Eger - hetilap, 1879
1879-05-29 / 22. szám
XYIH. ér-folyam. 22. szám. 1879. május 29-én Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 , 30 , Egy hónapra. — 45 Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasáhozott petit sorhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmi! hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceilllli nyomda,) a szerkesztőséi; (sóház-uteza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lycettm átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt 80 kr. Még“ néhány szó Tiszavidékünk érdekében. Tisza-Fiired, május 17. 1879. Innettova egy éve lesz. hogy vizenyős időjárásunk van, mely jó részben oka annak, hogy v (amint jelenünk nem valami rózsás, úgy egyhamar jobb jövővel sem kecsegtethetjük magunkat. Kinek nem jutna itt eszébe, hogy 1863-ban mily éles toll és szóharezok folytak a lapokban s a hivatalos és magán körökben az akkor uralgott ínséges aszály okairól. A vélemények többfelé ágazván, volt olyan, mely a beállott szárazságot egyenesen a végrehajtott tiszaszabályozásn ik tulajdonította; a más véleményen levők táborából pedig amoda eme kiáltás dörgöttt át: Várjatok csak, még lesz idő. mikor az esős éveket még meg is siratjátok; — mert egyik idő a másiknak ellensége; nőnek oka mélyebben fekvő természeti okokban rejlik. És e fenyegetőzés, ha emlékezetünk nem csal, Bállá Károly, Pest megye néhai főjegyzője s tekintélyes idö- buvár ajkairól hangzott el akkoron. S igaza volt. Azóta az ö jóslata a 70-es években már többször beteljesedett. Beteljesedett különösen a Tiszavidéken, hol a vizenyős időjárásnak káros következései éppen a legnagyobb mérvben érezhetők. S miért éppen itt ennyire? Azért, mert — a közvélemény után mondjuk az ötvenes évek korszakában a kormány által a Széchenyi által elfogadott terv helyett más terv szerint hajtatott végre a Tiszaszabályozás. Most tehát, már a jelen hazai alkotmányos kormánynak feladata volna, hogy amennyire lehetséges, aunak hibáit orvosolja, éspedig gyökeresen; mert ha palliativ lesz az orvoslás, akkor a jövendőben a Tiszavidék utolsó dolgai még gonoszabbak, siralmasabbak lesznek az eddigieknél. Bármi nehezen esik is kimondani, de való az, hogy a jelen gátrendszert már az 1876-iki év elitélte, el a jelen is, ; z 1879 iki, Szegednél. A jelenlegi gátrendszernél erősebb a Tisza árja, melynek — hogy útjábau kedve szerint haladhasson — mederre és elegendő térre van szüksége, s ba évenként lassúdó kanyarodásaiban beiszapolja a medrét, újabb mélyedéseket s kanyarokat alkot, csakúgy mint régebben szokta volt, s mert 20 év óta gátjaink mind összébb szorittattak, e hosszú szorongattatást megúnva, az útjába eső gátakkal, senkitől sem kérve rá engedélyt, kénye-kedve szerint bánt el s fog elbánni ezután is. Mi úgy szemmérték szerint Ítélve, azt véljük, hogy a Tisza folyásának kiszabott ártér is, 1857—58 óta mindenütt legalább is egy méternyit emelkedett. Vájjon mérte-e már valaki? Mi lesz ennek a következése? Az előbbire nem tudunk határozott feleletet adni. de az utóbbira — minden nagyobb tévedés nélkül — merjük mondani, hogy 50—60 év múlva, ba hamarabb nem, a a jelen gátrendszer mellett az ártér egyenlő magaslatra fog emelkedni a jelen gátak magasságával. S ha ezek úgy hollandi módra évehkint szüntelen fognak emeltetni, ott, hol ezekkel szemközt a túlsó oldalon párhuzamos gátvonalak ninc8ennek, vájjon mi fog történni az ott levő községekkel, ha a Tisza árja feldagad? nem lesznek e az elmerülés veszélyének kitéve? A Britannia partjain levő városok s egyéb telepek éppen nem félhetnek a hollandi védgátrendszertöl; de más a helyzetűk eme tiszaparti telephelyeknek. Ehhez kommentár nem kell; valamint ahhoz sem, hogy a mindkét tiszaparti községek között a