Eger - hetilap, 1879
1879-07-17 / 29. szám
227 Feltílemelt tetővel, állva büszkén, És hópalástot hordva vállain. És fent, ah fent, túl, messze a magasban, Csak ott van még a Lom ni ez, ott rezeg Mint fellegoszlop, csillogó sugárban, A vén Szaturnus, e merész öreg. A Kárpátoknak eme sziklatornyát Más, hajh, ki lakná, mint a vén idő, Mely megemészte ezredéveket már S túléli még, mi malik és mi jő ? — De felleget vet im a nap elébe, Hogy csak csodálja őt a vizsga szem, De meg ne lássa arczrédöin által Titokzatos nagy lelkét sohasem. Le, vissza hát az égből! — lm, előttem Világosabb a hely s van látni mit. Van látni mit ? Egy mese-képet ismét, Tündérvilágról lelkem álmait. A Tar patak mély völgye ez. Felülről, Keitéhasitva bérczet és hegyet, Omlik alá hömpölygve és zuhogva Egy óriás kárpáti csörgeteg. Huh, mint zuhog, huh, mint zug lábaimnál A mamrauth-korszak csacska csermelye! Mint csusz-zan és mint siklik a magasból A kőlapon, tömérdek ölnyire ! Mint zúzza szét magát ezer darabra Az útban álló szikla érczfalán ! S fehér sziporka-köddé alakulva Repül tovább, inig ismét összeáll! — Látom, Szaturnus, lelked’ e patakban, Hiába rejted ott fen arezodat; A nagyság: az erő, mely daczol és győz, Megsemmisít és újra éltet ad. Szép, szép e völgy a rengeteg hegyek közt; Egy hegy-öböl, egy légi kikötő, Sziklás, merő, mély partjait beszegve Az égbenyuló százados fenyő. Száz ölnyi mély fölött emelkedik fel E két tömör part, mindmegannyi bérez Minden köve és széle hossza messze A ködbe és a rengetegbe vész. És mintha vára voln’ e sziklafalnak, Ott a középen, a völgy rnélyibtil Kiszökken egy orom s szélyel terülve Az óriási bástyafokra iil. Szörnyű erősség ! — hát midőn a felhő Megindul a hegyormon s leszakad! Midőn a villám csattog a tetőkön, S a bástyafal dörgő visszhangot ad! Midőn a sziklák a bősz zuhatagban Hánykódva úsznak, törve a habot, És a fenyők sivitnak, mig a szélvész, Mint rémes ölyv felettük kavarog! . . . És hát a Lomnicz ? ő fent a magasban, A fellegek fölött, szilárdan áll. Az ég felé fordítja tar fejét és A vész, vihar, villám, alatta jár. — Látom, Szaturnus, újra lelkedet, Hiába rejted ott fenn arezodat; Az Udv: a nyugalom, melylyel te nézed, Mig a világ alattad ing s szakad. Hajh, a világ!— El, vissza hát e képpel A lent hagyott világba! — Tarpatak, Légy üdvözölve ! szép világodat már Lelkembe zártam, — jó, hogy láttalak. l'ejfs ÍJtfrán. Az idüjóslásról. (Folytatás.) *Ha vihartól lehet tartani, a pók nem sző hálót; mert tudja, hogy a vihar szétszakgatná; sőt ilyenkor maga tépi szét hálójának egy részét, a meghagyott szálakat pedig megerősiti. Ha a keresztes pók keveset és kedvetlenül dolgozik, változó időre mutat; ha pedig nem is sző, valamint, ba a szeglet-pók hálójába hdz< dván visz- 8Z», hátuisó részét mutatja, esőre következtethetünk. Ellenben szép időt várhatunk, ha a keresztes pókok tömegesen jelenkeznek, kész hálójuk közepén ülnek, vagy serényen h >zzá látnak a szövéshez s új hálót készítenek; továbbá ha a szeglet-pókok fejőket a hálóból kidűgják s lábaikat előre nyújtják. Télen pedig hideget