Eger - hetilap, 1879
1879-05-22 / 21. szám
163 rr -A. is c z A szerelem könyvéből. Fény 3 harmat kell a virágnak, Szerelem a nőnek, Éjszaka a holdvilágnak, Társ a szenvedőnek. Nő nem talál boldogságot, Csak a szerelemben; Lételök e nélkül átok, Bár ragyogva teljen. Elvehetünk tőlük mindent, Csak szivünket adjuk, S ők feloldják bűneinket S kisér imádatjuk. A magány rabsága nékik Szent ünnep küszöbje, Ha lángunkat újra érzik S rá hajiunk szivökre. Lelkünk égő csipkebokrát Tölök el ne zárjuk, És megváltva mosolyog ránk Jóságuk, áldásuk. Örök-éber odaadás Leghöbb álmuk, vágyuk, S ők megadják, mit nem ad más: Deriit, vidámságot. Szerelemben a nő: angyal, Elhagyatva: semmi, Szelíd szörny, ki él sóhajjal, S gyilkol is tud fenni. Boldogok, kik nem is láttak Soha ilyen szörnyet. . . Fény s harmat kell a virágnak, Szerelem a nőnek! Benedek Aladár. A kalocsai bíboros érsekről. Kalocsa a lefolyt héten nagyszerű ünnepélyek színhelye volt. — Mikor a kalocsaiak megtudták, hogy szeretett főpásztoruk a bíborral diszíttetett fel s városukból egyházfejedelmi metropolis lett, nagy volt az öröm; s midőn a bibornok-érsek hazatért, hogy kalocsai palotájában fogadja a pápa követét, ki a bibornoki első jelvényt hozza számára Rómából, siettek ebbeli örömüknek s föpásztoruk iránti hódolatuknak kifejezést adni. Az egész város ünnepi ruhát öltött s mindenki az ünnepelt főpap elé sietett, kit diadalmenetben kisértek érseki lakába. Az ünnepélyesség azonban e hó 15-én érte el tetőpontját, midőn az új bibornok a pápai küldöttet, marchese d’ Os8olit, fogadta, ki Ipolyi és Schuster püspökök kíséretében esti 7'/4 órakor érkezett Kalocsára A fogadtatás az érseki palota nagy termében történt. Haynald a lépcsőig ment a pápai küldött elé, kivel, valamint a többi vendéggel együtt, a számos jelenvolt harsány éljenzése között lépett a terembe. A pápai nemes testörség ruhájába öltözött s nemes magatartású fiatal marchese a bibornok- nak egy levelet a pápai állam-canceilári hivatalból s vörös, aranynyal ékített szekrénykét adott át rövid olasz beszéd kíséretében, mire a bibornok szintén olaszul felelt s aztán felbontotta és elolvasta a Nina bibornoktól aláírt levelet; majd meg a szekrénykét nyitotta fel s a jelenlevők lelkes, hosszantartó éljenzése között feltette a bibornoki eapuciumot. Most magyar beszédet mondott, melyben különösen kiemelte, hogy Kalocsának 400 év óta nem volt bibornok- főpásztora. Két kalocsai érsek volt ugyan bibornok; de a török uralom papságukkal együtt távol tartotta őket székhelyöktöl. 0, midőn számos méltóbb előtt, e méltóságra emeltetett, ezt egyrészről a királynak, másrészről külöuösen kiváltságolt érseki székének köszönheti. Beszédét ö Felségére mondott jó kivánattal zárta be. Ezután a püspökök és káptalani küldöttségek üdvözölték a bi- bornokot, mire köszönetét mondott az iránta tanúsított rokonszenvért. Az erre következett fényes vacsora után a bibornok vendégeivel a kivilágított városban körülkocsizott. A fogadtatás — képzelhetni — mindenütt lelkesült volt. Alkalomszerűnek találjuk s olvasóink talán szívesen is veszik, ha az ünnepelt magyar főpapról, kiről most országszerte beszélnek, nehány érdekes s jellemző történetkét közlünk.