Eger - hetilap, 1879

1879-06-26 / 26. szám

204 odaadóbb gondolatai közt állhatták ; végtil az egri társadalmi élet egy, a szó szoros értelmében, mondhatjuk, kimagaslott, köztiszteletben része­sült tagját. S épen ezen a téren, a mily szükséges volt ő sok tekintet­ben, olyannyira fog ö hiányozni a maga szelíd komolyságával, higgadt tekintélyével, kibékitöen ható s meggyőződés-sugallta ítéletével. Csak tisztelettel közeledte tett hozzája mindenki; ö pedig soha sem éreztette azon fölényt, melyet egyaránt elismert tiszteletteljes személyisége aka­ratlanul is uyujtott. Eger az utóbbi évtizedben gyakran volt színhelye a politikai pár­toskodásból eredt s a társadalmi életre is bénitólag ható küzdelmeknek; s ritka, ki e küzdelmekből teljesen épen tudott kiemelkedni. 0 ily körülmények közt is mindvégig kiérdemelte átalánosan a közbecsülést, mint eredményét azon tudatnak, hogy Mossóczy egyéniségéhez, nyíltságához, eljárásához sommi kétely nem férhet. Mint ügyvéd nagy tekintélyű volt. Sok peres ügynek eleje véte­tett, — egyszerűen az Ö szavára. Az egri földműves teljesen belenyu­godott abba, amit ő mondott. Tanácsért pedig sokan fordultak hozzá. Kiváló ismerettel birt a tiszaszabályosási ügyek körül. Iti fogják nagy hiányát érezni. Ismerték is öt a közlekedési ministeriumban. Megtörtéut az is, hogy egy ügyben azon meglepő megjegyzéssel állott az illető in­téző ministeri hivatalnok elé, hogy az, amiről tulajdonképen szó van, a mappán nincs is kitüntetve, hogy a térkép nem hű ; s elővevéu iró ónját, ott rajzolta le a legkisebb részletig a való állást. S utóbb a hi­vatalos uraknak reá kellett jönniök, hogy Mossóczy jobban tudja a hely­zetet, mint a hivatalos mérnök urak. Sokáig feledhetetlen marad Egerben megnyerő egyénisége. Itt a lyceumban végezte a jogot, itt élte le életét, itt ismerte, tisztelte mindenki. Utóbbi időben hosszabban betegeskodett. És szép, tekintélyes, mindenkor elegáns alakja e betegeskedése alatt szinte összeesett; valódi typus-arcza elveszté régi színét; Karlsbad helyrehozta; s már-már re- mélltiik, hogy visszaadva egészségének, újra a köztevékenység fogjuk láthatni Misem mutatott oly hamaii elköltözésre. E hó 15-én, mint el­nök az ujcasinóban közgyűlést tartott, s kimondhatta ezen egyesületnek uj három évre leendő alakulását, ki sejthette volna, hogy innen haza­térvén, egy hirtelen betegség azon ágyhoz szegzi, melytől - - a sírig visz az út. Még másnap is, nem sejtve a közel véget, nyugodt maradt. Harmadnap baja egész rohammal kitörvén, 18-án, a délutáni órákban nemes szive megszűnt dobogni. Temetése a közönség nagy részvéte közt ment véghez. A család, barátai, az uj casino, ügyvédi kamara, a szathmári püspök, a tisztikar koszorúi közt alig látszott ki a koporsó. Méltó volt a kegyelet eme szép jelvényeire! Emléke áldásban marad! Szinida V. Heti szemle. A múlt hét folyamában nem csekély izgatottság kapott lábra hirodalomszerte azon Bécsböl világgá bocsájtott hirekre, melyek szerint egy újabb részleges mozgósítás küszöbén állnánk.' A hi­vatalos és félhivatalos lapok ugyan siettek a kedélyeket megnyug­tatni s azt állítják, hogy valami nagyobbszerü novi-bazári vállalat­ról szó sincs; mert a kormány el van határozva, hogy a Növi-Ba­zárba való elöhatolásunknak nagyobbszerü erőkifejtésbe vagy pénz­áldozatba kerülnie nem szabad; s különösen kormánypárti lapjaink a magyar miniszterelnöknek e tekintetben kelt nyilatkozatára hivat koznak, mely minden esetre be fog váltatni: mindamellett ezen biz­tosítások kevés hitelre találnak ; mert hát — Bosznia-Herczegovina megszállása után a kormány nyilatkozatainak már nincs meg az az értékök, mint az előtt. Megdöbbentő hír érkezett e hó 20-ikán a zulu-harcztérröl. Na- pnleon herczeg, III. Napoleon fia, kinek bölcsejére egy hatalmas s dicső nemzetnek koronája mosolygott, kinek