jelez, ha a szobákban telelő pókok rejtekökböl eiöbújnak, ha ide-oda futkosnak s a kész hálok birtokáért eyymással versenyre kelnek. Ebbéli jóstehetségük hitele nae-yban emelkedett, midőn Quatremére d’ Is- jorivai, az utrechti börtönben egy pókon tett észleletei alapjáu, az 1794. évben bekövetkezett erős fagyot előre megjósolta, mely a franczia hadsereg betörését Német-Alföldre lehetővé tette. Mi a pókok id jóslási képességének élettani okát illeti, erre nézve Voigt azon véleményben van, hogy ez a vastag, nedves has és a finom, hosszúra nyúló lábak kettős viszonyában rejlik, mely egyfelől, hőmérőhöz hasonlóan, a meleg és hideg, másfelől légnedvmérüként, a szár zság és és nedvesség irányában fogékonyakká teszi azokat. Végül még az idöjóslási tehetségéért sokat zaklatott levéli békáról teszünk említést. Annyi bizonyos, hogy a szabadban élő béka jó időben vízen kívül tartózkodik, amikor ugrálva legyeket vadász, s víz alá bukik, hogy a ránézve is kellemetlen eső elöl meneküljön ; de a fogságban nem oly megbízható. Hogy a légköri állapotok az emberi testre is nagy befolyást gyakorolnak, köszvényes, csúzos s ideghántalmakbin szenvedő embertársaink saját szomorú tapasztalataik után tudják ; de az izgé- kony szervezeteket is, zivatar vagy vihar előtt, kéjeimé'len érzés fogja el, mely olykor a lázas levertségig fokozódik. Pelletan szerint a légnyomás csekély ingadozásai észrevehetően hatnak a szervezetre. A légsulymérö emelkedésénél az emberek és állatok erélyesebbek, vidorabbak; ellenben ha leszáll, bizonyos bágyadtság vehető észre rajtok. Ezen jelenségeken kívül a tudomány ma már oly időjelző műszerekkel rendelkezik, melyek segélyével legalább 24 órával előbb biztosan meg lehet tudni a bekövetkezendő időváltozást. Ezekről azonban más alkalommal. Lapunk szerkesztője pár hétre elutazván, távolléte idejére dr. Udvardy László fogja őt a lap szellemi részének vezetésében helyettesiteni. Q Ki lesz a zirczi apát? E díszes állomásra a kijelölés megtörtént, Candidáltattak első helyre Supka Jeromos elöszállási lelkész; második helyre Szvorényi József egri fögymn. igazgató és perjel; harmadik helyre Horváth Zsigmond tanár és al- perjel. Szavazatokat nyertek még Laszczik Bernát tanár, Bula Theofi) kormányzó-perjel; Szalay Alfréd pécsi házfö- j nők és igazgató, dr. Bart ha Tam ás, Kol ozs váry Kálmán, Harazus Deliért tanárok, és Vajda 0d ön jószágkormányzó.— Nehéz választás lehetett; — ahol annyi az „apátnak-való!“ 0 Az Eger patak szabályozására illetőleg Eger városa ár- mentesitésére vonatkozó tervek és javaslatok elkészítve már a közlekedési minisztériumnál vannak. O Hymen. Két szép mennyasszonyt adtak a múlt napok városunknak. Jankovics Dezső köz- és váltó ügyvéd, a közép tarna- járás segédszolgabirája N agy fej eő Polin úrhölgygyel, Támár Dezső Nagy Károly sorezredbeli hadnagy pedig Laj! o s Ihn a úrhölgygyel váltott jegyet. I 0 Köszönetnyilvánitás. Fogadják azon tisztelt, urak és urhölgyek, kik szeretett férjem elhunyta alkalmával iránta való nemes | részvéteknek oly szép kifejezést adtak és ezáltal az én nagy fáj*