* *) Haynald, ki ép oly hires egyházi, mint asztali szónok, egy Szilveszter esti házi mulatság alkalmával toasztot ivott, egyikét sikerült felköszöntéseinek. „A minap — szólt az elmés föpásztor ■— e házban nehéz panaszok emelkedtek az adóhátralékosok ellen. Mi ezen hátralékosok közé tartozni nem akarunk. Nem akarunk ott, hol hazafi kötelességünk, de szivünk ösztöne is int annak lerovására. Különösen nem nagyméltóságú elnökünkkel szemben, ki iránt mint e fényes testület feje és dísze iránt annyira lekötelezve érezzük magunkat. Engedje meg tehát excellenciád, hogy az évnek végével lerójjuk adóját tiszteletünknek. Legyen tehát excellenciád adóexekutor, hajtsa be a maga személye iránti adónkat, és tapasztalni fogja, hogy ennél egy adót sem fizetünk szívesebben.“ Fölvilágositásul talán fölösleges is megjegyeznünk, hogy ez az ártatlan házimulatság a főrendiház ülése volt, s a toaszt maga fölsöházi beszéd. Ez a felsötábla szereplése. * Barátságos vacsorára gyűltek össze Haynald ö excellenciájá- nál. A sanyargatott pápa, az üldözött egyház, különösen pedig az elharapódzott erkölcsteleuség képezte a kegyes diskusszió tárgyát, mikor egyszerre kinyílik az ajtó s jelenti a huszár nagy sarkantyú- csörömpölés után: — Excellenciás uram, itt van Janka, bebocsássam a kabinetbe? No lett erre nagy szörnyülködés, szemöldököknek és szájaknak hamis félre fintorulása, mintha mondanák: ah, hát igy vagyunk? ö érseksége Jankákat ereget be kabinetjébe? No ez aztán drága dolog! — De kérem uraim, tessék elhinni, tévedés van a dologban — mentegetödzík a házi gazda. Jól van, jól; tudjuk már, hányadán vagyunk, — ez volt az arczokról leolvasható néma válasz. — János, — szólt erre az érsek a huszárhoz — vezesse be a jelentkezőt ide. — De kérem alázattal, — annyi uraság közé! — merészlé a huszár ellenvetni. — Tegye, amit parancsoltam — mondá a főpap kemény hangon, s a huszár kifordult. Nemsokára kinyílott az ajtó s mély alázattal fordult be rajta egy tisztes — tudós. Most az érseken volt a sor mosolyogni, s a vendégek csináltak a kellemetlen csalódástól hosszú képet. Az érkező csakugyan Janka volt, de nem ám olyan Janka, aminöt a vendégek vártak, hanem Janka Vilmos, őre a nemzeti muzeum botanikai osztályának. így már aztán vége lett minden hamis gyanúsításnak, s a szegény tudós nem tudta mire vélni, miért mosolyognak a nagy úri vendégek oly sajátságosán az ö láttára, s hogyan illik rá a szólásmondás, hogy „honny sóit qui mal y pense.“ * Bérmálásra ment egy bácsmegyei faluba a szellemes érsek. Nagy néptcmeg gyűlt össze fogadására, külön csoportokban állottak a falu tisztviselői, mesterei, a dolmányos legények és a csinosan felöltözött fiatal iskolás lánykák. Bemutatván a falu plébánosa az egyes testületeket, a leánykáknál igy szólt: — Ezek pedig itt az én süldőim ! — ügy? — felelt az érsek a furcsa bemutatásra — eszerint a plébános úr nemcsak lelkipásztor. * Az érsek egy kalocsai ismerősének húga férjhez menetele által méltóságos asszonynyá lett. Találkoznak a hajón és az érsek szokott udvariasságával köszön mint ismerősnek és megkezdi a társalgást; azonban csakhamar meglepetéssel veszi, észre, hogy „méltósága“ által csak mint kegyed szóllittatik. Ő annálinkább, mind sűrűbben és sűrűbben hangoztatta és hangsúlyozta a m é 1'*) „A magyar Clerus adomákban“ czimű Csukássi József által összegyűjtött s Budapesten Lauffer Vilmos kiadásában megjelent vaskos kötet után, mely gazdag gyűjteményét a hazának jelesebb főpapjai és papsága életéből merített adomák- és történeteknek a ke- délyvidámitó olvasmány kedvelőinek melegen ajánlhatjuk. *