jövőben mennyire ellentétes érdekek s ebből folyólag harezok fognak keletkezni! És mi ennek kijelentésével éppen nem festjük az ördögöt előre a falra; mert annak megjelenése az idén is egy éjen at a tiszaszöllösi gátnál már megtörtént egyszer, s csak is a meg- sokasitoít örök összesipolása űzhette el azt onnét. Ezért hát felette szükséges, hogy a tiszai gátak foganatba veendő rendezése gyökeresen orvosolja a Tiszavidéket fenyegető bajokat s ne csak egy-két évtizedre. A közmondás azt tartja: Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Ennélfogva amig a baj lelkünket, mint az érett gyümölcs a fát, nyomja s terheli, nem tehetjük, hogy elhallgassuk, ki ne mondjuk. 1876-ban történt, s egyremásra jött a bir, hogy Tisza-Eörvé- nyen, tulajdonképen a Tisza jobb partján, az átellenben fekvő kassai püspöki s egyéb birtokokon, melyeket az ár ellepett, úgy latszik, mintha a Tisza árja visszafelé folynék. A tudvágy ellenállhatatlanul ösztönzött, hogy a dolog mibenlétéről meggyőződést szerezzünk. Tisza-Eörvénven éppen hivatalos foglalkozásban lévén, ennek végeztével csakhamar egy molnár-ladikon ülve megtettük az ár csendes hullámain a vizsgálatot; és a hirt alaposnak, az állítást valónak találtuk. Kérdi az olvasó: mi lehetett eimek az oka? Az, hogy a baloldalon Tisza-Eörvénytöl le Taskonyig, és a jobb oldalon Sarudtól le például Tisza-Pélyig, a két átellenes és párhuzamos gátvonal között lévő ártér, nagyobb áradások idején, az ár nagyságához képest a legnagyobb valószínűséggel már kicsiny, úgy annyira, hogy annak lefolyásában összeszorittatván, visszafelé kelle tartania a Füred, Poroszló s a borsodi jobbparti községek között lévő szélesebb s igy rá nézve már lejtösebbé is vált terekre, melyek még korlátlanok, azaz: gátnélküliek s Tisza-Eörvénynél már Poroszló határában veszik kezdetüket. Ez okból lepte el az ár TÍ8za-Halászt is, melynek azon a helyen nincs már jövendője. Ebből okszerűen már akkor azt lehetett következtetni, hogy e vidéken valahol a gáttörés, szakadás el nem maradhat. Félve, remegve hittük, hogy Tisza-Szöilösnél fog megtörténni; de Taskony- nál történt meg, és Tisza-Szöllös a teljes elmeriiléstól, megsemmisüléstől megszabadult. Megszabadult hasonló okból az idén is, mert ismét Taskonyuál, és Sarudnál vágta magát keresztül a gátakon a Tisza. így löu megmentve Puszta Domabáza, Tisza-EörvéDy fele része, a nyugati, mely lapályban fekszik, s T.-Igarnak is nyugati oldala. De kérdés: hogy ha Taskonynál és Sarudnál a veszélyes helyek meg fognak erösbittetni, lesz-e emberi erő, mely Tisza-Szöl- Iö8t meg fogja menthetni? miután az 1876-i és 1879-i sarud-tasko- nyi gátszakadások már két ízben kétségbevonhatatlanúl jelezték, hogy e két tiszaparti átellenes vonalon a párhuzamos gátak között levő ártér valóban szűk, tehát e helyt eléggé széles ártere nincs a Tiszafolyásának. Mindebből csak az következik, hogy ha valakinek, úgy Hevesmegyének áll életérdekében, hogy a tiszai gátak megvizsgálására kiküldendő szakegyénekböl álló küldöttséggel magát érintkezésbe tegye, a kellő értesítéseket annak megadja, s erre az utat magának előre elkészítse. Mi egyébként hisszük, reméljük, hogy a magas kormány a tiszavidéki kedélyek megnyugtatására, ha bár egyszerre nem, hanem csak fokozatosan végrehajtható, de mégis gyökeresen orvosló gátrendezésuek az alapját fogja megvetni, s ez okból a megyék mint legközvetlenebbül érdekelt erkölcsi testületek véleményét, egybevetve a tiszaszabályozási társulatokéval s felülemelkedve a netán felmerülő egyes befolyásosabb birtokosok önző követelésein is, egyedül a közügyét tartva szem előtt fogja meghallgatni s követni. S ezek elmondásával ez ügyben leteszszük toliunkat, átengedvén a szót a szakavatottaknak. Tariczliy Endre.