azonban a sors csa­ládja nagy örökségéből csak a szerencsétlenséget juttatta osztály­részül — meghalt. Nyomorúlt vademberek — a zuluk — ölték meg, alattomosan s dicstelenül, midőn nehány tiszttel s csekély kíséret­tel kém szemlét tartott a fekete ellenség egyik kralja fölött. A her­czeg halála Europaszerte nagy részvétet keltett s nagy politikai jelentőséggel bír; mert a bonapartista dynastia ö vele sirba száll 8 megbénította azoknak kezeit, kik III. Napóleon bukása óta — ta­lán előtte is — Francziaország romlásán dolgoztak. Kik még e fé­nyes nevű családból élnek — nem jöhetnek számításba s úgy a sas legendája nem zavarja többé Francziaország nyugalmát. Éugenia császárné, midőn fia haláláról értesült, egy sikoltással összerogyott s azóta súlyosan beteg. IV. Napoleon halálán kívül a politikai köröket jelenleg az egyiptomi kérdés is foglalkoztatja, melyet az alkirály hallatlan | pazarlása és európai hitelezőin elkövetett csalásai vetettek felszínre. Minthogy a fejedelmet szép szóval nem lehetett észre téríteni, An­gol- és Francziaország komolyabb eszközköz nyúltak s lemondását követelték. Az alkirály elinte daczolní akart az európai hatalmak­kal; de meggyőződvén, hogy ezek kívánságuknak oly nyomatékot fognának adni, mely a helyzetet még rosszabbá tehetné, jónak látta önkényt lemondani és ez által a trónt fia számára biztosítani. E szerint a 27 éves Tevfik basa veszi át e félig tönkrejutott ország kormányzását, kire igy nem csekély feladat vár. IC -tC O Z Erdőben. (Tárkány, június 12-én 1879.) Titokzatosan zugó lombok Gyönyörre hivó méla árnya, A lombok sűrű rejtekén át Alig hat be a napsugára. Pelyhes virág kelyhén enyelgőn Szálldos a himes szárnyú lepke, S a sziklák közt fehér hullámú Forrás buzog, halkan csevegve. A puha fűbe elhevertem, Védőn hajolt felém a jávor, S lehajló galyja elborított Mint egy sötétzöld, hűvös sátor. Oly csöndes volt a táj- és lelkem Elringatta egy édes álom : Hogy van gyógyír még a sebekre — És van boldogság a világon 1 Gróf Vay Sándor. Kgy fiatal barátomnak. Az ifjúság a boldogság ! De szenvedések mestere az élet. S a boldogság, az ifjúság, Szepegve hordja el magát Vasvesszejétöl zordon mesterének. Te boldog ifjú, föl se vedd, Ha rád riaszt is kedvelő haragja. Vesszőjét, a tapasztalást, Gondos keze közül kirántsd 8 kaján szemének vágd közé kaczagva. Bartók Lajos. Azt mondják. . . Első pillanatra keveset jelentő két szó, melyeket az emberek oly könuyelmüen, meggondolatlanúl ejtenek ki, s melyek már oly sok könyüt, fájdalmat, bánatot, bosszúságot, békétlenséget, szeren­csétlenséget 8 romlást okoztak a világon. Az „azt mondják“ — „on dit“ — veszélyes portéka, mely úgy a főúri szalonok, mint az iparos u. n. „tiszta szobájában,“ sőt még a kunyhókban is föl­hangzik s szedi kíméletlenül áldozatait. Ki ne ösmerné egyikét-má- sikát azon százféle kellemetlenségeknek, melyek egy könnyen, gyak­ran gúnyosan oda dobott „on dit“-ból eredtek? Mindenütt található ezen gyakran az emberek becsületén szúként rágódó féreg; fő ta­nyája azonban a kávé-asztal, hol oly nagy tér nyílik működésének. Befészkelte már ez magát mindeuhová, s szorgalmasan kultivál- tatik; mert alkalmas fegyverül szolgál a fúlánkos nyelveknek, s hatalmas segédeszköze a rágalom- s megszólásnak. Lecsap prédá­jára a klubbokban, casinókban; mézes burok alatt ott lappang az elegáns boudoirok bizalmas félhomályában; ott rejtödzik a bálter­mekben a Watteau festményével díszített legyezők mögött; feszte­lenül lép föl a szomszéd asszonyoknak a palánkon át tartott be­szélgetésénél; sőt még vasárnap délutánonként a ház előtti lóezán ülő falusi nép között is talál magának zsákmányt. Valóban nem ár­tana társadalmi irtó-háborút kezdeni ellene! De oly sima, csúszós jószág, hogy midőn már kezében véli az általa megmart tartani,

Next

/
Thumbnails
Contents