 2 órakor a kikötőben nagy néptömeg, köztük számtalan fran- bonapartista által fogadtatva megérkezett 8 a kapitány szobájában ravatalra tétetett a koporsó, fehér atlaszszal segélyzett kék bársony takaróval leteritve s beszórva még a Capról hozott virágokkal. A virágok fölött pálmából alkotott kereszt volt. A jelenlevők — a fran- cziák — lassú, ünnepélyes léptekkel járták körül a ravatalt, a nők letérdeltek, a pap egy mellékkabinetben imádkozott 3 órakor megérkezett a papság, elén Daniel püspök, a koporsó beszerelésére. Ennek végeztével az utóbbit 4 órakor vitték ki a hajóból. Tiz kékbe öltözött férfi vitte vállain a tüzér-zenekar gyászinduiója mellett. A négyszögletű vaskarmokkal bezárt koporsó nagy lepellel volt takarva Francziaország színeivel. Erre megindult a menet, a francziák különösen a nők zokogása között a chain b re ardente-tá átváltoztatott házikó felé, hol a holttest azonossága volt megállapítandó s a bebalzsamozás megtörténendő. — 10 perez múlva megérkezvén a menet: miután a koporsó még egyideig a magas vendégek szemléjére volt kitéve, mintegy egy óra múlva a tisztelgők eltávozása után felnyittatott. A holtestet borzasztó állapotban találták. A bebalzsamozás a Fokföldön roszúl hajtatván végre, a test egész belseje teljes feloszlásnak indult. Egyike a jelenlevőknek a visszataszító látványra elájult. A holttest teljesen felismerbetetlen volt; a jobb arezon, a jobb szemen, a bal kar felső s alsó részén , a mell két oldalán és az altesten a halálos sebek még felismerhetők voltak. A jegyzőkönyv felvétele s a bebalzsamozás két álló óráig tartott. E közben a házat royal artillery lovas és gyalog altisztek vették körül. A tábornokok piros egyenruhájokban, a tisztek és a legénység barna öltönyeikben, a feketébe öltözött gyászolók fölötte érdekes és mély benyomásé látványt nyújtottak. A jegyzőkönyv aláírása után az újra bebalzsamozott uj koporsóba helyezték s lezárták úgy, kogy azt a császárné már többé nem láthatja. Miután mindezzel elkészültek, a tüzérzenekar „Saul“-ból a gyászindulót kezdte játszani, a csapatok üdvlövéseket tettek, a dobok peregtek s a tisztek és altisztek hosszú sorai közt látható lett a violaszinü selyemlepellel letakart koporsó. A koporsót egy kilencz fontos ágyú kocsijára és pedig épen az ágyúra helyezték, melyet egy kocsi, melyen óriási fehér és kék koszorú volt elhelyezve, követett. Gyászkocsik s több száz franczia gyalog követték a koporsót a két órányira fekvő Chislehurstba, hová esti 9 órakor érkeztek meg, már csaknem teljes sötétben. A Camdenhause előtt ezrek várakoztak a gyászkiséret megérkeztére. A könyvtár egy „chapel le ardente-tá volt átalakítva, a falakat fekete posztó bontotta, az oltár felett nagy ezüstkereszt emelkedett, az oltárt magát koszorúk borították, melynek szalagjaira az elbúnyt neve volt feltiimezve s közöttük a császári korona. A gyászemelvényt gyertyák ezrei vették körül, s a szolgák képeztek sorfalat. Amint a gyászkiséret megjött, mindnyájan letérdeltek, a koporsót az emelvényre helyezték s -— elzendiilt a „de profundis.“ A császárné nem jelent meg, tudomással sem látszik bírni a történtekről. Nem volt ott Jérome hg. sem, sem Paul de Cassagnac. Ellenben ott voltak a walesi, edinburgi és connanghtí herczegek, a svéd trónörökös, Lueien, Murat és Charte hrgek, Rouben, Hanssmann, Conti, Mouchy, — Alba hg a császárné sógora, Huescar hg. és neje, Casafuerte marquis, Caro Alvarez de Toledo, Eugenia unokaöcscse, Caurobert és Leboeuf stb. stb. Mindenütt gyászolókat lehetett látni, kezökben ibolya csokrokkal. Egész vonatok jöttek Francziaország- ból Chislehurstba telve koszorúkkal, bouqnetteokkal, virágkoszoruk- kal. — E helyit megemlíthetjük még azt is, hogy Eugenia állítólag a m. h. 29—30 közti éjjel mérget vett volna, s ez volna legközelebbi oka szenvedő állapotának. * Új népzenekarunk. A városunkban tetszéssel fogadott czeglédi népzenészek Farkas Sándor vezetése alatt Lojzi tűzoltó- bandájával egyesültek s az ekképen egvesült zenekar még azonfelül nehány jó taggal fogja magát kiegészíteni, hogy közönségünk igényeinek a lehetőleg megfeleljen. Népzenészeink karmesterükül Hirsch H. urat a főtemplomi kar városunkban jeles hegedüjátéká- ról ismert egyik tagját nyerték meg s így nem lehetetlen, hogy Farkas Sándor zenekara, ha nem fogy ki a buzgóságból, a jó öreg Bunkó még mindig jó emlékezetben álló bandáját fogja majd városunkban pótolhatni; de hogy ez bekövetkezhessék, erre a közönség pártolása is szükséges lesz; ajánljuk tehát ez ügyet becses figyelmébe. — A hevesmegyei jótékony-uőegylet szokásos nyári tánczmulat- ságát kedvező eredménynyel e hó 13-án megtartó, mely alkalommal felülfizetni kegyeskedtek : Babies János, ör. Samassa János, ifj. Samassa János és ör. Simkovics Imre 5—5 frt, Hartl Eduárd 4 frt 10 kr, Kovács Kálmán 4 frt, Imre Leóm 2 frt 20 kr, Imre Miklós 2 frt 20 kr, Beöthy Lajos 2 frt, Vavrik Sándor 1 frt 70 kr, Kiss István 1 frt 50 kr, Nékám Erzsi 1 frt 40 kr, Streimelvöger Rudolf 1 frt 20 kr, Doleisch Zábráczky Róza 1 frt 10 kr, Sárosyné 1 frt 10 kr, Gröber Ferenczné 80 kr. Vrabély Mártonné, N. N., Greskovics Bertalan, Babies Aladár, Mednyánszky Sándor, Unger Román, Kriegelstein kapitány, N. N., Horváth József, Bresza Gyula, Fischer Soma, Párvy Sándor, Kisfaludy A. Béla, Bydeskuthy Gyula, Bydeskuthy Elek. Kmety Antal, Luga László, Jankovics Dezső, N. N., Orgonás N. és ifj. Lázár N. 70—70 kr, Babies Béla 50 kr, Kis Ernő, Zsuffa N. és Kobn Jágó 40 -40 kr, Kovács N. 30 kr We- sely N. 20 kr, N. N. 15 kr, Regicsné, N. N., Kövér Istvánná, Kovács Endréné és Farkas N. 10—10 kr. — Fogadják e kegyes ada közök az árvák örök báláját. 0 Felfedezett város. A hajdani Sipuntum várost, melyet földindulás temetett el, s melyet Títus Livius töbsször említ, fölfedezték a Gargano hegy mellett. Egy pompás Diana-templom maradványai már egészen kiásattak. A nápolyi muzenm több régiséget kapott o helyről. Az ásításokat az olasz kormány esz özölteti. Rövid hírek. — A WencbeimBéla báró halálával üresedésbe jött személy-körüli miuiszterium vezetését egyelőre ideig
